Lassan egy kisebb regénnyit írtunk arról, hol köthet ki Nagy Ádám. A Ferencváros ifjú középpályása a magyar foci egyik legtöbbre hivatott tehetsége, csodálattal figyeltük a kontinenstornán, ám az eladási ára megközelítően annyi lesz, mint amennyiért egy-egy 15-16 éves brazil, nigériai, argentin, netán szerb vagy horvát fiatalembert igazolnak az európai topklubok.
Kössön ki Bolognában – a legfrissebb hírek 3.5 millió eurós kivásárlási árról szólnak -, esetleg Lisszabonban, nem Nagy Ádám az egyetlen magyar, aki a nemzetközi focibiszniszben aprópénzért kel el. Tudomásul kell venni, az NB I legkiemelkedőbb játékosaiért sem fizetnek többet egy-két millió eurónál, és egy-egy ilyen üzlet megkötésekor pedig már dörzsölhetik a tenyerüket a honi klubtulajdonosok (nem sok ilyen akadt…).
Egyelőre úgy fest, az Eb-szereplés sem tornázta feljebb honfitársaink árát (ha csapatot vált, aligha fogunk meghökkenni, mennyit fizetett a vevő Kádárért, Szalaiért, Guzmicsért, Priskinért), miközben a német, az angol, a spanyol klubok egyre másra igazolnak világklasszisnak nagy jóindulattal sem nevezhető labdarúgókat – 30-40-50 millió euróért.
– A franciaországi jelenléttel tettük meg az első lépést, most kerültünk fel a futballtérképre, ugyanis eddig rajta sem voltunk – kezdte a Rangadó.hu által megkérdezett sportközgazdász, Szabados Gábor. – Összesen négy Eb-meccsünk volt, ettől nem érdemes csodát várni. Fontos, hogy a válogatott szereplése ne csak fellángolás legyen, folyamatosan jelen kell lenni a világversenyen ahhoz, hogy valamelyest megnőjön a magyar játékosok piaci értéke.
A szakember kiemelte a klubjaink nemzetközi megítélését is, tudniillik jelenleg egy hazai együttesben szereplő magyar futballistára kizárólag „gagyi” termékként tekint Európa.
– Mint egy-egy ország gazdasági erejének megítélése: sokan vannak a „bóvli” kategóriában – magyarázta a sportközgazdász. – A piaci alku olyan, mint a legrosszabb bazárban, az összeget nagyban meghatározza az eladó és a vevő pozíciója. Biztosra vehető, ha Nagy Ádámot a PSG, a MU vagy a Chelsea árulná, legalább 10-15 millió euró körül mozogna az ár. Egy másik válogatott focistánkat, Kleinheisler Lászlót sokkal többért tudná eladni a Werder Bremen, mintha egy hazai klub kínálná, de említhetnénk Dzsudzsák Balázs példáját is, aki aprópénzért igazolt Eindhovenbe, ahonnan három évvel később óriási összegért állt tovább Oroszországba. Pedig a játéktudása biztosan nem nőtt a tizenötszörösére…
A kérdés már csak az: miként léphetnénk feljebb? Mi kell ahhoz, hogy valamelyik európai klubnak négy-ötmillió eurót is megérjen egy-egy magyar futballista?
Szabados Gábor úgy véli, olyan ez, mint amikor autót választ magának az ember. Attól a cégtől vásárol, amelyben megbízik…
– Az imázson, a megítélésen kell javítani, ehhez pedig az kell, hogy a válogatott és a magyar klubok tartósan letegyenek valamit az asztalra – vélekedett a szakértő.
