A Magyar Hullám Közéleti és Kulturális Társaság hétfői brüsszeli rendezvényén rengeteg gyűltek össze, köszönhetően annak, hogy a magyar válogatottságtól a közelmúltban visszavonuló Juhász Roland volt a vendég. Az eseményen a Videoton hátvédje a pályafutásáról, a franciaországi Európa-bajnokságról és a magyar futball helyzetéről beszélt a közönségnek.
A beszámolóból kiderül, hogy a vasárnap esti Anderlecht–Westerlo mérkőzés előtt a brüsszeli klubtól három éve távozó játékost a meccsre tartó szurkolók ünnepelve vették körül, lépten-nyomon autogramot és közös fotót kértek tőle, és azt firtatták, mikor tér vissza az Anderlechtbe.
– A szurkolóktól érkező szeretet, a klubtól kapott megbecsülés, és az emberi kapcsolatok minősége miatt maradtam nyolc évig a klubnál, pedig ezalatt több megkeresést is kaptam nevesebb kluboktól – magyarázta Juhász, aki profi pályafutása legnagyobb sikerének mégis a franciaországi Európa-bajnoki szereplést tartja. – Tizenegy éves korom óta, amióta hivatásos labdarúgó vagyok, arról álmodtam, hogy a válogatottal kijutunk egy világversenyre. Ott érzi meg igazán az ember, mit jelent, amikor valóban 15 millió ember szurkol a csapatnak, köztük sok kisgyerek is. Életem legnagyobb élménye, amikor az Európa-bajnokságon húszezer magyar szurkoló fogadott bennünket a stadionban. A belga karrierem is a válogatott miatt szakadt meg, mert a klubom tiltása ellenére én a válogatottat választottam, de ezt nem bántam meg – idézi a játékost a Magyar Hullám Facebook-oldala.
Ronaldo megelégedett a döntetlennel
Juhász Roland kiemelte, hogy a csapategység volt a magyar válogatott legnagyobb erőssége, hiszen egy rossz szót sem lehetett hallani a kispadról, a gólörömnél pedig látszott, hogy együtt van a csapat, mindenki a közös sikerért dolgozott. A 94-szeres válogatott aztán a Portugália és a Belgium elleni meccsről is megosztott egy izgalmas történetet.
– Érdekes momentum volt, amikor a mérkőzés utolsó perceiben Cristiano azt mondta Németh Krisztiánnak, hogy mindkét csapatnak jó a döntetlen. Úgy érzem, tiszteletet vívtunk ki az első két meccsen, ez a mérkőzés pedig végig lüktetett, mindenki ki volt hegyezve, hogy a legjobbat nyújtsa. A mérkőzés utáni hangulat felejthetetlen, jó érzés volt a szurkolók szeretetet érezni. Ami még nagyon fontos, hogy egyszer sem volt balhé a szurkolók között, mindig kulturált ünneplés volt – hangsúlyozta Juhász Roland. – Belgium számomra nem a legszerencsésebb ellenfél. Kétszer játszottam ellenük, először, az ötvenedik válogatottságomkor három-nullra kaptunk ki, most négy-nullra. Ami jó érzés, hogy a belga játékostársaim nem felejtettek el, például a mérkőzés után Romelu Lukaku átjött az öltözőbe, hogy mezt cseréljen velünk. Romelu emlékezett rá, hogy fiatal játékosként segítettük a pályáját az Anderlechtnél, de ugyanígy gratulált az erőnléti edző is.
A manapság ritkán tapasztalható klubhűségről
– Nem vagyok egy vándormadár, összesen három profi klubom volt, az MTK, az Anderlecht és a Videoton. A brüsszeli egy barátságos klub, a szurkolók szeretettel fogadtak. Ha van bennem hiányérzet, akkor amiatt, hogy nem sikerült egy szinttel feljebb kipróbálnom magamat. Egyik évben az Aston Villa már négy mérkőzésen keresztül megfigyelt, de aztán az egyik utolsó meccs nem úgy sikerült, ahogy az addigiak, és nem tartottak rám igényt. Ugyanakkor a Zenitet kétszer én utasítottam vissza, mert a megkereséskor már aláírtam a hosszabbítást az Anderlechthez. Fantasztikus hét szezont töltöttem itt, rengeteg élményt és szeretetet kaptam, ami kárpótol ezért.
Újra visszaült az iskolapadba
– Most az a feladat, hogy felépítsem a futball utáni életemet. Nemrég kezdtem el a TF sportszervező szakát, és egyáltalán nem esik rosszul visszaülni az iskolapadba. Sajnos az érettségim ráment a profi karrierre, de lelkiismereti kérdés volt, hogy befejezzem az iskolát. A gimnáziumban komolyan vettem a tárgyakat, semmi problémát nem jelentett, hogy beültem a 18 évesek közé, vagy hogy részt kellett vennem a testnevelés órán – ugyanis labdarúgó vagyok, nem tornász. Ha valamit elkezdek, azt százszázalékos lelkesedéssel teszem.
Juhász aztán a közönségből érkező egyik kérdésre a stadionépítésekre is kitért.
– Az infrastruktúra sokat számít. Amíg Nyugaton egy gyerek a „biliárdpályán” azon gondolkodik, hogy hova adja tovább a labdát, nálunk az a kérdés, hogy hogyan vegye le a pattogós pályán.
Dárdaira mindenki felnézett
– Nem akarta megváltani a világot, nem erőltetett extra dolgokat, mert tisztában volt a csapat és a játékosok képességeivel. Bernd Storck ezen a vonalon megy tovább: erősek vagyunk védekezésben, és jó kontrákat tudunk vezetni. Sajnálom, hogy Pali nem maradt, mert a finnek ellen Helsinkiben a csapat egyre bátrabban játszott, és végre volt egy edzőnk, akire felnéztek a játékosok. Egy ilyen emberre nagy szüksége van a magyar futballnak, aki kézben tartja a válogatottat és az utánpótlást, mert a szövetségi kapitány befolyása óriási. Nézzük meg, hogy mire képes a Herthában, egy kisebb képességű csapattal. A fiatalok közül Nagy Ádámnak nagy jövőt jósolok, jól váltott, jó lépcsőfokot lépett. Nem ment idő előtt külföldre, hanem itthon edződött felnőttek között. Kleinheisler László előtt is komoly jövő áll – zárta le derűlátóan a beszélgetést Juhász Roland.
