Sallói Dániel számára kiválóan sikerült a 2017-es esztendő. Kulcsemberré nőtte ki magát a Sporting Kansas Citynél, klubjával kupát nyert, bejutott az MLS rájátszásába és bekerült az U21-es válogatottba is. A huszonegy esztendős játékossal évet értékeltünk.
– Hosszú idő után a fárasztó szezon végén ismét meghívót kapott a válogatottba, az U21-es együttesnél számítottak önre. Könnyedén ment a beilleszkedés?
– Nagyon nagy megtiszteltetés volt meghívót kapni a válogatottba, örültem, hogy novemberben tudtam jönni a nemzeti csapathoz. Nem csöppentem teljesen ismeretlen közegbe, az U18-as válogatottból vagy éppen Újpestről is voltak ismerős arcok, így hamar ment a beilleszkedés. Nemcsak a pályán belül, hanem azon kívül is nagy összhangban voltunk a srácokkal. Michael Borist pedig remek edzőnek ismertem meg, kiváló szakembernek tartom, ezúttal több időt tudtam vele személyesen beszélgetni, pozitív eszmecserét folytattunk.
– Svédország, majd Ciprus ellen is lehetőséget kapott, a miniállam ellen gólt rúgott és gólpasszt is adott. Mondhatjuk, hogy a találkozó megkoronázása volt remek szezonjának?
– Örültem, hogy mindkét mérkőzésen kezdő voltam, Ciprus ellen különösen jól ment a játék, így valóban sikeres lezárása volt a találkozó az idényemnek. Örültem, hogy a csapattal lehettem, nagyszerű és pozitív élmény volt számomra a válogatottba való visszatérés.
– Gondolom, a hosszú idény után jókor jött a pihenő.
– Talán furcsán hangzik, de őszintén mondom: kicsit fájó szívvel hagytam abba a szezont, mivel úgy éreztem, még játszanék, talán gólok is maradtak bennem. A nyáron az MLS-ben nem volt szünetem, tehát roppant hosszú szezon van mögöttem, de egy ilyen sikeres idény után kicsit játszottam volna még.
– A jövőben is szívesen jön a válogatottba?
– Remélem, tudok még jönni, igaz, nem vagyok egyszerű helyzetben, hiszen az MLS nem mindig szünetel akkor, amikor Európában fellépése van a nemzeti együtteseknek.
– Ami az előrelépést illeti: a következő nagy ugrás az A-válogatottban történő debütálás lehet?
– Az elmúlt időszakban hozzám is eljutottak azon hírek, melyek szerint talán már a nagyoknál is helyem lenne. Szerintem jelenleg remek helyen vagyok az U21-es csapatnál. Ugyanakkor tény az is, hogy klubszinten jó bajnokságban játszottam rendszeresen, ráadásul jöttek a gólok is. Ennek ellenére úgy érzem, az A-válogatott még nagyobb lépést jelentene, ehhez még egy kis időt adnom kell magamnak. Természetesen a jövőben szeretnék majd ott lenni a felnőtteknél is, de türelmes vagyok, meglátjuk, mikor jön el az én időm.
– Beszélt már a válogatott új szövetségi kapitányával, Georges Leekensszel?
– Találkoztam az új kapitánnyal, hiszen az U21-es összetartás alatt meglátogatott minket a belga szakember. Mindenkit köszöntött, bemutatkozott és elmondta, hogy mi vagyunk a jövő, figyelni fog minket, motiváló volt.
– Ugorjunk vissza kicsit vissza az időben: januárban rövid NB I-es, egészen pontosan gyirmóti kitérőt követően tért vissza az MLS-be, a Sporting Kansas Cityhez. Előzetesen milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Úgy tértem vissza korábbi csapatomhoz az alapozásra, hogy a rajtra szeretném minél közelebb verekedni magam a meccskerethez. A bajnokság elején mindenképpen szerettem volna legalább a kispadon helyet foglalni, és persze később csereként minél több lehetőséget kapni. Előzetes tervem volt az is, hogy 2017-ben legalább tíz mérkőzésen pályára léphessek az élvonalban és persze bíztam a gólszerzésben is.
– A szezon nagyjából hasonló forgatókönyv szerint indult…
– Így igaz, aztán jött a nagy fordulat. Miután jöttek a gólok és gólpasszok is, bent ragadtam a kezdőcsapatban. Ha úgy nézzük, a szezon felétől nézve stabil alapembernek számítottam a Sportingnál.
– Minden sorozatot figyelembe véve a mérlege: 1630 perc, 29 meccs, hét gól és kettő gólpassz. Maximálisan elégedett lehet ezzel a mutatóval?
– Maximálisan nem lehetek az, de nem panaszkodhatom, hiszen az előzetes terveket sikerült túlszárnyalni. Ha jövőre már a szezon elejétől kezdve stabil játékos leszek a kezdőben, talán még ennél is több gól és gólpassz szerepel majd a nevem mellett. Összességében tehát mindenképpen több lett abból, mint amit elterveztem, de jövőre merek még nagyobbat álmodni, és mindenképpen magasabbra kell tenni azt a bizonyos lécet.
– Csapatával bejutottak a rájátszásba, ám az első körben búcsúzni kényszerültek. Emiatt félig üres a pohár?
– Többen negatív szezonként értékelték a mögöttünk hagyott idényt, kudarcként élték meg, hogymár az első fordulóban kiestünk. Ha viszont úgy nézzük, kupagyőztesek lettünk és bejutottunk a rájátszásba, ez mindenképpen pozitívum és sikerként kell elkönyvelni. Ugyanakkor azt is látni kell persze, hogy ez volt a negyedik év, amikor a Sporting Kansas City bejutott a rájátszásba, de az első fordulóban véget is ért a menetelés.
– Jövőre ennél több kell?
– Egyértelmű. A rájátszás már kötelező elvárás, ott azonban minél tovább kell majd masíroznunk.
– Szezon közben a US Open Cup sorozatban csúcsra értek. Ezt eddigi pályafutása legnagyobb sikereként élte meg?
– Mindenképpen, hiszen ilyen fontos trófeát korábban még nem zsebeltem be. Az egész kupasorozat hatalmas élmény volt számomra, csúcspontként ráadásul még a döntőben is eredményes tudtam lenni. Nagyon bízom abban, hogy jövőre sem maradunk kupa-siker nélkül. Meglátásom szerint egy klub nagyságát mutatja, ha trófeát tud nyerni, mi pedig büszkén tekinthetünk vissza 2017-re, hiszen kupagyőztesek lettünk.
– A pozitívum szemlélet önre is hamar átragadt az Egyesült Államokban?
– Bízom abban, hogy így van! Tény és való, az amerikai emberek fejében nincsenek negatív gondolatok. A sportnak hatalmas kultusza van, tisztelik nagyon a sportolókat, nem mellesleg már akkor felnéznek valakire, ha a gimnáziumi sulicsapatba bekerül. Ha pedig sikerül megugranod a profi szintet, akkor pedig tényleg az egekbe emelnek.
– Akadt bármi, amihez nehezen tudott alkalmazkodni?
– Nem igazán, nagyon szeretem az amerikai életet! A szezont megelőzően kevesen ismertek Amerikában, aztán egyre több játéklehetőséget kaptam, az emberek mérhetetlen szeretetét pedig a saját bőrömön is megtapasztalhattam nap, mint nap.
– Erre milyen példát tudna kiemelni a hétköznapokból?
– Ha mondjuk elmentem kávézni, bátran odajöttek hozzám az emberek, gratuláltak, bíztattak – ez nekem eleinte szokatlan volt, de természetesen nagyon örültem és boldoggá tett. Ugyanakkor az ilyen típusú közvetlenségnek szerintem Magyarországon nincs hagyománya. Nem jellemző, hogy például sportolókat állítsanak meg vagy szólítsanak le rendszeresen. Amerikában ez mindennapos, az ilyen típusú személyes élmények pedig mindig feldobták a napomat.
– Jól megérdemelt pihenőjét tölti Magyarországon. Mikor kell visszatérnie klubjához?
– Január nyolcadikán repülök vissza az Egyesült Államokba, a tényleges felkészülésünk huszadikán kezdődik. Ugyanakkor edzőmmel, Vermes Péterrel egyeztetve abban maradtunk, hogy az alapozás előtti közel két hetet már a fitneszedzőnkkel töltöm.
– Addig mennyire szabad kiengedni? Szigorú edzéstervvel hagyták el a klubot?
– Mindenki személyre szabott és nagyon részletes edzésprogramot kapott a szünetre. Egyelőre azonban kötelező pihenőjét tölti mindenki, teljesen ki kell kapcsolnunk, és amennyire lehet, nem szabad a sporttal foglalkoznunk. Hamarosan aztán az előírtaknak megfelelően kezdődnek a futások és a kondi-edzések.
– Saját magától mit vár az új szezonban?
– Nem nyomásként élem meg, de biztos vagyok abban, hogy tőlem is többet várnak majd 2018-ban. Abban is biztos vagyok, hogy igazolunk új játékosokat, ennek ellenére szeretnék fix ember maradni a csapatban. Ha még egyszer tudom hozni a 2017-es formámat, akkor elmondhatom, hogy nem egy véletlen jó évem volt, hanem tényleg jó játékos vagyok.
– Végezetül árulja el: mit tapasztalt, milyen a magyar játékosok megítélése a tengerentúl?
– Egyszerűen kiváló. A hullámot Németh Krisztián indította el, aki nagy sztár volt a Kansasnél, a gólkirály Nikolics Nemanja pedig 2017-ben ennél jobb szezont nem is futhatott volna. Nem csak a szurkolók, de a klubok is kiváló véleményen vannak rólunk, tudom, szívesen igazolnak magyar játékosokat, így számomra nem is volt meglepő Stieber Zoltán érkezése. Telkiben beszélgettem vele, ő is elmondta, mennyire boldog az Egyesült Államokban, megtalálta számításait a D.C. Unitednél.
– Mit gondol, akár újabb magyarok is érkezhetnek az MLS-be?
– Azt elárulhatom, hogy akadnak olyan korábbi csapattársaim, barátaim, akik élénken érdeklődnek a liga iránt, szívesen jönnének ide focizni, ezért tőlem is kértek már információkat, segítséget. A magam részemről kijelenthetem: nagyon szeretek az MLS-ben játszani, élmény minden mérkőzésen pályára lépni, rendre teltház van a stadionokban, érzem a szurkolók biztatását, az ilyen körítés számomra csak pluszt ad.
