A mindig mosolygós Zavadszky Gábor a Ferencvárosban, a Dunaferrben és az MTK-ban is szerepelt, mielőtt Ciprusra igazolt. Mindössze 31 évesen ragadta el a halál…
– Az elmúlt napokban tudatosult bennünk, hogy közeleg a kerek évforduló, kicsit mélyebben átgondoltuk, mennyi minden történt velünk, hova jutottunk, mi lett volna, ha másképp alakul a sorsunk – mondta a Blikkneka futballista özvegye, Zavadszky Mónika. – Sokat emlegetjük Gábort, Roland egy az egyben hasonlít rá, gyakran mondom is neki, jesszusom, te tiszta apád vagy! Merünk beszélni róla fenntartások nélkül, nincsenek tabuk, elfogadtuk a sorsunkat. Egyébként sokat emlegetjük.
Mónika hozzátette, a fiúk hatévesek voltak, amikor meghalt az apjuk, most nemsokára betöltik a tizenhetet, életük legváltozékonyabb időszaka ez, s nemcsak fizikailag, mert felnőnek, hanem lelkileg is. Roli tavaly ősszel abbahagyta a labdarúgást, most úszik és kondizik, és úgy tűnik, hogy Norbi is követni akarja. Kicsit sajnálom, de abban a korban vannak, amikor már érdeklődnek a lányok iránt, s előnyt jelenthet a szép izmos alkat.
S, hogy miként emlékeznek a magyar játékosra a ciprusiak?
– Tavaly, amikor Telkiben voltak, kijöttek a temetőbe a sírhoz – tette hozzá Mónika. – Minden évben, ha elérkezik az évforduló, január első hazai mérkőzésén kifeszítenek egy nagy posztert Gábor fotójával, és virágokat raknak elé. A hét elején voltak a temetőben is, mert találtam kint virágot és zászlót, s ma kerestek a klub elnökségétől telefonon, a jövő pénteki mérkőzésre meghívnak minket. Úgy néz ki, utazunk is.
Zavadszky Mónika fiatalon egyedül maradt, elvesztette a férjét, a családfenntartót. Vajon hogy bírta?
– Nem volt időm az önsajnálatra – mondta. – Mindig jöttek a feladatok, amiket meg kellett oldani. Gábor elvesztése után először az, hogy a fiúknak megpróbáljam azt az anyagi jólétet megadni, amit az apjuk. Hoztunk néhány döntést, amelyekről utólag kiderült, hogy helyesek voltak, segítettek továbblépni. Elköltöztünk a XVII. kerületből Pasarétre, itt új környezetben új barátokra találtak a fiúk, ez is kellett a talpra álláshoz, újrakezdéshez. Nincs megállás, szervezem a munkámat, orvosi implantátumok forgalmazásával foglalkozik a cégem, és egy másik vállalkozást is indítottam, hogy ne csak egy lábon álljunk. A fiúk is tervezik a jövőt, egyetemre szeretnének menni, amihez a hátteret próbálom megteremteni, hiszen egy szülőnek mindig segítenie kell a gyermekei boldogulását.
