A szerencse mindig szerepet játszott a labdarúgásban, miközben Fortuna valamely csapatra rámosolygott, addig egy másikra felhúzta a szemöldökét. Utóbbi esetre a legjobb példa a Benfica együttese, amely már egymást követő nyolc európai kupadöntőjében maradt alul. A portugál klub szurkolói azonban már egyáltalán nem a szerencse hiányának tudják be ezt a rossz sorozatot, hanem egy olyan magyar szakembernek, aki csaknem napra pontosan 35 évvel ezelőtt halt meg. Ő Guttmann Béla, akivel legutoljára nyert kupát a Benfica, még 1962-ben, az akkori BEK-et. A magyar tréner 35 évvel ezelőtt, 1981. augusztus 28-án hunyt el, ez alkalomból pedig a FIFA.com is megemlékezett róla.
1962-ben a portugálok 5-3-ra verték meg a döntőben azt a Real Madridot, amelyben Puskás Ferenc triplázott, ám végül ez is kevés volt. A siker után Guttmann Béla plusz juttatásokat akart kérni az elnöktől, dr. António Mundrungától, aki ezt végül nem teljesítette. Guttmann ettől dühbe jött, megátkozta a klubot azzal, hogy 100 évig nem nyer európai kupát, majd rácsapta az ajtót az elnökre. A Benfica azóta 1963-ban, 1965-ben, 1968-ban, 1983-ban, 1988-ban, 1990-ben, 2013-ban és 2014-ben veszített finálét.
A magyar szakember a múlt évszázad közepének egyik legkarakteresebb edzője volt. Nehéz lenne felsorolni az összes csapatot ahol dolgozott, hiszen karrierje során 25 csapatot vezetett tizenkét országban. A nehéz természetének, valamint a legtöbbször betartott mottójának („a harmadik szezon végzetes”) köszönhetően azonban sehol sem maradt sokáig.
Guttmann edzői pályafutását 1933-ban kezdte a Hakoah Wiennél, miután az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválságban szinte minden vagyona odalett, és visszatért Bécsbe. Első bajnoki címét idehaza, 1939-ben az Újpest edzőjeként szerezte, majd a Vasas, a Chinezul Timisoara, újra az Újpest, majd a Kispest élén is volt, ahol összeveszett Puskás Ferenccel, és ezután kezdődött a külföldi karrierje. Argentína és Ciprus után 1953-ban foglalta el a sztárokkal teli AC Milan kispadját, ahonnan 1955 elején távozott, miután a klubon belüli cselszövés áldozata lett. Emiatt az incidens miatt foglalta bele mindenkori szerződéseibe, hogy ne lehessen kirúgni, még akkor sem, ha éppen vezetik a tabellát.
A Benficához kapcsolódó időszaka 1959-ben kezdődött, miután otthagyta a nagy rivális Portót. A tréner mindig is nagyon bízott a fiatalokban, ennek köszönhetően pedig ő fedezte fel az aranylabdás portugált, Eusébiót. Mindez úgy történt, hogy a fodrásznál éppen mellé ültették José Carlos Bauert, a Sao Paulo edzőjét, aki beszélni kezdett egy zseniális mozambiki tehetségről, akit akkoriban látott játszani. Több sem kellett Guttmannak, azonnal repülőjegyet váltott Mozambik fővárosába, Maputóba, és két nap múlva már a Benfica játékosa lett Eusébio. 1990-ben Eusébio annak tudatában, hogy kiengesztelje Guttmann szellemét, a bécsi sírjához is elment, ám az átkot nem sikerült levennie. 2014-ben aztán Fehér Miklós mellett a Benfica legendás edzőjének életnagyságú szobrát avatták fel a Luz stadionnál, a klub alapításának 110. évfordulóján rendezett ünnepségen.
