Portugália egy Európa-bajnokság megnyerésének lendületével vetheti bele magát a vb-selejtezőkbe, mégpedig abban a csoportban, amelyben a magyar válogatott is szerepel. Ez az ellenfeleknek nem túl biztató, bár láttunk már olyat, hogy egy nagy tornát megnyerő válogatott leeresztve érkezik a következő kvalifikációra. A magyar válogatott 2017 márciusában, idegenben játszik először a portugálokkal, akik nyilván jól emlékeznek majd a mieinkre az Eb-csoportmeccsről. De akármi is lesz addigra az állás a csoportban, az biztos, hogy egy aktuális címvédővel játszunk – az ilyesmi pedig ritkán sült el jól magyar szempontból.
Mezey: Európa-bajnok ellen kezdett és zárt
Ha az Európa-bajnokok sorát nézzük, az NSZK volt az első, amellyel két sorozat között találkoztunk (legalábbis a mai értelemben vett Eb-ket tekintve). Az 1980-ban kontinenstornát nyert csapat három évvel később már átalakulóban volt, akárcsak a magyar, melynek kispadján ekkor mutatkozott be az új kapitány, Mezey György. Az Eb-címvédő, egy évvel korábban vb-döntős németek ellen a Népstadionban barátságos mérkőzésen 1-1-re végzett a válogatott, és ez jó eredménynek számított. A következő évi Eb-re mi nem jutottunk ki, a németek címvédőként ott voltak, de kiestek a csoportból.
Azt az Európa-bajnokságot Franciaország nyerte, a csúcson lévő Platini-féle generáció. És ők is megmérkőztek Magyarországgal Európa-bajnokként – csak éppen nem barátságos meccsen, hanem két évvel később, a mexikói vb csoportkörében. Hiába hittük előzetesen, hogy Détári majd elhomályosítja Platinit, nem így történt: simán kikaptunk 3-0-ra és jöhettünk haza (Mezey György lemondott), a franciák pedig bronzérmesek lettek Mexikóban.
Csak a görögöket vertük – sokadszorra
A következő egylet, amely címvédőként találkozott Magyarországgal, az 1992-es meglepetésgyőztes Dánia volt: két évvel a diadaluk után egy sima 3-1-es zakóért utaztunk felkészülési meccsre hozzájuk. És még egy ország van, mely szenzációt keltve nyert kontinenstornát. Igen, Görögország, akikkel kifejezetten „szerettünk” összefutni a közelmúltban. Az idézőjel indokolt: 2004-es nagy győzelmük után a következő Eb-ciklusban négyszer is megmérkőztünk velük – és mi voltunk a legjobb alany ahhoz, hogy Hellász fiai továbbra is a csúcson érezzék magukat. Egy barátságos meccsen és két Eb-selejtezőn is elkalapáltak minket, de közvetlenül a 2008-as torna előtt végre mi nyertünk 3-2-re Pesten (Erwin Koeman ekkor debütált a magyar kispadon) – a görögök pedig ezután le is szerepeltek címvédőként az Eb-n.
Aktuális Európa-bajnokkal azóta nem találkoztunk, most jöhet tehát Portugália – mivel regnáló címvédő ellen eddig egyszer sem nyertünk meccset, nem bánnánk, ha a kelleténél is jobban lekezelnék a magyar csapatot jövő tavasszal.
Ronaldinhóék szambáztak, az olaszok ráfáztak Pesten
Akkor sem sokkal szívderítőbb a mérleg, ha az éppen felkent világbajnokkal játszik Magyarország, ezt legutóbb az Eb előtt tapasztaltuk meg Németországban. A korábbi világbajnokságok győztesei viszonylag ritkán látogattak el Magyarországra, amikor igen, akkor persze volt őrület – mint 2004-ben, amikor a csúcson lévő Brazília jött el Budapestre. Ronaldo, a Fenomén ugyan kihagyta a barátságos meccset, Ronaldinho, Kaká, Luis Fabiano vagy Juninho viszont nem: már az edzésüket huszonötezren nézték a Népstadionban. Másnap aztán velünk is gurigáztak, mintha csak edzenének, 4-1 lett a vége, a brazil válogatott először győzte le története során Magyarországot (ekkor Lothar Matthaus volt a kapitányunk).
Sokkal jobban sült el számunkra a 2006-os világbajnok látogatása: miután a brazilokat letaszította a trónról, Olaszország is eljött Budapestre, 2007 őszén, a bajnoki szezon előtt, némileg leeresztett társaságként – a magyar csapat pedig váratlanul pompás előadást prezentálva 3-1-re legyőzte az aktuális világbajnokot, a góljainkat Juhász Roland, Gera Zoltán és Feczesin Róbert szerezték. Várhidi Péter kapitányi időszakának legszebb napja volt ez – ettől persze mi nem jutottunk ki a következő nagy versenyre, az olaszok meg igen. Ők amúgy valamiért fekszenek nekünk: ha nem is világbajnokként, de vb-bronzérmesként még tétmeccsen is majdnem megfáztak egyszer Pesten, közvetlenül a 90-es vb utáni Eb-selejtezőn, Disztl László fejesével mentettünk pontot ellenük.
Kiütött címvédő és kiütött magyarok
Olyasmire is volt régen példa, hogy egy világbajnoki címvédővel a következő világbajnokságon fussunk össze. Emlékezetes meccsek voltak ezek, ellentétes értelemben. 1966-ban a címvédő brazilokat Benéék a válogatott történelmének egyik legjobb meccsén győzték le a csoportkörben (és ki is ejtettük őket), ezt a meccset máig a legnagyobb klasszikusok között emlegetik. Nem úgy az Argentína elleni „visszavágónkat”. Miután 78-ban a csoportban drámai meccsen, némi bírói hátszéllel vertek minket a házigazdák (és utána meg sem álltak az aranyéremig), négy évvel később már semmi dráma nem volt: a fiatal Maradona egymaga elintézte a védőkkel telepakolt, gyáván játszó magyar csapatot (4-1). Mentünk is a levesbe – igaz, azon a vb-n aztán az argentinoknak sem volt több jó meccsük.
Szóval, hajdani brazilverés ide, Várhidi-féle Buffon-szomorítás oda, összességében igen ritkán alakult jól számunkra, ha egy nagy torna aktuális bajnokával futottunk össze. Mindez persze érthető: az elmúlt évtizedekben mi ott se voltunk a n agy tornákon, más polcon jegyezték a magyar válogatottat. Meglátjuk, a mostani szép helytállás az Eb-n változtat-e ezen a helyzeten: idegenben, a címvédő ellen nyilván nem lesz könnyű megtörni az átkot.
