Márciusban térhet vissza a pályára a horvát Hajduk Split magyar csatára, Futács Márkó, aki az előző szezon végén szenvedett súlyos térdsérülést. A 27 éves támadó úgy lett horvát gólkirály, hogy előtte szintén féléves kihagyás után épült fel, és annyi gólt szerzett, mint utoljára utánpótlás korában.
– Főleg mentálisan jöttem annyira rendbe, hogy végre kibéküljek önmagammal, de egyébként is azt szokták mondani, hogy egy focista 26-27 éves korára éri el a top formáját. Közrejátszott az is, hogy nagyon jól sikerült a rehabilitációm, nagyon figyeltem a testemre, és komolyan vettem a pszichológusom tanácsait is, aki rengeteget segített abban, hogy most itt lehetek. Talán kijelenthetem, hogy 90 százalékban mentális okai vannak, hogy ennyire jól sikerült a szezonom a Hajduknál – mondta Futács az Indexnek adott interjújában.
A támadó egyetért abban, hogy a magyar játékosok nincsenek mentálisan megfelelően felkészítve, de a legnagyobb különbség a horvát és a magyar fiatalok között egyértelműen a motiváció.
– A Hajduknál egy 15-16 éves utánpótlásjátékos az látja, hogy 15-20 millió eurókért igazolnak nyugatra a Hajdukból fiatal játékosok, és ez éppen elég motiváció neki ahhoz, hogy kétszer annyira keményen eddzen, hiszen látja, hogy a lehetőség adott. Az annyira nem motivál, ha mondjuk Szombathelyen játszol, és az elmúlt 20 év legjobb igazolása az, hogy elmegy a legjobb fiatal játékos a Puskás Akadémiába. Nálunk, a Hajduknál a fiatalok olyan magas szinten motiváltak és olyan keményen edzenek, hogy joggal kapnak aztán játéklehetőséget a nagycsapatban. Az nagyon fontos, hogy a vezetők, az edzők meglátnak egy-két kiemelkedően tehetségest fiatalt, és onnantől kezdve külön támogatják őket. Magyarországra inkább az a jellemző, hogy nem emelik ki ezt az egy-két kitűnő tehetséget a korosztályából, mert attól félnek, hogy el fog szállni magától, és nem szabad másként kezelni, mint a kortársait. Amikor Diósgyőrben játszottam, láttam olyanokat, akikhez hasonlót a Championshipben sem. De félrerakták pár meccsre, eltűnt, megsértődött, elkezdett bulizni, lebukott a diszkóban, megbüntették, és csak ment egyre lejjebb és lejjebb. Ez csak egy általános példa.
Futács szerint nem igaz, hogy már a fiatalon kapott magas fizetések miatt kényelmesednek el a magyar futballisták.
– Pont, hogy ezzel még jobban motiválják őket, mert megérzik a siker szagát, és ha ebből a fizetésből tudnak maguknak egy kocsit venni, akkor nem sokkal később már egy jobbra vágynak, amit csak teljesítménnyel lehet elérni. Inkább azzal van a gond, hogy sokan hamar eljutnak a topcsapatokhoz, mint a Vidi vagy a Fradi, vagy esetleg kikerülnek külföldre, de onnan már nem tudnak dobbantani, vagy olyat mutatni, amivel még nagyobb csapatok figyelmét hívnák fel. És ez soha nem anyagi kérdés, hanem kizárólag mentális. Itt van az én példám is, a karrierem nagy részében egyáltalán nem voltam sérült, fizikálisan sem volt semmilyen lemaradásom, egyszerűen mentálisan nem voltam kész azokra a kihívásokra, amivel a légiósélet jár. Talán erre kellene otthon nagyobb hangsúlyt fektetni.
A korábban Törökországban, Németországban és Angliában is légióskodó játékosban nincs tüske Bernd Storck irányába, amiért annak ellenére nem hívta a válogatottba, hogy ontotta a gólokat.
– Ez egy edzői döntés, amiben nagyon fontos szempont, hogy mennyire fér egy adott játékos a taktikai elképzelésbe. Nyilvánvalóan nem személyes ellentét miatt nem szerepeltem Bernd Storck terveiben, mert például Nikolics rendszeresen bent volt a keretben, mégsem játszott. Pedig ő nálam magasabb szintű bajnokságban volt gólkirály, Lengyelországban, majd most Amerikában. Storck elsősorban Szalai Ádámban és Priskin Tamásban bízott, és nem gondolta úgy, hogy én kellenék a keretbe harmadik csatárnak.
– Természetesen úgy éreztem, hogy ott a helyem, nem akarok hazudni. Már a Portsmouth-ban is úgy gondoltam, hogy igazán meghívhatnának, hogy ott lenne a helyem a keretben. De ez a helyzet pont, hogy segít a motivációban, nem pedig rombol. Ezt éreztem nyáron is, hogy kihoztam magamból a maximumot, de ha így sem kellek a válogatottba, akkor megnyugodhatok, hiszen én tényleg mindent megtettem.
A válogatottnál eddig mellőzött Futács természetesen Bernd Storck távozásáról is beszélt.
– Szurkoló fejjel érett már a távozása, edző fejjel nem tudom megmondani, mert nem dolgoztam vele. De valószínűleg nagyon jó ember, mert a többiektől csak jókat hallottam róla. Egy szurkoló eredményeket akar, vagy legalább jó játékot és küzdést, és ez vele már nem ment. Lehet a játékosokat is szidni, de nem tudom, annyira nem értek hozzá.
