Ahogy korábban is megírtuk, többen elképzelhetőnek tartják, hogy egy igen merészen fiatal, sok új arcból álló magyar válogatott fut ma ki a pályára a Svédország elleni barátságos mérkőzésre, melyen a „nagy öregeket”, Király Gábort, Juhász Rolandot (és a pályára nem lépő Hajnal Tamást és Vanczák Vilmost) búcsúztatja a csapat és a közönség. Bernd Storck ezt a meccset, az év utolsó válogatott találkozóját használhatja fel arra, hogy a magyar bajnokságban egyre többet szereplő, klubjukban meghatározó fiatalokat „felavassa”. Vida Máté, Hangya Szilveszter, Nagy Dominik és társai is pályára léphetnek – kérdés, hány fiatal kap lehetőséget.
És az is, hány fiatalt „egészséges” egyszerre mély vízbe dobni a válogatottban. A Rangadó ezzel kapcsolatban megkérdezte a korábbi szövetségi kapitányt, Várhidi Pétert, aki tíz évvel ezelőtt szintén fiatalításba kezdett, miután a szégyenletes máltai vereséget követően a közhangulat is ezt diktálta. Akkor a Kanada elleni edzőmeccsen egyszerre lépett pályára a húszas évei elején (vagy még tizenéves korszakában) járó Balogh Béla, Hrepka Ádám, Sándor György, Vass Ádám, Priskin Tamás vagy Farkas Balázs. A meccset megnyertük, de később nem mindenkiből lett stabil válogatott. Várhidi szerint a nemzeti csapatnál érdemes vigyázni a túlzott fiatalítással.
– Biztos, hogy kockázatokkal jár, hiszen a mostani együttesnek van egy kialakult gerince, nem útkeresés zajlik. Ugyanakkor nem vitás, hogy nézni kell a jövőt, hiszen vannak harminc feletti játékosok, akiket előbb-utóbb pótolni kell. De őszintén szólva, jelen pillanatban még nem látom, hogy kik lehetnek Geráék utódjai. Kicsit visszaüthet, ha nagyon sok fiatalt játszatunk egyszerre.
– Nekünk annak idején semmi veszíteni valónk nem volt, hiszen sehol nem tartottunk, válogatott a nyolcvanadik hely környékén állt a világranglistán, volt két évünk, hogy építkezzünk. Akkor került be a csapatba például Dzsudzsák Balázs, Pintér Ádám, Priskin Tamás. Most viszont van egy jól működő, kialakult csapat. Két-három fiatal bevetéséből jól is kijöhetünk. De ha esetleg kikapunk a svédektől, az a megítélésüknek rosszat tehet. Hajlamosak leszünk legyinteni, hogy nahát, ezekkel nem lehet mit kezdeni. Ismétlem, most nem csapatot kell építeni, hanem egy-két posztra keresünk helyetteseket. Arról nem beszélve, hogy óriási szimpátia övezi a jelenlegi válogatottat – nem mondom, hogy ezt egy meccs alatt el lehet játszani, de érdemes meggondolni, mennyit kockáztassunk – tette hozzá Várhidi Péter.
A hazai tehetségekkel kapcsolatban persze nem csak a mai, felkészülési mérkőzés kapcsán fontos kérdés, mire lehetnek jók később. A volt kapitány nem látja túl rózsásnak a helyzetet a felhozatalt illetően, szerinte főleg a hátsó alakzatnál lehetnek problémák a jelenlegi generációt követően.
– Őszintén szólva, nem látom, hogy nagyon sok olyan fiatal lenne, akit egyből be lehetne dobni, Vida Máté, Kalmár Zsolt lehetnek később meghatározó játékosok, de egyszerre betenni minden fiatalt kockázatos lenne. Persze van úgy, hogy bejön: Kleinheisler jó példa, őt is bedobták és megállta a helyét. De a jelenlegi fiatalok nem tartanak ott, hogy egy Svédország ellen elvigyék a válogatottat. Annak idején mi is kaptunk Norvégiában egy négyest, ez benne van a pakliban, amikor tapasztalatlan a csapat.
– Támadójátékban elég erősek vagyunk. Szalai, Németh, Priskin még évekig ott lehetnek, akár egy világesemény is belefér. A középpályán már próbálkozni kell újakkal, a védelemben pedig mindenképpen meg kellene találni, kikkel lehet kibővíteni a létszámot. Egy 25-30-as bő keret lenne ideális, de ott még nem tartunk. Márpedig, ha a kulcsemberek közül kiesik egy-két ember, gondjaink lehetnek. Juhász Roli és Vanczák is nehezen pótolható. A nemzetközi szintű magyar védők sajnos húsz éve nem jönnek – Guzmics és Kádár jókor került ki külföldre és fejlődtek, de még nekik is vannak bizonytalanságaik, ahogy Lang Ádámnak is – fogalmazott Várhidi, aki végül hozzátette, a búcsúzó klasszisok miatt is jó lenne méltó eredményt elérni a ma esti meccsen.
– Két olyan válogatott találkozik, amelyik új utakat próbálgat. A svédek a franciák ellen kimondottan jól futballoztak, ők is csapatot építenek, de előttünk járnak ebben. Még mindig a világ élvonala mögött vannak. Ha ellenük kezdünk el kísérletezgetni, nem biztos, hogy szép búcsú lesz az öregeknek. Két-három fiatalnál nem érdemes egyszerre többet kipróbálni.
