Életében először állt légiósnak 2017 telén a csapat benntartására szerződtetett ukrán Jurij Kolomojec, akit nagy reményekkel igazolt az MTK. A kék-fehérek azonban búcsúztak az élvonaltól, a huszonhét éves támadó pedig tizenkét meccsen csak két gólt lőtt. Többek között erre a teljesítményre próbált magyarázatot adni az ukrán Sport Arenának adott interjújában az azóta a Vorszkla Poltavába visszatérő hórihorgas csatár, és nem köntörfalazott.
A hosszabb interjú MTK-ra és Magyarországra vonatkozó részeiből szemezgettünk.
– Örül, hogy a magyarországi kaland után visszatérhetett Ukrajnába?
– Igen, örülök, hogy hazatérhetek a Vorszklába. A poltavai évben a klub a családommá vált, rengeteg barátot szereztem.
– Milyen benyomásokat szerzett a rövidke MTK-s karrierje alatt?
– Annak örülök, hogy játszhattam Magyarországon, ez volt életem első légiósélménye. Régóta vágytam arra, hogy máshol is kipróbáljam magam, nem csak az ismerős ukrán bajnokságban. Ezzel együtt nem volt túl sikeres időszak, hiszen kiestünk. Helyzetemet nem segítette, hogy nem a posztomon, csatárként játszattak, hanem szélsőként. Amikor nem a szélen voltam, akkor támadó középpályásként szerepeltem, így kevesebb lehetőségem volt, hogy gólokkal segítsem a csapatot.
– Miért ott játszatta az MTK edzője? Nem próbálta elmagyarázni neki, hogy ez nem az ön pozíciója?
– Beszéltem vele, de azt mondta, ott van rám szüksége a csapatnak. Nem volt más választásom.
– Hasznosítani tudja majd a magyarországi tapasztalatokat?
– Tapasztaltabb lettem, jó volt más országban is lakni, látni, hogyan élnek ott. Ezen kívül azonban voltak problémáim, az edzésekkel és a csapatszellemmel is. Teljesen más volt, mint amit itthon megszoktam.
– Nem olyan volt, mint Ukrajnában?
– Csak egyszer edzettünk egy nap, és az is nagyon laza volt. Az Ukrajnában megszokottak után ez nem volt elég. De ha kezdeményezni akartál és kint szerettél volna maradni, hogy befejezd a gyakorlást, az edző nem mindig engedte. Azt mondta, nincs rá szükség, pihennem kell és erőt gyűjtenem. Gyakran még kondizni sem volt szabad. Folyamatosan hangoztatták, hogy pihennünk kell és készülni a meccsekre, ne önállóskodjunk. Ukrajnában az edzők mérgesek voltak, ha kiengedtél, ott pedig épp fordítva: kritizáltak, ha extra munkát akartál végezni. Őrület volt. Talán nem minden magyar csapatnál van ez így, de az MTK-nál biztosan.
– Az MTK-val történő szerződésbontás után több lehetősége is volt, hogy Magyarországon maradjon. Miért nem tett így?
– Sokáig egyeztettünk a Debrecennel, de hogy őszinte legyek, pénzügyileg nem találkoztak az elképzelések. Azután a Vasassal is sokáig tárgyaltam, de végül nem sikerült közös nevezőre jutnunk. Ahogy ment az idő, muszáj volt valamit döntenem, hogy felkészülhessek az új idényre. Egyedül edzettem, de az nem ugyanaz. Ezért döntöttem a Vorszkla mellett.
A teljes interjú (ukránul) itt olvasható.
