Lang Ádám, a Dijon FCO labdarúgója volt Szombathy Pál műsorvezető vendége a Digisport napindító műsorában, a Reggeli Startban. Az érdekes beszélgetésből csemegéztünk.
– Franciaországban, a Dijonnál nagyon pozitív és sokkal jobb közegbe kerültem, a futball sokkal nagyobb figyelmet kap – kezdte a magyar játékos. – A francia élvonalban sokkal dinamikusabb futballal találkoztam, a csatárok hihetetlen képességekkel rendelkeznek, nagyon gyorsak, vagy technikailag annyira képzettek, hogy egy az egyben mindenkit megvernek, illetve sokkal több párharc van egy-egy találkozón. Örülünk, hogy újoncként sikerült kiharcolnunk a bentmaradást, most már lehet építkezni, és tovább erősíteni.
Francia vs. magyar élvonal
– Egy év tapasztalat után a Dijont a magyar élvonal elejére tenném. Egyénileg a mi játékosaink szerintem a magyar élvonalhoz képest sokkal képzettebbek és jobbak. Nagyon jól indult az idényem, a vége viszont nem egészen úgy sikerült, ahogy elterveztem, hiszen a hajrában sokkal kevesebb lehetőséget kaptam, ez frusztrált és zavart is, talán kicsit a bizalmat is elveszítettem. Most azonban már csak előre tekintek.
A közeli célokról
– A jövőre nézve meglátásom szerint egy stabil középcsapattá nőhetjük mi magunkat a francia élvonalban, szerintem kiesési gondjaink nem lesznek, mert tapasztaltabbak leszünk az új szezonban. Egyénileg célom, hogy a teljes felkészülést a csapattal végigcsinálva stabil fix kezdőjátékos váljon belőlem.
A válogatottól
– A válogatottban mindig megkaptam a lehetőséget, örömmel jöttem a nemzeti csapathoz. A portugálok elleni vb-selejtezőn márciusban a szünetben lecserélt a kapitány, ott én is azt éreztem, hogy gyengébben ment a játék. Akkor éreztem egy kis hullámvölgyet, hiszen nem nyújtottam olyan teljesítményt, amit elvártam volna magamtól.
Az Andorra elleni fiaskóról
– A mérkőzés katasztrofális volt, nem tudok szebben fogalmazni. Az igaz, hogy sok új játékos kapott lehetőséget, akikkel annyit nem játszottunk még együtt, de kifogásokat és magyarázatokat nem lehet keresni, ezt úgy elrontottuk, ahogy volt. Egyénileg mindenki maga alatt teljesített és csapatként sem funkcionáltunk. A lefújás után nekünk Bernd Storck nem mondta, hogy felajánlja lemondását, az öltözőben síri csend volt, senki nem mert megszólalni, vagy nem is akart.
