Mint ismert, Nikolics Nemanja számára véget ért az MLS szezonja, miután a Chicago Fire odahaza 4-0-ra kikapott a New York Red Bulltól a rájátszás első körében. A magyar csatár azonban így sem búslakodhat, hiszen első amerikai idényében gólkirályi címet nyert. Nikolics a Rangadónak nyilatkozott a szezonról, a válogatottba való visszatéréséről és Bernd Storckról is.
– Nagyon jó szezont zártunk az alapszakaszban, de a rájátszás már teljesen más bajnokság, hiszen ha kikapsz, rögtön vége. Az elődöntők során már kétmeccses a párharc, ott ki lehet javítani a hibákat – kezdte Nikolics Nemanja. – Tudtuk, hogy egy apró baki sem csúszhat be, végig koncentrálni kell. Bíztunk benne, hogy nagy előnyünk lehet, hogy hazai pályán léphetünk pályára, ahol addig csak kétszer kaptunk ki, de sajnos már az elején becsúszott két óriási hiba, amiből tíz perc alatt kettőt kaptunk. Utána az ellenfél beállt védekezni, ölte a játékot és próbált kontrázni.
– Látszik, hogy még nagyon sokat kell fejlődnünk ahhoz, hogy még egy szintet lépjünk – folytatta a 29 éves csatár. – A Chicago Fire nyolc év után jutott be a rájátszásba, de vannak nagyon rutinos csapatok, például a Red Bull, a Toronto, a Columbus, amelyek évről-évre a playoffban szerepelnek. Ettől független nagyon büszke vagyok a csapatra és a társakra, mert nagy eredményeket értünk el a szezonban. Húsz csapatból a harmadikak voltunk egész Észak-Amerikában, ami hatalmas teljesítmény. Ha azt vesszük, hogy a legutóbbi bajnokságban utolsó volt a Fire, akkor kijelenthető, nagyon sokat fejlődtünk. Tanulnunk kell ebből az utolsó meccsből, fel kell készülnünk a következő idényre, és újra bejutni a rájátszásba, ahol már tapasztaltabbak leszünk. Most azonban még olyan időszak következik, ahol ki kell pihennünk magunkat.
– Most, hogy véget ért önök számára a szezon, miképp alakulnak a következő napok? Mikor utaznak haza a családdal?
– Éppen most megyek az utolsó közös ebédre, ahol a szakmai stáb elmondja a programot, és kapunk edzéstervet is a szünetre. Ilyen sok pihenőt nem terveztünk, mert abban bíztunk, hogy eljutunk a végsőkig, de legalább a döntőbe jutásért harcolhatunk. A találkozó után mindenki mehet haza, mi kedden repülünk majd vissza, először Lengyelországba, majd november ötödikén érkezem Telkibe a válogatotthoz.
– Az év elején gondolta volna, hogy Lengyelország után az MLS-ben is rögtön az első szezonjában összejön a gólkirályi cím?
– Muszáj, hogy az embernek legyenek céljai, és haladjon azok megvalósítása felé, szerintem csak így lehet élni. Motiváció nélkül nehéz lenne. Korábban négyszer voltam gólkirály, és Lengyelországban is rögtön az első évemben nyertem meg a címet, ugyanúgy, mint Amerikában. Fontos, hogy próbálok nem kifogásokat keresni, amikor új helyre, országba kerülök. Nem mondom azt, hogy új vagyok még, időre van szükségem a beilleszkedéshez, meg még meg kell ismernem a várost. Ezek hülyeségek, kifogások, melyek nem állnak közel hozzám. Az első naptól kezdve tudtam, hogy miért jöttem ide, és harcoltam azért, hogy gólokat szerezzek. Soha nem szoktam ígérgetni, hogy most gólkirály leszek, de szeretnék mindig az lenni. Néha ez sikerül, néha nem. Ha sokat dolgozol érte, akkor a futball vissza fogja adni. Nagyon sokat dolgoztam ebben az évben, és kockázatot is vállaltam azzal, hogy idejöttem egy olyan csapatba, amely nem annyira támadófocit játszik. Azonban bíztam az edzőben és az elképzeléseiben. Ő olyan szerepet adott nekem, amit kerestem. Bíztam ebben a projektben, és végül nagyon jól is szerepeltünk. Megnyertem a gólkirályi címet, amire nagyon büszke vagyok, és elmondhatom magamról, hogy huszonkilenc évesen öt gólkirályi címet gyűjtöttem be három különböző országban. Ez fantasztikus eredmény, és örülök annak, hogy sok magyar szurkolót büszkévé tudtam tenni. Megérdemlik, mert mindig bíztak bennem. Köszönöm mindenkinek, aki végig követte az amerikai évemet.
– Említette, hogy november ötödikén érkezik a válogatotthoz. Várja már?
– Szélesi Zoltán a Red Bulls elleni mérkőzés előtt felhívott telefonon, és megkérdezte, hogy jönnék-e a novemberi meccsekre. Mondtam neki, ez attól függ, hogyan alakul számunkra a rájátszás. Az elmúlt három hónapban is azért maradtam Amerikában, hogy megpróbáljak gólkirály lenni, és bejuttatni a csapatot a playoffba. Mondtam Zolinak, hogy még nem tudok konkrét választ adni, de a rájátszás első köre után okosabb leszek. Sajnos kiestünk a New York ellen, így a megbeszéltek szerint a meccs másnapján egyeztettünk, amikor is Zoli elmondta a programot, és jelezte, hogy szeretettel vár a találkozón. Örülök, hogy másfél év után újra megyek Telkibe. Nem tétmérkőzés lesz, de számomra nem létezik olyan, hogy barátságos meccs. Mindig azért játszom, hogy nyerjek, és minden egyes találat nagyon fontos számomra, pláne a válogatottban. Ezen a két meccsen is azon leszek, hogy gólokat szerezzek, és hogy győzelemmel hagyjuk el a pályát.
– Bizonyára a legtöbb szurkolót az a kérdés foglalkoztatja, hogyha a rájátszás a tengerentúlon ugyanígy alakul, de Bernd Storck marad a szövetségi kapitány, akkor is jött volna?
– Nem Storck miatt nem jöttem eddig, és a válogatottban nem Storck, és nem is Nikolics a legfontosabb kérdés, hanem, hogy a csapat jól szerepeljen, és mindenki odategye magát. Én korábban őszintén elmondtam Storcknak mindent, hogy miért döntöttem úgy, hogy kihagyom az utolsó meccseket. Ő ezt elfogadta és megértette. Amiért Amerikában maradtam, azt meg is csináltam. A futballban nincs olyan, hogy “ha”, nem is érdemes azon morfondírozni, mi lett volna, ha Storck marad, most Szélesi Zoli a kapitány, ő hívott és biztosított arról, hogy számít rám, és számol velem a pályán. Remélem, hogy megkapom a lehetőséget, és gólokkal zárom ezt a sikeres évet a pályafutásomban.
