„Szinte tökéletes negyvenöt percet produkáltunk az első játékrészben” – idézi a klubhonlap a MOL Vidi második gólját szerző centert, Marko Scsepovicsot. De hasonlóra utalt a szerb támadó honfitársa, a MOL Vidi edzője, Marko Nikolics is: „Mindig az első félidei csapatot szeretném látni.”
A fehérváriak lényegében negyedóra alatt elintézték a meccset – és az MTK-t –, ami onnan nézve, mekkora hibákat követtek el a fővárosiak a meccs ezen szakaszában, nem meglepő. De vajon mekkora százalékban köszönhető a magabiztos siker a Vidi remek játékának, és mennyiben annak, hogy az MTK otrombán alulmúlta önmagát? Ennek próbáltunk utánajárni.
Kezdőcsapatok
A Vidinél két alapember, Huszti és Juhász is hiányzott eltiltás miatt, de Marko Nikolicsot aggaszthatta a tavasz elején zsinórban elbukott két otthoni meccs (Puskás, DVTK) is. Ezzel együtt a fehérváriaknál nagyjából az alapcsapat kezdett: a középpályán Hadzic mellé bekerült a hazatérő Elek, a két szélen Milanov és Kovács rohamozott, a gólszerzésért pedig a Scsepovics-Hodzic tandem felelt. Juhász helyettese a bekksor közepén Fiola lett, a frissen honosított Nego pedig visszahúzódott a védelem jobboldalára.
Az MTK-nál főleg a védelem tűnt foghíjasnak: Baki, Pintér, Gengeliczki és Ikenne-King a kispadra sem fért oda, így Feczkónak – mint utólag kiderült – a felállással is babrálnia kellett: az egy hete első NB I-es gólját szerző Katona Máté szárnyvédő lett, a hazaiak pedig három védővel várták a Vidi rohamait. A középpályán egyszerre játszott Kanta és Bognár, elöl pedig Lencse kapott bizalmat Torghelle helyett.
Villámgyors összeomlás
Az általában 4-1-4-1-es felállásban játszó MTK erre a meccsre hadrendet váltott azért is, hogy kiaknázza a Vidi védelmének baloldalán tapasztalható zavarodottságot, ami az első két idei fordulóban több, mint szembeötlőnek bizonyult. Ezért lett Katona szárnyvédő a jobboldalon, és ezért kezdett egyszerre a középpályán Bognár, illetve Kanta is. Végül villámgyorsan kiderült, hogy mindkét döntés katasztrofálisnak bizonyult, Feczkó Tamás elszámította magát – vagy a játékosai nem tudták megvalósítani azt, amit kitervelt az edző –, az MTK pedig bő tíz perc alatt összeomlott.
Egyrészt, az MTK hiába próbált meg proaktívan védekezni – magasra tolt védelmi vonallal, a labdát erős nyomás alá helyezve – ez egyáltalán nem jött össze. A letámadó játékosok (Lencse, Bognár, Vass P., Gera) többnyire rossz szögből támadták a labdás játékost, és rosszul időzítve indították az összehangolt mozgásokat is, aminek eredményeként labda ellen játszva az MTK folyamatos „késésben, volt”. Másrészt a Vidi is készült erre az eshetőségre, és Hodzic/Scsepovics folyamatos visszamozgásaival létszámfölényt hozott létre a középpálya közepén, hogy aztán egy-két húzásból, villámgyorsan a szélek, vagyis az MTK leggyengébb pontja felé terelje a játékot.
Támad az MTK: tankönyvi 3-4-3 rajzolódik ki a pályán
A Vidi labdakihozatalai: Hodzic és Milanov is visszafelé mozog, hogy az MTK letámadása mögött kinyíló területeket támadja a pálya közepén, így felgyorsítva az átmenetet védekezésből támadásba.
A 3-4-3-mas hadrend legsebezhetőbb pontja ugyanis a két szárnyvédő (ez esetben Katona és Vass Patrik): gyors súlypont-áthelyezésekkel könnyen elérhető, hogy nekik kettő az egy ellen kelljen védekezniük az ellenfél felfutó szélső hátvédjével (Nego/Stopira), illetve a szélsőivel (Kovács/Milanov is). Mivel a Vidi a sablonos, lassú, kiismerhető MTK-támadójátéknak köszönhetően könnyen szerzett labdákat, majd az elmért hazai letámadás miatt azokat gyorsan ki is tudta vinni a szélre, a kék-fehérek nagyon nehéz helyzetbe kerültek a saját kapujuk előtt.
Vidi labdaszerzés utáni gyors ellentámadás: középen három a három elleni játék (hátráló védő nem védő…), Kanta és Vass Ádám lépéshátrányban, Katona helyén Milanov előtt Nyugat-Dunántúlnyi területek.
A felfutó Stopira és Milanov kettő az egy elleni szituációt alakít ki a hátráló Katonával szemben – tizenöt másodperc múlva vezet a Vidi.
Az első 12 percben(!) az MTK védői féltucatnyi lövést engedtek a Vidinek, ami brutális szám, ráadásul ezek minősége is igen magas volt: Kicsak többnyire kiszolgáltatott helyzetben dobálta magát a gólvonalon. Az MTK érezhetően küzdött Schäfer pótlásával is, Kanta visszamozgásait nem ette meg a Vidi védekezése (a két gyors gól után ráadásul könnyen vissza is állhatott a fehérvári csapat), Bognár pedig teljesen játékon kívül vergődött.
Mindez onnan nézve persze nem meglepő, hogy az MTK játékát ősszel még olyan, klasszikus háromfős középpályára rendezte be, amelyen egy „hatos” (labdaszerző), egy „nyolcas” (box-to-box) és egy „tízes” (irányító) játszik egymás mellett. A szerkezet egyik kulcsának a sokoldalú Schäfer számított, aki szélről indulva, mélységbe visszamozogva és a támadók mögé feltolva is képes volt kiválóan játszani. Bognár és Kanta ugyanakkor lényegében egyforma játékosok: mindketten a kulcspassz lehetőségét keresik, a játék tempóját kevésbé tudják diktálni, ráadásul védekezésben, a labda ellen sem éppen a leghasznosabbak. Egyikükre szükség van, de
Feczkó későn, de jól nyúlt a meccsbe
Az MTK kényszerűségből már az első játékrész 37. percében előtte egyik cseréjét. Feczkó Tamás a harmadik bekapott gól után tán kicsit megkésve reagált a kezdeti káoszra, de reakcióként bevállalt egy komolyabb szerkezeti átalakítást is. Szelin helyére Vogyicska Bálint állt be, Vass pedig visszahúzódott a védelem közepébe). Az edző ezzel egyszersmind kidobta a Vidi által szétszedett 3-4-3-mat és visszaparancsolta a csapatot 4-1-4-1-be, Kanta lett a mélységi irányító, Bognár és Vogyicska szabadon játszott a középpálya közepén, majd a félidőben a sokat visszamozgó Lencsét az inkább klasszikus center Torghellére cserélte.
Félidei változtatás: az MTK 4-3-3-ban támad, Kanta a mélységi irányító, Bognár és Vogyicska játszik a támadók mögött.
A kék-fehérek játéka szinteket javult, Torghelle elkezdte megtartani a felívelt labdákat, Vogyicska beállításával stabilizálódott a középpálya, és mivel Katona mögött sem maradtak már tízméteres folyosók, a Vidi sem tudott annyira veszélyes lenni, mint a meccs elején. Látványos és egyben meglepő az is, mennyire lezser módon védekeztek a fehérváriak – az MTK simán beszorította őket, és bár ebben nyilván nem kevés szerep jutott annak is, hogy a Vidi nagyon egyértelműen visszaállt, és csak az órát próbálta pörgetni, mégis a látvány hatalmas kontrasztot mutatott a meccs első felével szemben.
Az utolsó 15 percben az MTK már 80 százalékban(!) birtokolta a labdát, ekkora leállást pedig egészen biztosan nem tervezett bele a Vidi. Szerkezeti változás ide, Torghelle becserélése oda, olyan elképesztő különbség tátongott az MTK első és második félidei játékának színvonala között, ami semmilyen szín alatt nem megengedhető. Feczkó Tamást minden bizonnyal érdeklik majd a mögöttes indokok, és nyilvánvalóan meg kell keresse az okokat, miért ennyire durván kétarcú csapat az MTK?
A Viditől a meccs után Elek Ákos elismerte: nem számítottak arra, hogy az MTK a félidőben változtat, ezért ki is kellett jönnie Marko Nikolicshoz, hogy megkérdezze, hogyan játsszanak tovább a középpályán. Az alkalmazkodás mindenesetre nem sikerült jól, a Vidit a második félidőben csúnyán elverte az MTK, ami úgy is jelzésértékű, hogy ennek az első félidő egyoldalúsága okán sok jelentősége már nem maradt.
Győzelmével a Vidi hat pontra megközelítette a tabellán a Debrecenben vereséget szenvedő Ferencvárost. (Nyitókép: mtkbudapest.hu)
