Egy emberként ujjongott a magyar futballszerető tömeg 2015 nyarán, amikor bejelentették, hogy Bogdán Ádám a Liverpool csapatához igazol. Hisz a Liverpool még mindig európai nagycsapat, attól függetlenül, hogy az elmúlt tíz évben elkerülték a hangzatos sikerek. Nemcsak történelme predesztinálja erre a jelzőre, de az újult erővel munkába álló edző, Jürgen Klopp eredményei is. Ebbe a miliőbe csöppent bele Bogdán Ádám, aki tizenegyespárbaj hőséből két rossz mozdulat után mellőzött játékossá vált. Utóbb kiderült, a válogatottban is: Bernd Storck csak negyedik kapusként számított volna rá az Eb-felkészülésben. A profi világban gyorsan ítélnek, de a visszatérésre mindig adott a lehetőség – ezt azonban már maga a kapus mesélte el.
– Még nincs egy éve, hogy azt mondta: a Pool kezdőkapusa szeretne lenni. Még küzd ezért az álomért, vagy az első idény fényében máshová vezet az út?
– Kár lenne tagadni, hogy nem úgy sikerült az év, ahogyan előzetesen elterveztem. Meggyőződésem azonban, hogy ez nem feltétlenül jelenti az álom végét. Korai lenne elhamarkodottan ítéletet mondani az egész liverpooli szereplésemről, hiszen még mindig a csapat tagja vagyok, és küzdök a klubért. Természetesen nem zárhatom ki, hogy a nyáron esetleg kölcsönbe adnak más csapatnak, hogy ott bizonyítsak. Ugyanakkor azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ugyanúgy kezdjük meg a következő idényt kapusposzton, mint ezt a szezont. Még mindig adott a lehetőség: sérülések, formahanyatlás esetén én leszek az, aki eggyel feljebb lép. Most például a januárban visszahívott Danny Ward sérült meg. Így még az is elképzelhető, hogy akár az idei PL-szezonban vagy – amennyiben Ward sérülése komolynak bizonyul és az UEFA is áldását adja egy esetleges cserére – az Európa-ligában is része lehetek a keretnek.
– Nem érzi úgy, hogy túl hamar ítélték meg? Esetleg muszáj elfogadni azt, hogy ilyen a kőkemény profik élete, ahol nincs második, harmadik esély?
– Nem szokásom mentegetőzni, nem is teszem. Úgy gondolom azonban, hogy az akkori két hibámmal elvittem a balhét mindenki helyett. Abban az időszakban rengeteg gólt kaptunk rögzített játékhelyzetből, beadásokból, szögletből. Hullámzó volt mindenkinek a teljesítménye. Az enyém is, de nem gondolom, hogy az akkori gyengébb eredményekért egyedül én lettem volna a felelős. Én voltam az, akin csapódott az ostor, de ez a posztom sajátosságából adódik. Ezt a helyzetet muszáj elfogadnom, mint ahogy azt is, hogy ezekből rosszul jöttem ki.
– A vezetőedzővel vagy a kapusedzővel hogyan jellemezné a kommunikációt? A januári hírek szerint állítólag számolt önnel az edző, maradt a klubnál, mégis az U21-esek meccsein láthattuk, az Európa-liga tavaszi keretében pedig hiába kerestük a nevét. Miért nem engedélyezték a kölcsönadását?
– Ezt az eseménysort szerintem egy kicsit félreértették a szurkolók. Való igaz, hogy voltak furcsaságok – és főleg bizonytalanság – abban a néhány napban. Az Exeter City elleni meccs után visszahívták Wardot; ekkor már sejthető volt, hogy ő lesz a második számú kapus. Ezzel szinte egy időben elengedték a Portsmouth-hoz Fultont, aki az addigi harmadik számú kapus volt, emiatt újra három kapus maradt a keretben. Én őszintén elmondtam a stábnak, hogy szeretném, ha kölcsönadnának, volt is érdeklődő Franciaországból, de akkor emiatt még nem engedélyezték a távozásomat. Amikor január végén beszéltem Kloppal, elmondta, hogy semmi problémája nincs velem, de látja, hogy kissé megfogott a két ominózus gól. Megbeszéltük, hogy Anglián belül nincs akadálya a kölcsönadásomnak. Ekkor viszont már annyira kicsúsztunk az átigazolási lehetőségekből, hogy nem maradt csapat, ahová mehettem volna. Mivel a célom a kölcsönadás volt, és ezt a vezetőség is elfogadta, ezért vettek le az El-listáról. Sajnos egy olyan láncreakció részese lettem, ahol már nem volt mozgásterem, és lecsúsztam a kölcsönbeadás lehetőségéről.
– Milyen a viszonya Jürgen Kloppal?
– Kedves edző, szívesen beszélget a játékosokkal, én legutóbb a dortmundi időszakáról érdeklődtem, de a szakmai döntéseket senkivel nem osztja meg a játékosok közül. A Liverpoolnál megtanultam, hogy a stáb esetleges szótlansága nem jelenti azt, végleg kegyvesztett lettél. Az edző például egy hónapig nem beszélt velem Ward visszahívása után, de nem azért, mert látványosan semmibe akartak venni. A végleges meccskeretekről is minden játékos csak a legutolsó napon értesül, addig mindenki teszi a dolgát.
– Ez a bizonytalanság is közrejátszott a válogatott Eb-keretének kialakításában – neheztel emiatt a liverpooli vezetőségre?
– Ez az én szempontomból nyilván rosszul alakult. Mondhatnám, hogy lehettek volna nagyobb figyelemmel rám, de elfogadtam, hogy a vezetőség nem tud mindenkinek az Eb-álmával foglalkozni. Amikor már elengedhettek volna, addig kölcsönadták az addigi harmadik számú kapust, ez szűkítette le végleg a lehetőségeimet.
– Nem kell hozzá pszichoanalitikusnak lenni, hogy tudjuk: csalódás az Eb kihagyása. Bernd Storck őszinte volt, vagy tavasszal inkább reményt táplált önben, hogy felnőttmeccsek híján is tagja lehet a keretnek?
– Úgy mondanám, hogy leginkább az utolsó döntését nem értettem. A nehezebb periódusban elmondtam neki a helyzetet, hogy kölcsönadásban gondolkozom, de azzal is tisztában volt, amikor ez meghiúsult. A válogatott szünetben jelezte, hogy szeretne megnézni, a horvátok ellen én védtem egy félidőn keresztül; ezt én pozitív hozzáállásnak véltem. Azt hiszem, elmondhatjuk, végig elitszinten edzettem, az U21-esek között 90 perceket kaptam, tehát meccshiányról sem beszélhettünk. Ilyen előzmények után kissé furcsának tartottam, hogy az Eb előtti edzőtáborra negyedik számú kapusként hívott meg, és elmondta, nincs esélyem arra, hogy a végleges keret részese legyek. Arra számítottam, hogy az edzőtábort követően fog végérvényesen dönteni, a pillanatnyi forma alapján, de ő kizárta ennek a lehetőségét, mert már korábban elhatározta, mely kapusokkal számol.
– Vannak emiatt ellenérzései Storckkal kapcsolatban?
– Egyáltalán nincsenek, bár fenntartom a jogot, hogy ne értsek egyet a döntéssel.
– Mit kellett volna máshogyan tennie, hogy pozitívabb kicsengése legyen ennek a szezonnak?
– Nem gondolom, hogy bármikor rosszul döntöttem volna. Nincs meg a habitusomban az, hogy követelőzzek, és asztalt verdesve utasítsam a stábot a kölcsönadás engedélyezésére. Így is rengeteget tanultam: megtapasztaltam, hogy ekkora kluboknál nem igazán figyelik az egyéni érdeket. Mindig a klub szempontjai élveznek prioritást, és ezt meg is lehet érteni. Én korrekt módon és határozottan elmondtam, mit szerettem volna. Az, hogy ebből nem lett valóság, véleményem szerint nem rajtam múlt. Ennek ellenére számtalan élménnyel lettem gazdagabb. Bárhogy alakuljon a jövő, ezek a tapasztalatok fontosak lesznek, hogy sokáig tudjak futballozni. Még úgy is alig volt szabadnapom, hogy elég keveset védtem; Klopp kinevezése óta legfeljebb nyolc napról beszélhetünk. Ezt a profizmust nagyon jó megtapasztalni, és mindig hálás leszek a sorsnak (és persze magamnak is), hogy ennek részese lehetek.
