A Serie A-ban szereplő Palermo hétfőn hivatalosan is bejelentette, hogy az edzőváltásairól hírhedtté vált Maurizio Zamparini lemondott elnöki tisztségéről, s Paul Baccaglini veszi át helyét. Az olasz csapatot egy angol-amerikai cégcsoport vásárolja meg, ennek a vezetője az amerikai születésű, édesanyja révén olasz felmenőkkel is rendelkező üzletember, aki hivatalosan április 30-án válik a Balogh Norbertet és Sallai Rolandot is foglalkoztató klub tulajdonosává. A Rangadó.hu megkeresésére a Palermania blog (a klub magyar szurkolói oldala) egyik szerkesztője értékelte Zamparini munkásságát, s latolgatta, hogyan alakulhat a jövőben a klub és a két magyar futballista sorsa.
– Meglátása szerint jobb vagy rosszabb lesz nélküle a klubnak?
– Ezt sajnos nem lehet előre megmondani, bár sokszor mondtuk azt a közelmúltban, hogy ennél már csak jobb jöhet. Ha pár mondatban felidézzük Zamparini regnálásának időszakát, tizenöt évvel ezelőtt vette meg a klubot, és tudatos építkezés eredményeként nem csak visszavezette a Palermót az első osztályba, de egy masszív, az olasz „nagyoktól” épp hogy lemaradó, EL-indulást kiharcoló alakulatot sikerült összehoznia. Persze, már ekkor is jellemző volt a volt elnökre az azóta legendássá vált edzőkeringő, de ekkor a klub alapjai még rendben voltak, és nem az eszeveszett spórolás, és a logikátlan döntések jellemezték a rózsaszín-fekete társaságot.
– Mikor változtak meg a dolgok, s indult el lefelé a lejtőn a csapat?
– A 2011-es kupadöntő után. Delio Rossi elköszönt, a csapat a nyolcadik helyen végzett, ezüstérem az olasz kupában, EL-indulás, és a 2011–12-es szezonban sima kiesés az EL-ből, valamint alig sikerült bent maradni az A-ban. A következő évben aztán jött is a kiesés, és bár egyből sikerült visszajutni a Serie A-ba, a csapat azóta is szenved. Tehát ha ebből a szempontból nézzük, volt kilenc év felemelkedés, aztán pedig hat év lejtmenet. Az egyre gyengébb szerepléssel párhuzamosan vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy Zamparininek a klub már csak egy pénzbányát jelent, amiből pénzt lehet kivenni. Amennyire piedesztálra emelték a szurkolók, úgy vált egyre kevésbé népszerűvé az utóbbi években.
– Elkerülhetetlen volt a távozása?
– Zamparininek mennie kellett, ha nem akarta még jobban a földbe döngölni a klubot. A szurkolók többsége fellélegzett, amikor bejelentette a távozását, ugyanakkor benne van a levegőben a bizonytalanság szaga is, hiszen nem tudni, hogy milyen lesz az új éra. Komolyak-e az új elnök szándékai, vagy ő is csak egy beruházásként tekint a klubra. Az idő meg fogja válaszolni ezt a kérdést, mindenesetre én azt mondom, hogy a következő hat hónapban sok kérdésre választ fogunk kapni. Kíváncsian és reménykedve várom, hogy milyen úton indulunk tovább.
– Zamparini nagyra tartotta Balogh Norbertet és Sallai Rolandot, hogyan alakulhat a jövőjük a klubnál?
– Sok mindenen múlik, jelenleg éppen egy új éra kezdődik Palermóban, és nüanszokon is múlhatnak karrierek és sorsok. Sok múlik azon, hogy az új vezetés a jelenlegi csapatra tervezi-e kialakítani a jövő keretét vagy egy teljesen új építkezés veszi-e kezdetét.
