A Foci a Köbön portál készített interjút Váczi Zoltánnal, a korábban a Békéscsabában, a Vasasban, Honvédban és Fradiban is megforduló remek játékossal. A kilencvenes évek NB I-ének egyik legmeghatározóbb alakját a kupacsapataink esélyeiről, az utánpótlásunkról, az andorrai égésről is kérdezték, valamint szóba került az is, milyen gondolatok keringtek a fejében azt követően, hogy abbahagyta a labdarúgást.
– A játékosok képzeljék embernek magukat és érezzék át azt, ami most az országban történik. Nem mindegy, ki mit gondol önmagáról. Nekem mindig mondták, hogy sztár vagyok, pedig soha nem voltam az, egyszerűen csak szerettem futballozni. Játszottam, nem gátoltak, én pedig élveztem, amit csinálok. Erre készültem mindig, hogy a közönséget kiszolgáljam és olyan dolgokat tegyek, amire a pályán senki nem volt képes, de ettől sem jártam a föld felett két méterrel. Világéletemben hülyegyerek voltam, az biztos, de nem elszállt, csak hülye. Igen, sokkal többre is vihettem volna, de sajnos ennyi eszem volt akkoriban, gondolok itt a piára, de átértékeltem magamban sok mindent. Amikor abbahagytam, nagyon nehéz volt megszokni, hogy nincs közönség, hogy nincs csapat, hogy nincs semmi. Az volt a kérdés, öngyilkos leszek-e vagy sem? Ezt szó szerint értse. Kétségek között voltam, de túltettem magam rajta, lemondtam az alkoholról és jött minden. Nem tagadom, nagyon sokszor eszembe jut mostanában is, de a gyerekek visszatartanak – mondta Váczi Zoltán.
Arra a felvetésre, hogy milyen súlyos szavak ezek, így felelt:
– Tudom, tudom, de ezt érezni kell, amikor ott vagy a pályán, jól játszol, és az emberek körülötted elvileg mind barátok, aztán amikor abbahagyod, a szemükben csak egy szar senki vagy. Ezt nagyon nehéz feldolgozni. Jó példa Törőcsik Andris esete. Neki sokkal hamarabb kellett volna segíteni, és feldolgozta volna, ami vele történt, de mert nem így volt, az alkoholba menekült. Van, aki megalkuvó, én nem voltam és soha nem is leszek, nekem már így telik el az életem. De mielőtt még meghalok, szeretnék egy nagyon jó magyar válogatottat látni.
