Magyar foci

Bemutatták a Népstadionról szóló könyvet

Az Alexandra kiadó gondozásában megjelent, több mint 440 oldalas kötet 12 ezer forintért vásárolható meg.

Megjelent Sinkovics Gábor és S. Tóth János Volt egyszer egy Népstadion című könyve. „Egyszer én is pályára léphettem a Népstadionban három perc erejéig, sőt még labdába is értem egy színész-újságíró mérkőzésen a nyolcvanas évek közepén” – idézte fel a Magyarság Házában rendezett csütörtöki bemutatón Sinkovics Gábor.

Hozzátette, a bontás idején is járt a stadionban, ami nagy lökést adott neki a könyv megírásához.

„Fantasztikus volt odamenni szurkolni hétvégente. A hatvanas évek közepétől jártam ki, emlékszem, hogy már a buszon remek volt a hangulat, az emberek jól érezték magukat, klubhovatartozástól függetlenül. A stadionnak volt egy jellegzetes illata, és én a mai napig szerelmes vagyok a Népstadionba. Nagyon szerettük csinálni ezt a könyvet, ez életem egyik főműve.”

S. Tóth János azt mondta, hosszú út végére értek a megjelenéssel. Kitért arra is, hogy nem csupán sporteseményeket, hanem koncerteket is rendeztek a Népstadionban.

„Az Omega a rockzene Aranycsapata volt, Puskásék után ők töltötték meg legtöbbször a Népstadiont. Négy telt házas koncertet adtak ott” – fejtette ki. „A magyar történelem egy szelete volt ez a stadion. A hatvan év alatt, amíg állt, Magyarország szimbolikus helye volt.”

Nyilasi Tibor a kettős rangadókat és a válogatott mérkőzéseket felelevenítve úgy fogalmazott, hogy számára a Népstadion igazi szentély volt.

„Nyolc-kilenc éves koromban vitt ki édesapám a Népstadionba, amely rabul ejtett. Vidéki kissrácként kimentem egy monumentális arénába, a morajló közönségbe, megnézni a nagy sztárokat” – emlékezett a korábbi labdarúgó. „Játékosként 1973-ban, 18 évesen megélhettem, hogy milyen a Népstadionban játszani: amikor elküldtek melegíteni, annyira zavarban voltam, hogy inkább elbújtam a kapu mögött, és ott végeztem a gyakorlatokat. Mikor becseréltek, azt sem tudtam, hol vagyok, nagy nyomást és egyben boldogságot jelentett nekem a stadion.”

Nyilasi beszélt arról is, hogy mikor kiment a játékoskijárón és izgatottan megállt társaival együtt, meglátták a nyolcvanezer szurkolót, ami fantasztikus élmény volt.

„Életem és pályafutásom jelentős része elevenedik meg a könyvben, amely biztosan a szívemhez fog nőni” – tette hozzá.

Dallos János, az 1955-ben Budapesten Európa-bajnok kosárlabda-válogatott tagja felidézte, hogy annak idején Ludvig Zoltán betegsége miatt került be újoncként a válogatott keretébe. Elmondta, a kontinenstorna alatt két labdarúgó-találkozót is láthattak a kosarasok a Népstadionban.

„Mi is sütkéreztünk a labdarúgók fényében” – mondta Dallos, emlékeztetve arra is, hogy Puskás Ferenc nemcsak a labdarúgást űzte. „Annak idején a kézilabdázóknak segítettem a tartalékok között kiegészíteni a létszámot. Ott láttam többször Puskást is kézilabdázni. Az én szememben ő nemcsak világhírű labdarúgó volt, hanem a sportot igazán szerető ember is.”

Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke kiemelte, a Népstadion – később Puskás Ferenc Stadion – megépítésekor a világ egyik legmodernebb arénája volt, ahol többek között a világ legjobb futballistáit láthatták a nézők. A stadionnal kapcsolatban mindenkinek van egy története, egy-egy életre szóló élménye, nemcsak a sportról, hanem akár a pápalátogatásról, akár a Queen vagy a Rolling Stones koncertjéről legyen szó. Az Alexandra kiadó gondozásában megjelent, több mint 440 oldalas kötet 12 ezer forintért vásárolható meg.

Olvasói sztorik