Magyarország-Ausztria. Európa-bajnoki csoportmérkőzés – még mindig kicsit hihetetlen ezt olvasni. Pontosan egy hónap múlva lép pályára a nemzeti csapat egy világversenyen, ahol több mint négy évtizede nem járt. A Rangadó megkérdezett három szakértőt, mit várnak a mieinktől, nem csak az osztrákok ellen.
Hajdú tanácsa: ne csak az első meccsre készüljünk!
Az M4 sportcsatorna „éjjel-nappal” Eb-üzemmódban lesz a torna idején, a meccseket egyenesben közvetíti és meg is ismétli. Hajdú B. Istváné a megtisztelő feladat, hogy a mexikói világbajnokság után először magyar-meccset közvetíthet egy világversenyről. A népszerű kommentátor higgadtan és visszafogottan közelít a mieink esélyeihez.
– Szögezzük le, mind a három ellenfél jobb, mint mi. Az osztrák csapatot indokolatlanul lebecsülik Magyarországon. Nagyon erősek. De! Miután a keretben lévő szinte összes játékosnak volt vagy van osztrák csapattársa – kinek régen, kinek ma –, a magyarok önbizalma nem illan el, attól, hogy azt látják kiírva valahol, magyar-osztrák. Nyilván egy franciák elleni nyitómeccsen más lenne a helyzet – elemzi a dolog lélektanát Hajdú B. István. A sorozatmeccseket ugyanakkor nehéz lesz megszokni szerinte.
– A selejtezők során, ha két meccset gyorsan egymás után játszottunk, az már sok volt, 4-5 cserét végre kellett hajtani a csapatban. Itt kilenc nap alatt három meccs vár a játékosokra, olyan tempójú, intenzitású mérkőzések, amihez nem szoktunk hozzá. Azt tippelem, hogy a húsz mezőnyjátékos majd mindegyike pályára fog lépni, így kell készülni. Az argentínai vb óta szokás volt, hogy az első meccsre készülünk, azt tartjuk sorsdöntőnek – de ez most nem így lesz. Számunkra talán a leginkább verhető ellenfél Izland, de az a második meccs és ki tudja, milyen állapotban lesznek a játékosok. Az idősebbek, vagy a sérülés után visszatérők… De ha lesznek olyan kulcspillanataink, mint a norvégok ellen, nem fogunk szégyent vallani – teszi hozzá a riporter.
– Attól óvnák meg mindenkit, hogy bármi lesz az első mérkőzés, abból bármi nagy következetést vonjunk le. Ha kikapunk 3-0-ra, se biztos, hogy kiesünk, fordítva, ha nyerünk, se vegyük meg a jegyet a döntőre…
Az anglomán blogger tudathasadása
Kele János, a Rangadón többször megszólaltatott blogger ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely már a külföldi bajnokságok és csapatok bűvöletében nőtt fel, a magyarnál sokkal jobban érdekli az angol futball – most pedig kisebb csodaként élte meg, hogy jön egy világverseny, ahol nem a külföldi válogatottak közül kell választania, ha szurkolni akar. Az angolok csak a mieink után következnek a sorban.
– Abszolút tudathasadásos állapot, mert ilyet még nem értünk meg, eddig elképzelhetetlen volt. Nyilván nagyon jó érzés. Eddig az angoloknak simán tudtam úgy szurkolni, mint a magyaroknak. De ezt most felülírja a magyar válogatott. Ahogy egy Manchester United-ZTE BL-selejtezőben is azonnal a magyar klubnak szorítottam, bármekkora MU-szurkoló vagyok. Nagyon várom emiatt az Eb-t.
– Ha pontot vagy pontokat szereznénk, nagyon elégedett lennék. A papírforma alapján nem a mi továbbjutásunk valószínű, de a foci ettől szép. Olyan csoportot nem tudtunk volna kapni, ahonnan papírforma lenne a továbbjutásunk. Sehonnan nem lehetne elvárni a továbbjutást, viszont elképzelni egy ilyen csoportból el lehet. A portugálokról nem tudjuk, milyen keretük lesz, az osztrákok és az izlandiak rutintalanok nemzetközileg, Izlandot azért nem lehetetlen megverni – véli Kele János.
Juhár fesztivált szeretne
És mit mond egy volt válogatott labdarúgó, aki jelenleg a külföldi és a magyar futballt is figyelemmel kíséri? Juhár Tamás, a Digisport szakkommentátora az egyszerű fotelszurkoló elvárásaival néz a mieink Eb-szereplése elé, de azért még bele tudja élni magát a kemény meccsek elé néző magyar hátvédek helyzetébe is.
– Amit most látunk a válogatottnál, maga a koncepció, nagyon tetszik, habár nem szeretnék semmiféle terhet tenni a csapatra. Óriási dolog, hogy kijutottak, jó lesz nézni őket és szorítani nekik a tévé előtt. Én egy népünnepélyt várok: nézem a hokiválogatott meccseit a szentpétervári világbajnokságon, ilyen hangulatot szeretnék a focisták körül is. Ne tegyünk rájuk terhet, hátha kijön belőle egy jó teljesítmény. Nekünk olyan szintű játékosaink, mint az osztrákoknak, nincsenek. A közösségi szellem viheti előre a csapatot. Ha ez a szellemiség begyűrűzne a labdarúgásunkba, akkor lenne huzamosabb esély a fejlődésre a sportágban.
– Mint egykori hátvéd, azt mondhatom: bárcsak ilyen feladatokkal kellett volna megküzdenem. Kellemes gond, irigylésre méltó helyzet, hogy ilyen szintű csatárok ellen játszhatnak a maiak. A csapatvédekezés a fontos, nem az egyéni játék. Az akár pozitívum is lehet, hogy az itthon játszók időben megkezdik a felkészülést. Azzal a csapatjátékkal, amit láttunk a selejtezők végén, masszívak lehetünk és helyt állhatunk, hogy ez hány mérkőzést jelent, majd meglátjuk – fogalmaz Juhár Tamás.
