A név kötelez! A magyar válogatott támadója, Nikolics Nemanja idősebb testvére, Nikolics Vukan a Somogy megyei első osztályú Nagyatád FC-ben ontja a gólokat, tizenöt bajnoki mérkőzés után már tizenhárom találatnál jár. Ezt a góltermést a magyar válogatott Nemanja – az előző évad lengyel gólkirálya – 19 bajnokin hozta össze, vagyis kijelenthető, Vukan hatékonyabb a testvérénél. A Rangadónak a megye egyben szereplő játékos mesélt a most futó szezonjáról, valamint arról, miben különbözik egymástól a két Nikolics.
– Idén nyáron igazoltam vissza a Szentlőrincből a megyei első osztályú Nagyatádhoz, ahol korábban már hat évet játszottam, így tulajdonképpen hazajöttem – kezdte honlapunknak a 30 éves támadó. – Rajtam kívül három játékos érkezett a csapathoz a nyáron, fiatal együttes alakult ki, próbáltam nekik segíteni, és úgy érzem, ez sikerült is, hiszen jó őszt zártunk. Hogy éppen annyi gólt lőttem, mint az öcsém? Nem foglalkozom ezzel, nem szoktuk zrikálni egymást, mindig arra törekszünk, minél több találatunk legyen, az év végén pedig mérleget vonunk. Mindketten befejező csatárként játszunk, csak ő sokkal mozgékonyabb, én inkább statikusabb ék vagyok. A góllövés viszont a testvéremnek és nekem is ugyanúgy megy, szinte minden évben ugyanannyiszor találunk be az ellenfél kapujába. Nem szeretem azonban, amikor hozzá hasonlítanak, vagy ha a pályán esetleg szóba kerül, hogy Nemanja testvére vagyok. De ez természetes dolog, hiszen a szenzációs teljesítményével folyamatosan a középpontban van. Lehet, miatta jobban figyelnek rám is a gyepen, de én folyamatosan azt szeretném, ha a saját teljesítményem miatt vívnám ki a figyelmet – folytatta a szerb-magyar kettős állampolgárságú Nikolics Vukan.
– Egészen gyermekkorunk óta együtt kezdtük a focit, mindig egy csapatban játszottunk. Az NB II-es Barcsban 2006-ban, majd a következő évben Kaposvölgyén is együtt rohamoztuk a kaput, ezután váltak el útjaink – ő Kaposvárra igazolt. Mióta elkezdtünk focizni, már látni lehetett Nemanján, hogy profi focista lesz belőle, és sokra fogja vinni, végig alázatos volt a labdarúgás iránt. Mindenáron ezzel akart foglalkozni, a szenvedélyét akarta a munkájának is. Bár még távolinak tűnik az ötlet, de bízom benne, hogy levezetésként fogunk még együtt játszani valamelyik csapatban, majd gondolkodunk rajta, hogyan tudnánk ezt megvalósítani – kacérkodott a Nikolics-Nikolics duó gondolatával a Nagyatád játékosa, akinek eddigi karrierjében az NB II jelentette a legmagasabb osztályt Magyarországon.
– Van bennem hiányérzet azzal kapcsolatban, hogy nem játszhattam az NB I-ben, hiszen imádom a focit. Miután azonban Nagyatádra igazoltam 2009-ben az NB III-ba, négyszeres gólkirály lettem és megszerettem a várost. Itt is találtam meg életem párját, azóta pedig már megszületett a gyermekünk is. Ha erről az oldalról nézzük, akkor visszakaptam az élettől azt, amit a fociban nem kaphattam meg – nyilatkozta büszkén a focista, majd végezetül Nemanja Chicagóba igazolásáról is szót ejtett.
– Természetesen kikérte az én véleményemet is, valamint a családdal is konzultált a lehetőségeit illetően, de a végső döntés ezúttal is, mint mindig az ő kezében volt. Eddig mindig nagyon jól döntött, a Kaposvárban, a Videotonban és a Legia Warszawában nyújtott teljesítmény is őt igazolja. Az idő mindig megmutatta, hogy jól választott, biztos vagyok benne, a Chicago is jó döntés lesz. Napi szinten kapcsolatban vagyunk, sokat beszélgetünk, természetesen a labdarúgás kikerülhetetlen téma. Igyekszem minden meccsét megnézni, aztán pedig megbeszéljük a történteket – én pedig a Nagyatád összecsapásairól számolok be neki -, elmondom a véleményemet a játékáról, ezt mindig meghallgatja, néha-néha el is fogadja a tanácsaimat, de természetesen a döntés ezekben az esetekben is az ő kezében van – zárta honlapunknak Nikolics Vukan.
