Egy-egy fontosabb mérkőzés előtt közkedvelt húzás az edzők részéről, hogy csapatösszetartó programokat szerveznek. Ezeken az összejöveteleken általában az a cél, hogy az együttesen belüli összhang erősödjön, valamint a játékosokra nehezedő nyomás kicsit enyhüljön. A Real Madrid vezetőedzője, Zinedine Zidane is élt ezzel a lehetőséggel, és kerti partira hívta a csapat játékosait és a családtagjaikat a BL-döntő előtt. A Rangadó.hu-val Glázer Róbert korábbi szövetségi kapitány, Hajdu Attila tízszeres válogatott kapus és Laczkó Zsolt, a Békéscsaba labdarúgója osztotta meg tapasztalatait ezekkel az eseményekkel kapcsolatban.
A kalandpark rejtelmei
– A Nyilasi-féle csapattal Chilében voltunk edzőtáborozni, és ott össznépi kvadozás ment, ez mostanában is elég gyakori program csapatépítőkön. Amikor Németországban játszottam és összekülönböztem egy csapattársammal, a következő héten kalandparkba mentünk, és a csúszópályán éppen vele kerültem egy párba: teljesen egymásra voltunk utalva huszonöt méter magasan, amikor tele van a gatya. Itt valamivel jobbá vált a kapcsolatunk, és megnőtt az egymásba vetett bizalmunk. Óriási kohéziós ereje van ezeknek az összetartásoknak, hiszen együtt átélhetnek a csapattagok olyan dolgokat, amiket edzéseken és a mindennapokban nem igazán. Bognár Gyuri az MTK-nál kvízversenyeket szervezett az edzőtáborokban, és az öt-hat fős csoportokat úgy rakta össze, hogy együtt voltak például a hátvédek, és ez által nem csak a pályán alakult ki összhang közöttük – mondta Hajdu Attila, korábbi válogatott kapus.
Amikor egy híres ember segít
– Hévízen veretlenül lettünk bajnokok a harmadosztályban, ott hét közben próbáltuk családiassá tenni a hangulatot, például közös kirándulásokat szerveztünk. Amikor már érezhető volt, hogy biztosan megnyerjük a bajnokságot, akkor a környező falvakban hírverő mérkőzéseket játszottunk, ahol este a csapatot megvendégelték. Ezek a közös programok nagyon jó hangulatban teltek, felszabadultabbá váltak a játékosok. Az Újpesttel 2002-ben, a Magyar Kupa-döntő előtti napokban elmentünk Tatára, ahol este Straub Dezső, Jászai Mari-díjas színész volt a vendégünk, aki nagy Újpest-drukker. Egy közel másfél órás kötetlen, jó hangulatú beszélgetést folytattunk vele, az egész csapatot feldobta ez a program, és végül a döntőt is megnyertük. Rosszul elsült példát is tudok említeni. Egy Fradi elleni bajnokira készültünk, és elmentünk Gödre egy háromnapos edzőtáborba. Minden nap a Ferencvárosról beszéltünk, túlpörögtük a felkészülést, és ki is kaptunk végül 2-0-ra. Egy jó közösségi szellemet akartunk kialakítani, ami rosszul sült el, hiszen a találkozó napjára teljesen lefagyott a csapat. Egyébként teljesen egyetértek ezekkel a közösségi összejövetelekkel. Ezeknek a programoknak az a lényege, hogy a játékosok teljesen önmagukat adják, felszabadultan viselkedjenek, és ne érvényesüljön Shakespeare mondása, mi szerint „Színház az egész világ, és színészkedik benne minden ember” – osztotta meg honlapunkkal a tapasztalatait Glázer Róbert.
A környezet is lényeges
– Paintballozáson vettem már részt csapatépítés alkalmával, és sokszor volt közös vacsora különleges helyeken. Olaszországban gyönyörű környezetben voltunk a hegyekben, az étkezés után pedig különböző vicces, játékos feladatok következtek, például volt, akinek énekelnie kellett. Amikor valamelyik csapatommal rossz formában voltunk, többször volt, hogy egy fontos hétvégi bajnoki előtt hét közben egy estét együtt töltöttük valamelyik étteremben. Ezek sokat segítettek, hiszen jobban megismertük egymást, közelebb kerültünk egymáshoz a csapaton belül. Amikor sok új játékos igazol egy együtteshez, véleményem szerint olyan embereket kell egymás mellé ültetni egy-egy ilyen összejövetel alkalmával, akik még annyira nem ismerik egymást, hogy minél hamarabb összhangba kerüljenek – válaszolta kérdésünkre Laczkó Zsolt.
