A szlovák élvonal hétvégi, 31. játéknapján a DAC Dunaszerdahely (41 pont) odahaza 2-2-es döntetlent ért el a nagy rivális Podbrezova (45 pont) elleni bajnokin. A hazaiaknál Vida Kristopher az első óra végén volt eredményes, őt kérdeztük a találkozóról.
– Mondhatom, hogy értékes pontokat veszítettünk Podbrezova elleni találkozón, hiszen az a célunk, hogy odaérjünk a negyedik helyre, amely Európa Liga selejtezős helyet ér a következő szezonra nézve – kezdte a 21 éves játékos a Rangadó.hu megkeresésére. Az első félidőben nem játszottunk annyira jó focit, a játék kiegyensúlyozott volt. Az ellenfél agresszívan lépett fel, de sikerült a vezetést megszereznünk, ám pár pillanatra kihagyott a csapat, így a Podbrezova nagyon hamar egyenlíteni tudott. A második félidőre még motiváltabban lépett pályára együttesünk, maximálisan hittünk a győzelemben. A vezetést újra megszereztük, de pár percen belül ismét gólt kaptunk, így visszahoztuk a vendégeket a partiba. A Podbrezovának nem volt annyira rossz eredmény a 2-2, így nem is nyíltak ki, sajnos hiába nyomtuk meg nagyon a hajrát, a győztes, harmadik találatot már nem sikerült begyötörnünk.
– A pontvesztés miatt ugyan kicsit csalódottak lehetnek, a gólja mennyire jelent ön számára vigaszt?
– A 2016-2017-es szezonban ez volt az utolsó hazai bajnokink, teltház és fantasztikus hangulat volt a stadionban. Fantasztikus volt ilyen tábor előtt gólt szerezni, hátborzongató volt a szó pozitív értelmében, ahogy a közönség a nevemet skandálta – természetesen ezek csak erőt ad nekem a folytatásra. Örülök, hogy már öt találatnál járok, igyekszem a hátralévő két mérkőzésen is eredményes lenni, de a legfontosabb, hogy odaérjünk a negyedik helyre és hat ponttal zárjuk a szezont.
– Négy pontra vannak a hőn áhított, nemzetközi kupaindulást érő pozíciótól és még két bajnoki vár a Dunaszerdahelyre. Mit gondol, reális cél lehet odaérni a negyedik helyre?
– Azt gondolom, igen! Miért ne sikerülhetne?! Semmi sincs elveszve, továbbra is hiszünk abban, hogy odaérhetünk a negyedik helyre. Ott vagyunk az álmunk kapujában – egy borzasztó szezonkezdés után, hiszen nagyon komoly ponthátrányt dolgoztunk le a riválisokkal szemben. Csak abban gondolkodunk, hogy szerzünk még hat pontot, aztán meglátjuk, a riválisok milyen eredményt érnek el. A negyedik helyért hajtunk, ha ez összejön, gyönyörű szezont zárhatunk.
– Ami pedig a folytatást illeti: a Presov és a Ruzomberok következik a sorban. Papíron egy könnyű, aztán pedig egy ki-ki meccsre van kilátás idegenben…
– Így igaz, a pénteki, Presov elleni bajnokinak kötelező győzelemnek kell lennie, hiszen a sereghajtó otthonába lépünk pályára – ellenük az idei szezonban még nem hullajtottunk pontokat. Ha minden úgy alakul, akkor az utolsó bajnoki forduló lesz számunkra a sorsdöntő, akkor a Ruzomberok ellen lépünk pályára. Az nagyon nehéz mérkőzésnek ígérkezik, pillanatnyilag öt ponttal előznek meg minket, és ők is a nemzetközi porondért hajtanak. Biztos vagyok abban, hogy idegenben is mögöttünk állnak majd a szurkolóink, a csapat motivációjával gond nem lehet, így rendkívül bizakodóak vagyunk.
– Csapatával már tizenöt bajnoki mérkőzés óta veretlenek. Mi a dunaszerdahelyi siker kulcsa?
– A szériánk már nagyon régre nyúlik vissza, hiszen utoljára november hatodikán, a Slovantól szenvedtünk vereséget. A titkunk egyébként a csapatmunkában rejlik. Egyénileg is jók a játékosaink, de együttműködés és összefogás nélkül nem lehetne a csapat ennyire sikeres. Küzdünk egymásért a pályán, fegyelmezettek és motiváltak vagyunk, hiszen nagyon szeretnénk magunkat a következő szezonban Európában is megmutatni. Több olyan mérkőzésünk akadt, amelyet a 80. vagy a 90. perc után tudtunk eldönteni – ez jól jellemzi a csapat mentalitását: soha nem adjuk fel és harcolunk a végsőkig. Csak azt a forgatókönyvet tudjuk elképzelni, hogy a szezont tizenhét veretlenül megvívott találkozóval zárjuk. Klubszinten számos rekordot megdöntöttünk idén, nagy büszkeséggel tölt el minket, játékosokat, hogy a Dunaszerdahely történelmének részesei lehetünk.
– Talán kicsit korai még mérleget vonni, hiszen két sorsdöntő mérkőzés még vár önre, ám mégis, első dunaszerdahelyi szezonjára milyen szívvel gondol vissza?
– Az első hónapok nem úgy sikerültek, ahogy elterveztem, hiszen az edzőváltásig nagyon keveset játszottam. Az első bajnokin ugyan gólt szereztem, de utána sem a csapatnak, sem nekem nem volt túl sok pozitívum, amibe kapaszkodhattunk volna. Kevés győzelmet arattunk, alig voltam a pályán, így nem volt sok sikerélményben részem. László Csaba érkezésével nagyon sok minden megváltozott a csapaton belül: irányítása alatt rengeteg játéklehetőséget kaptam, újra formába tudtam lendülni, gólokat szereztem, szerencsére a játék is jól megy. A szezon döntő részével tehát roppant elégedett lehetek, de természetesen maximalista vagyok, így mindig jobbat várok a csapatomtól és magamtól is.
– Ha kicsit előretekintünk, mondhatjuk, hogy szezon végén egy bajnoki negyedik helyezéssel és válogatott meghívóval lehetne kerek Vida Kristopher világa?
– Természetesen nagyon motivál, hogy bemutatkozhassak a felnőtt válogatottban: közel vagyok Magyarországhoz, egyre komolyabb felnőtt meccsrutin van a lábamban, és elképzelhető, hogy csapatommal nemzetközi porondot érő helyen végzünk szezon végén. Bízom természetesen titkon abban, hogy a kapitány felfigyel rám, és talán a következő összetartáson már megmutathatom magam, utána pedig már csak rajtam múlik, bent tudok-e maradni a keretben. Boldog lennék, ha a júniusi összetartáson a nemzeti csapattal készülhetnék.
