A Rangadó.hu szerdán már beszámolt a hírről, miszerint Bőle Lukács honosításának kérdése felötlött Romániában – mint az közismert, a kiváló formában futballozó középpályás 2015 nyarán igazolt a CSMS Iasiba, legutóbbi mérkőzését pedig már Christophe Daum, a román válogatott szövetségi kapitánya is a helyszínen tekintette meg és a hírek szerint szívesen látná őt keleti szomszédaink címeres mezében. Mivel az egykori kaposvári játékost Bernd Storck egyelőre nem kereste, ez akár realizálódhat is.
Amennyiben valóban sor kerülne arra, hogy Bőle felvegye a román állampolgárságot és később a román válogatottban is pályára lépne, azzal szinte példa nélküli tettet vinne véghez. Nem gyakori ugyanis, hogy magyar játékos úgy legyen külföldi nemzeti csapat tagja, hogy korábban új országához semmi köze nem volt.
A talán egyetlen, de meglehetősen ismert példa Garics György, aki már 41-szer ölthette magára az osztrák válogatott mezét azt követően, hogy szombathelyi születésűként és nevelésűként a kevés játéklehetőség miatt inkább Ausztriában keresett magának csapatot.
A modern futballban (Korányi Dezső szegediként 1939-42 között a francia válogatottban szerepelt) kifejezetten ilyen esetre sem az internet, sem saját tudásunk segítségével nem bukkantunk, valami minden hasonló történetben hibádzik.
Disszidánsok
Önmagában az, hogy magyar születésű vagy származású játékos más ország válogatottjában játsszon, természetesen sokszor előfordult, csakhogy a szocializmus éveiben őket disszidánsoknak hívták és ilyen formán a magyar válogatottba nem is kaphattak meghívót, vagyis választásuk nem volt. A tényszerűség kedvéért azért elevenítsünk fel néhány példát.
Ki más is lehetne a leghíresebb, mint Puskás Ferenc (és persze Kubala László): a Honvéd, majd a Real csillaga 4-szer játszott a spanyol válogatottban, megjárt egy világbajnokságot is. A mai szabályok szerint egyébként erre nem is lett volna lehetősége, hiszen egy játékos tétmeccsen csak egy nemzeti csapatban léphet pályára.
Persze akadnak olyanok is, akik korábban a mieink meggypiros mezét nem húzták fel. Ilyen például az egyaránt budapesti születésű Fehér Sándor és Kiss Imre – előbbi 1968-ban az USA, utóbbi 1967-ben Új-Zéland válogatottjában játszott. Említhető még Máté András is, ő a Dózsában rúgta a bőrt 1956-os disszidálásáig, 1964-ben szintén Amerikát képviselte. Valamivel később Visnyei Gyula (Juli Veee – nem tévedés, három e-vel) 1976-82 között játszott a Team USA-ben, ő is fővárosunkban látta meg a napvilágot.
A végére azért maradt még egy francia példa is: Újlaki József még a II. világháborút követően, 1947-ben került ki a Stade Francais-hez és 1966-ig játszott, közte 1952 és 1960 között 21-szer a nemzeti csapatukban is.
A küszöbön
Az elmúlt években azért a most tárgyalt „bravúr” (?) közelében többen is jártak már.
A szegedi születésű Gruborovics Tamás például gyermekkora óta Finnországban játszik és egykoron kiváló formának is örvendett, alighanem szívesen fel is öltötte volna a finn címeres mezt, de nem kapott behívót.
2015-ben Otigba Kenneth döntött úgy, hogy a magyar utánpótlás-válogatottak után a felnőtteknél inkább Nigériát képviselné, de a most 24 éves labdarúgót némi meglepetésre a „szupersasok” egyelőre nem keresték, holott már évek óta játszik a holland, illetve újabban a török élvonalban.
Kovács Péter 1998 óta légióskodik, 2002 óta pedig mindezt egyszezonnyi megszakítással Norvégiában teszi, ahol karrierjét követően is maradni szeretne. A helyi kultúrát nyíltan kedvelő csatár már 38 éves, de ahogy fiatalabb korában, úgy most is elképesztő tempóban termeli a gólokat – őt alighanem 6-10 évvel ezelőtt már behívták volna a nemzeti csapatba, csakhogy 2004-05-ben 10 alkalommal már pályára lépett magyar színekben (egy Málta elleni vb-selejtezőn pedig gólt is szerzett).
Magyar kapcsolatok
Zárásképp ejtsünk szót néhány olyan neves játékosról is, akiknek magyarországi szerepvállalása ugyan sosem merült fel, de elméletileg hazánk címeres mezét is felhúzhatták volna.
Tim Howarddal az MTVA is készített már interjút, a 106-szoros amerikai válogatott kapusnak az édesanyja magyar származású. Az 59-szeres német válogatott csatár, Kevin Kuranyi édesapja német-magyar, édesanyja panamai, ő maga pedig Brazíliában született – a magyaron kívül mindhárom állampolgársággal rendelkezik.
A legfrissebb ilyen „eresztés” Willy Orban: az RB Leipzig középhátvédjéért azonban mi is „harcba szálltunk”, bár a lengyelek és egyes források szerint a németek is hívják a kiváló formában lévő labdarúgót, aki mindhárom válogatottban jogosult volna szerepelni.
