2011 augusztusa és 2017 januárja között rúgta a bőrt Székesfehérváron a portugál szélső, Filipe Oliveira. A hamarosan 33 éves futballista – aki 2004-ben játszott José Mourinho első Chelsea-s felkészülési mérkőzésén – a télen barátságos hangulatban köszönt el a Videotontól, amellyel rengeteg sikert ért el az öt és fél év alatt.
A magyar bajnok, Ligakupa-győztes, Magyar Kupa-döntős, Európa Liga-csoportkör résztvevő játékos a télen a ciprusi Anortosziszt választotta, ahol villámrajtot vett: két gólpassza mellé már három gólt is lőtt a Famagusztában.
A Rangadó.hu most Cipruson érte utol az egykori fehérvári kedvencet.
– Öt és fél év után hagyta el a Videotont. Melyek a legszebb emlékei?
– Nem igazán tudok egyet kiemelni. Nagyon könnyen alkalmazkodtam Magyarországhoz, a szurkolók is jól fogadtak, és sok szép emléket szereztem onnan. A lányom azóta is gyakran emlegeti, hogy milyen jó volt ott.
– Gólt esetleg ki tudna emelni? A bajnokságban tizenhatszor, a Magyar Kupában és a Ligakupában összesen kilencszer, az Európa Ligában háromszor ünnepelhetett.
– Ez sem egyszerű, de azért vannak favoritok. Az Európa Liga-csoportkört megelőző selejtezők során Pozsonyban betaláltam a Slovan Bratislavának, a csoportkörben pedig a Sportingnak lőttem gólt. Ez utóbbi különösen fontos számomra, hiszen portugál csapat ellen ünnepelhettem. Persze a lényeg mindig az volt, hogy a csapat számára hasznos legyen.
– Ki volt a legjobb csapattársa és legszívósabb ellenfele Magyarországon?
– Csapattársat nem is tudok mondani. A Videoton az elmúlt években annyi kiemelkedően jó labdarúgót szerződtetett, hogy botorság volna egyet kiemelni. Ami az ellenfeleket illeti, egy játékos maradt meg bennem legjobban: a ferencvárosi Gera. Ő ugyanis amellett, hogy pazar labdarúgó, a pályán végtelenül udvarias, jó hozzáállású, korrekt ember. Ritkán találkozni ilyennel.
– Távozásakor Kovács Zoltán sportigazgató azt nyilatkozta, hogy visszavonulását követően valamilyen szerepkörben visszatérhet a Videotonhoz. Miről szól az egyezség?
– Semmi nincs kőbe vésve, egyszerűen arról szól a dolog, hogy Kovács úr megköszönte a munkámat és elmondta, szívesen látnának később is a klubnál. Fantasztikus éveket töltöttem Fehérváron, jó a kapcsolatom a Vidivel, de a futballban nagyon gyorsan változnak a dolgok, nem tudni, mi lesz a jövőben. Egyelőre a legfontosabb az, hogy szerződésem van az Anortoszisznál, az itteni munkámra koncentrálok.
– Beszéljünk akkor egy kicsit Ciprusról. Mekkora a kontraszt az ottani és a magyarországi időjárás között? Jobban fekszik ez egy portugál labdarúgónak?
– Nem sok ideje vagyok itt, de természetesen tetszik az időjárás, folyamatosan húsz fok van. Ezzel együtt Budapesttel sem volt problémám, télen is gyönyörű város. Ezen a télen láttam először folyót befagyni!
– Ezek szerint Budapesten lakott?
– Az első két évben Székesfehérváron, azt követően a fővárosban.
– Az első benyomások alapján jobb a ciprusi bajnokság a magyarnál?
– Nagyon kevés ideje vagyok itt, még nem tudom objektívan eldönteni. Annyi azonban biztos, hogy egy játékosnak nagyon fontos, hogy érezze a szurkolók szeretetét, hogy lássa, szenvedéllyel állnak a csapathoz, ezt pedig Cipruson maximálisan megkapom. Hogy egy példát említsek: az Etnikosz Aknasz ellen a félidőben kettő-egyre vesztésre álltunk, az öltözőfolyosón pedig az egyik idős klubdolgozó nagyon dühös volt, szinte őrjöngött, amikor bevonultunk. A második játékrészben fordítottunk és nyertünk négy-kettőre. Ebben a magyar futballnak mindenképpen fejlődnie kéne, jóval kevesebb a néző az ottani pályákon.
– Az Anortoszisznál jelenleg két korábbi Videoton-játékos is szerepel, név szerint André Álves és Nikola Mitrovics. Mindketten a csapattársai voltak korábban Fehérváron, elmondható, hogy most is egy külön társaságot alkotnak?
– Egyelőre minden nagyon friss, ráadásul én és Nikola más országból igazoltunk Famagusztába a télen, vagyis a szokásosnál is több intézkednivaló van. André már hosszabb ideje Cipruson él, ezért minden tanácsát elfogadjuk, rengeteget segít.
– Az Anortoszisz 2009-ben bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol hat pontot szerzett, megverte a Panathinaikoszt, oda-vissza döntetlent játszott a Werder Bremennel, illetve egyszer az Internazionaléval is. Ehhez képest jelenleg a ciprusi bajnokság hatodik helyén állnak. Mik a tervek?
– Őszinte leszek. A Famagusztába igazolásom egyik fő motivációja az volt, hogy néhány hónappal ezelőtt új elnök került a klub élére. Az az elnök, akivel anno a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutottak, majd távozott, azóta pedig az Anortoszisz semmit nem nyert. Célunk egyelőre az első hat, vagyis a felsőházi rájátszás elérése, illetve a kupában szeretnénk minél tovább menetelni. Erre minden esélyünk megvan, hiszen nemrég idegenben győztük le az egyik legfőbb riválist, az AEK Larnakát. A klub most sokkal szervezettebb, rendezettebb, reméljük, három szép hónap elé nézünk, jövőre pedig már a bajnoki címért harcolhatunk.
A címlapkép és a belső képek a vidi.hu-ról származnak.
