A mindmáig utolsó nemzetközi kupagyőztes magyar férfi labdarúgó, az FC Porto 2003-as UEFA Kupa-győztes csapatának tagja, Buzsáky Ákos sérülései miatt visszavonult az aktív játéktól, de a futballtól nem, igaz, már nem csak a sportág tölti ki mindennapjait. A Rangadó.hu érdeklődésére az egykor Angliában is szereplő Buzsáky a jelenlegi munkáiról és a világbajnoki selejtezőre készülő magyar válogatottról is beszélt.
Gyerekek és házak
– Több dologgal is foglalkozom, nem szakadtam el teljesen a futballtól. Édesapám indította annak idején a Grund 1986 FC utánpótlás egyesületet, amely idén a harmincadik születésnapját ünnepelte. Nagyjából ötszáz gyerekkel foglalkozunk, immár én vagyok az egyesület szakmai vezetője, délutánonként ez tölti ki az időmet. Nagyon sok mindent szeretnénk megadni a gyerekeknek, a többi között a megfelelő fizikai alapokat, speciális foglalkozásaink is vannak ennek érdekében. A napjaim többi részében pedig civil munkámmal foglalkozom, ingatlanbefektetéssel és -fejlesztéssel. Ez a terület még aktív játékosként kezdett érdekelni, szerettem volna, ha a futball után más is lesz, ami kitölti a napjaimat. Talán van egy kis érzékem a dologhoz, bár nem vagyok építész, de szívesen csinálom.
Megszakadna a szíve, ha kimenne a QPR-meccsre
Angliában a Plymouth és a Queens Park Rangers csapataiban töltötte a legtöbb időt, a szigetország varázsa őt sem engedi el könnyen, sőt visszatért hozzá: a nemrég indult sporttévében ő az egyik stúdiós szakértője a Premier League idei mérkőzéseinek, de a válogatott és a BL meccseit is szakértette már a köztévében.
– Az angol futballt nem lehet otthagyni csak úgy, aki egyszer benne volt, az mindig is magával viszi. Plymouth-ban ünnepeltem idén a születésnapomat, talán ez jelzi a kötődést, találkoztam néhány korábbi csapattárssal is. A Queens Park Rangerstől is hívtak néhányszor, de nem nagyon akarok kimenni QPR-meccsre, mert félek, hogy kicsit megszakadna a szívem, ha belegondolnék, hogy harmincnégy évesen akár ott lenne a helyem a pályán… Persze nem panaszkodom, sok minden megadatott nekem a pályafutásom során, ami egy magyar futballistának ritkán.
– A szakkommentátori munka nem volt evidens, sőt… Először a 2010-es Bajnokok Ligája-döntőre hívtak meg az egyik stúdióba, azon az alapon, hogy az Inter edzője, José Mourinho valaha a Portónál az edzőm volt. Nem nagyon éreztem jól magam, nem is tudtam jókat mondani, mert ez egy szakma, amibe bele kell tanulni. Azt gondoltam utána, köszönöm, elég is volt. Aztán idén az Európa-bajnokságra is behívtak a közmédia sportcsatornájára és szép lassan belejöttem, jelenleg is foglalkoztat az M4 a BL-meccseken, a Spíler TV pedig az angol bajnokikon. Angliában nagy hagyománya van annak, hogy egykori játékosok televíziós szakértőként szerepelnek, természetesen sokat kell készülni egy-egy meccsre, de most már egyre jobban élvezem.
A legfontosabb, hogy játsszunk – a kijutás más tészta
Buzsáky Ákos természetesen a jövő héten induló világbajnoki selejtezősorozatot is figyelemmel kíséri, szurkol a magyar válogatottnak, ugyanakkor nem a túlzott optimizmus jellemzi az álláspontját, a fejlődést tartja a legfontosabb elérendő célnak.
– Úgy gondolom, nem szabad nagy csodákat várni. Az Európa-bajnoki szereplés okozta nagy mámorból lassan vissza kell térni a földre és elfogadni, hogy egy világbajnokságra háromszor olyan nehéz kijutni. A kibővített kontinenstornára kis szerencsével, de megérdemelten kijutottunk, azonban ebből a csoportból, ahol Portugália és Svájc biztosan előttünk van, nagyon nagy bravúr lenne odaérni akár a pótselejtezőre. De talán nem is ez a lényeg. Hanem hogy egy generációváltás, átalakulás zajlik, és közben a beérkező kulcsemberek immár egy világverseny tapasztalatával a hátuk mögött mennek neki az újabb megmérettetésnek. Guzmics Richárd, Lang Ádám, vagy a fiatal Kleinheisler, Nagy Ádám már tudja, mit jelent nagy tornán szerepelni és ez a tapasztalat beépülhet a fejlődésükbe. És ez az, ami úgymond nem mindegy: hogy valaki már játszott mondjuk Hazard ellen, és tudja, mennyire koncentrálni kell minden pillanatban, mert ezt idehaza, az NB I-ben soha nem tudná megtanulni.
– Szóval, nem szabad tévhitekbe ringatnunk magunkat, én nagyon elégedett leszek akkor is, ha megint látom bátran és építően játszani a magyar csapatot, ahogy az Európa-bajnokságon, nem beszari módon, mint előtte éveken át. Ha ez a fejlődés megmarad és hozzá még jön az említett rutin, akkor lehet majd a sikerekről álmodozni. És persze, mindettől függetlenül a kötelező meccseket – így a Feröer ellenit is – hozni kell, a nyitányon győzelmet várok – mondta végül Buzsáky Ákos.
