Magyar foci

A csatár, aki majdnem legyőzte Svájcot

Eddigi utolsó tétmeccsünkön a svájciak ellen Klausz László lehetett volna a hős, de jött Chapuisat; a szegedi edző nem nagyon emlékszik a meccsre.

Svájc ellen két világbajnoki selejtezősorozatban is játszott a magyar válogatott, és mindkétszer megelőzte a helvéteket. Ez az 1982-es vébé előtt még nem volt meglepetés, 15 évvel később viszont már bravúrnak számított, mert akkoriban nem a magyar játékosokat jegyezték magasabban. Az 1998-as franciaországi torna selejtezőin a mieink Norvégia mögött, Svájc előtt értek oda a második helyre a csoportban (és játszhattak aztán rossz emlékű pótselejtezőt a jugoszlávok ellen).

Pedig egyszer sem sikerült legyőznie Csank János csapatának a svájciakat: Zürichben Türkyilmaz a 83. percben lőtte a győztes gólt ellenünk, az 1997. augusztus 20-án játszott budapesti meccsen pedig még később jött a tőrdöfés – pedig ha akkor nyerünk, talán nem egy kabaréba illő finn öngól kellett volna a második helyünkhöz.

A Népstadionban a többek között Illéssel, Lipcseivel, Urbánnal, Dragónerrel a kezdőcsapatban felálló magyar együttes a Csank-korszak egyik legjobb játékát produkálta, és az 52. percben vezetést szerzett: a Győr remekül fejelő csatára, Klausz László bólintott nagy erővel a léc alá egy szöglet után.

A mieink sokáig vezettek, sőt közvetlenül a rendes játékidő vége előtt a néhai Nagy Norbert ordító ziccert rontott – és aztán jött a dortmundi sztár, Stephane Chapuisat, aki akkor már évek óta nem szerzett gólt a svájci válogatottban, akkor viszont kiegyenlített. Így maradtak izgalmak a selejtezősorozat legvégére is…

– Magára a meccsre szinte egyáltalán nem emlékszem, de a gólom persze megvan – idézte fel a meccset a Rangadó.hu érdeklődésére Klausz László, aki ma az NB II-es Szeged 2011-Grosics Akadémia vezetőedzője. – Volt néhány hasonló gólom, a válogatottban egyszer az oroszoknak fejeltem egyet, amit szegény Knézy Jenő nem is nekem akart adni először, mert a gólvonalon álló védő fejéről pattant be a labda. Ez is hasonló volt, a svájciak ellen.

– Akkoriban, emlékeim szerint még nem szerepelt ennyi játékosuk az élbajnokságokban, a mostani svájci csapat sokkal erősebb. Megnyerhettük volna a meccset, de jött a legvégén Chapuisat, pedig tudtuk, hogy figyelni kell rá – idézte fel Klausz a majdnem húsz évvel ezelőtti meccset. A most pénteki találkozóról is szűkszavúan nyilatkozott.

– Bernd Storck jól összerakta a válogatottat, bízom benne, hogy tudjuk pótolni a visszavonultakat is. Vannak néhányan fiatalok, akiket be lehet építeni, szerintem az Európa-bajnoki szereplésnek is ez lehet az igazi hozadéka, mert azt még nem érzem, hogy rövid távon nagyon pozitívan hatott volna a magyar futballra. Például nem lett több néző a meccseken. Viszont ha az MLSZ továbbra is ösztönzi a fiatalítást, akkor odakerülhetnek a válogatott közelébe is az újabb tehetségek, és talán a sikerek hatására több gyerek kezd el focizni. Ehhez jól jönne egy újabb bravúr, ami akár Svájc ellen is meglehet, de taktikai dolgokról nem szeretnék beszélni, mert én a válogatottnak nem az elemzője, csak egy szurkolója vagyok. Bízom a sikerben – fogalmazott Klausz László.

Olvasói sztorik