Sokan nem lehetnek próféták a saját hazájukban: Elbert András immáron 11 éve dolgozik Kuvaitban, most az Al Arabi kapusedzője. A Rangadó.hu-nak mesélt a bajnokságról, a körülményekről, és szóba került az is, hogy nyáron eldőlhet: marad külföldön vagy itthon keres munkát.
– Miként került Kuvaitba?
– A mai napig mentoromként tekintek Bakó Attilára, aki a Magyar Futball Akadémia kapusedzője: az ő segítségével kerültem az arab világba – mondta Elbert András.
– Milyenek az időjárási körülmények?
– Már beköszöntött a nyár, napközben negyven fok körül van a hőmérséklet, így az edzések is általában az esti órákban vannak, a meccsek pedig negyed kilenckor kezdődnek. Én már tizenegy éve itt élek, de változást látok: míg korábban évente három-négy napot esett az eső, mostanában ez ennek a sokszorosa.
– Még három mérkőzés van hátra a szezonból.
– Igen, még két hetet tart a bajnokság, szeretnénk a dobogón végezni. Május huszonhatodikán kezdődik a ramadán, ezért van az utolsó forduló huszonötödikén. Mivel a helyi labdarúgók mindegyike amatőr, így jól működik ez a rendszer. Nálam a felnőtt keretben három kapus van: egyikük tanul, a másik testnevelő tanár, míg a harmadik a sportminisztériumban dolgozik. Heti öt edzés mellett egy mérkőzést játszunk és egy teljes szabadnapunk van.
– Hogy telik egy nap?
– Párommal és hétéves kislányommal élünk együtt: reggel hétkor elkísérem Lucát az iskolába (három percre van gyalog egy angol tannyelvű, európai struktúrájú iskola), majd délután egykor megyek érte. Az én időmet – szakmai szempontból – azonban nem csak az edzés köti le: otthon napi három-négy órán át elemzem a mérkőzéseket, a tréningeket, és járok után a szakmai újdonságoknak. Edzés előtt két órával kint vagyok a pályán, egyeztetek a szakmai stáb tagjaival.
– Kikkel dolgozik együtt az Al-Arabinál?
– A vezetőedző egy fiatal kuvaiti szakember: ő már a negyedik idén, aki vezeti a csapatot, ám az első, aki igazán megtalálta a közös hangnemet a srácokkal. Februárban került hozzánk, harminc éves, tehetséges, és remekül működik az összhang a szakmai stábban. Az erőnléti edző spanyol, a pályaedző kuvaiti – a futball, mint közös nyelv azonban összeköt bennünket. A célunk a dobogó, ugyanis nemzetközi szereplésről szó sem lehet: két éve felfüggesztették a FIFA- és a NOB-tagságát is a kuvaiti szövetségeknek. Az országban jólét van, mindent az emír irányít, és bármennyire is hihetetlenül hangzik, a futballisták és a mi, azaz a szakmai stáb bére is az államtól érkezik. Így van ez mindegyik csapatnál. Egyébként hasonlóan az amerikai profi bajnokságokhoz, itt is egyszintű a küzdelemsorozat. Tizenöt csapat játszik a kuvaiti Premier League-ben, kieső nincsen.
– Gondolkodott a hazajövetelen?
– Honvágy van az emberben, jó lenne hazamenni és feltöltődni. Éppen erről is beszélgettem Vadon Lajos barátommal és kollégámmal (ő is itt kapusedző), amikor Király Gábortól meghívást kaptunk. Júniusban lesz egy kapusedzői nap, amire a magyar első- és másodosztály, valamint az akadémiai kapusedzők mellett mi is meghívást kaptunk, amit a legnagyobb örömmel fogadtunk el. Talán ekkor sikerül döntést hoznom arról is, hogy lesz-e újabb év Kuvaitban vagy a térségben, esetleg otthon keresek munkát…
– Milyen Kuvaitban külföldiként dolgozni?
– Nagyon jó érzés, hogy ilyen távol az otthontól a család mellett itt van Vadon Lajos: hat külföldi kapusedző dolgozik a tizenöt kuvaiti csapatnál, és ebből a hatból kettő magyar! Ez büszkeséggel tölt el, valamint az is, hogy az újpesti Pálinkás Andrástól nagyon sok mindent tanulhattam: mondom ezt kapusként és kapusedzőként is! Az ő felfogását, az ő stílusát próbálom a magamévá tenni.
– Miben nyilvánul ez meg?
– Szakmailag igyekszem a legmagasabb szintre eljutni. Sok helyütt még egy megtűrt poszt a kapusedzőé: ha egy kapus már-már kiöregedik, elkezd foglalkozni a fiatalabbakkal, és mivel régóta ott van a klubnál, megkapja a kapusedzői státuszt. Én nagyon sok időt töltöttem el az utánpótlásban: ez pedig sok mindenre megtanított, ráadásul ehhez hozzájött a nemzetközi tapasztalat is. Több konferencián is jártam az elmúlt időszakban – legutóbb Hollandiában és Portugáliában voltam – és figyelni kell a trendet. Mondhat bárki bármit, egy biztos: az összes labdarúgószabály-változás és labdatechnológia ellenünk, kapusok ellen van. A FIFA szerint az vonzza be a nézőket a stadionokba és a képernyők elé, ha sok gól van, mi pedig azért vagyunk, hogy ezeket megakadályozzuk…
