Amint azt honlapunk elsőként megírta, az MLSZ döntésének értelmében visszatérhetnek a futball vérkeringésébe a fogadási botrány érintettjei. Az új előírások tudniillik kimondják, legfeljebb három évig tilthatják el a sportág azon szereplőit, akik folyamatban lévő bírósági ügyben érintettek. Akad olyan játékos, aki máris új csapatot talált magának, mások „átmásztak” a korláton, és immár legálisan adják a tanácsokat – utánpótlás-, vagy éppen alacsonyabb osztályú csapatoknak.
Aczél Zoltán a hétvégén sem ül le a kispadra. Megtehetné, de nem áll szándékában. Egyelőre nem. A megye I-es Tura VSK szakmai munkáját irányítja, miközben napról napra, hónapról hónapra felejteni akar. Kitörölni a memóriájából az elmúlt évek rémségeit…
– Hallottam a hírt, persze, hogy hallottam – mondja a szövetségi döntésről a korábbi válogatott védő. – Nagyon örülök neki, hogy visszakaptuk a jogosultságunkat, amit alighanem sosem szabadott volna elvenni tőlünk. Azt nem tudom, miért éppen most határozott így a magyar focivezérkar, hozzám is eljutott az a vélekedés, hogy az esetleges kártérítési perektől tartanak.
– Azt mondja, örül, mégsem érezhető a korábban mindent elsöprő, „aczélos” lendület…
– Kínkeserves, szenvedős öt év van mögöttem. Ami történt, a sok megpróbáltatás le tudja bombázni az embert. Különösen azt, aki mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat, és aki tudja, hogy tiszta a lelkiismerete, mert nem bundázott.
– NB I-es csapatokat irányított, dolgozott a magyar válogatott edzőjeként. Gyakran eszébe jut, hol tartana, ha nincs a fogadási ügy?
– A labdarúgásra tettem fel az életem. Ez a szakmám. Csak ehhez értek. Persze, hogy eszembe jut, már csak azért is, mert csúnyán megsebzett ez az öt év. Tudja, az utóbbi időben annak örültem a legjobban, hogy lekerült a napirendről a téma, az újságok már nincsenek tele a bundaüggyel. Sokan hátat fordítottak nekem, de, aki kitartott mellettem, annak be akarom bizonyítani, hogy ártatlan vagyok. Ha minden igaz, jövőre jogerősen véget ér a bírósági ügy, azután meglátjuk, hogy tovább.
– Bizonyára lelkesen teszi a dolgát Turán, de… Ha hívná egy magasabb osztályban szereplő együttes? Már akár az NB I-ben is leülhetne a kispadra.
– Nem hiszem, hogy lenne csapat, amelyik hívna. Megbélyegeztek. Nem álmodozom.
– Még mindig tervezi, hogy elhagyja Magyarországot?
– Csak annyit tudok biztosan mondani, hogy a szakmában akarok dolgozni. Folyamatosan képeztem magam, felkészült vagyok. Nagyon bízom benne, hogy valahol megkapom a lehetőséget…
