Néhány nappal ezelőtt eldőlt, hogy Nikolics Nemanja a januári alapozást már az MLS-ben vitézkezdő Chicago Fire csapatánál kezdi meg. A friss klubcseréről a Rangadó.hu Kun Tamást, a Jenkifoci szerkesztőjét kérdezte.
– Meglátása szerint a Lengyelországból távozó Nikolics Nemanja jól döntött, hogy MLS mellett tette le voksát?
– Egyértelműen jól döntött. Nikolics az elmondottak alapján három lehetőség közül választhatott: már nyáron érdeklődött iránta a Premier League utolsó helyén álló Hull City, leigazolta volna őt a kínai bajnokságból két klub, valamint terítéken volt a Chicago Fire. Ezek közül a Chicagót tartom a legjobb lehetőségnek. Az opciókat sorra véve a Hull kapcsán ugyanazt tudom elmondani, amiről Nikolics maga is beszélt egy korábbi interjúban: már nyáron tisztában volt vele, hogy újoncként nehéz dolga lesz a Hullnak a PL-ben és jobbára védekezésre kényszerülnek majd; ez nem lett volna ideális környezet számára. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a válogatott csatár nagyjából második-harmadik számú támadó lett volna a csapatnál, korántsem korlátlan bizalommal. Könnyen bűnbaknak kiálthatták volna ki, ha nem tud kellő hatékonysággal gólokat szerezni. Jöhetett volna a kispadon táborozás, majd jövőre az angol másodosztály…
– Kínában bevallottan jobb fizetést kapott volna, mint Amerikában, de a bajnokság színvonala elmarad az MLS mögött. Noha az ázsiai országba szép számmal igazolnak mostanában nemzetközi sztárjátékosok, de a csapatok gerincét továbbra is a kínai labdarúgók adják. A kínai labdarúgás és a kínai játékosok jelenleg nem mérhetőek az amerikaiakhoz és az amerikai labdarúgáshoz. A kínai válogatott eddig csak egy világbajnokságra jutott ki, 2002-ben, ahol három vereséggel búcsúzott. Az amerikaiak eddig kilenc vb-n vettek részt, 1990 óta minden tornára kijutottak, legjobb eredményüket pont azon a világbajnokságon érték el, ahol Kína is ott volt. Amíg az ázsiaiak a pontszerzésről álmodoztak, a jenkik negyeddöntőig meneteltek. Tehát Kína ugyan fejlődik a külföldiekkel és a sok befektetéssel, de előbb a bázist, a hazai labdarúgókat kell fejleszteniük, hogy versenyképes bajnokságuk legyen.
– Maradt tehát a Chicago Fire és az MLS. Az észak-amerikai bajnokság napjainkban feltarlózhatatlan dinamizmussal fejlődik: egyre több, a pályája csúcsán lévő válogatott játékos igazol a ligába. Az uruguayi válogatott Nicolás Lodeiro 27 évesen focizik Seattle-ben, a mexikói válogatott Gioviani dos Santos szintén 27 évesen Los Angelesben, az olasz válogatott Sebastian Giovinco 29 évesen Torontóban, a belga válogatott Laurent Ciman 31 évesen Montrealban, a paraguayi válogatott Miguel Almirón pedig 22 évesen igazolt Atlantába. Ugyanakkor Chicagóban is lesz nívós válogatott csapattársa Nikolicsnak, a 26 éves David Accam személyében, aki Ghána nemzeti csapatában szerepel, a sort lehetne még folytatni…
– Van kockázat az amerikai kalandban?
– Mint minden szerződésben, ebben is van rizikó – mindkét fél számára. A Chicago Fire az elmúlt években többször is „beégett” különböző kiemelt játékosokkal, akiktől sokat vártak. A Wigantől megszerzett skót válogatott Shaun Maloney tavaly például fél szezon után kullogott vissza Nagy-Britanniába, mert csalódást okozott a játéka az MLS-ben. A skót középpályás egyébként éppen a Nikolics iránt most érdeklődő Hull City-hez tért vissza a Szigetországba. Az ő példája is bizonyítja, a PL-tapasztalat sem garancia arra, hogy sikeres lesz egy játékos az MLS-ben. Alázatra van szükség, mert – ahogy a tavaly Los Angelesben futballozó Steven Gerrard is mondta – ha egy játékos lenézi ezt a bajnokságot, akkor nagy meglepetések érhetik. Kitartás és jó fizikum kell ahhoz, hogy egy futballista állja az MLS különleges kihívásait: a sok futást, a megterhelő éghajlatváltozásokat, a rengeteg utazást és a különböző tengerszint feletti magasságokat. Hiszem, hogy Nikolics esetében ezzel nem lesz probléma, hiszen vérében van az új közegekhez történő alkalmazkodás képessége. Nikó nem ijed meg az újszerű környezettől, tapasztalt már ilyet, szereti a kihívásokat.
– Mit gondol, mennyire fekszik majd Nikolicsnak az MLS-stílus/játékrendszer?
– Az MLS-ben a támadófutball dívik, a bajnokság gólátlaga 2,81 mérkőzésenként, ami meghaladja például a Premier League átlagát és a leggólerősebb élbajnokságnak tartott Bundesliga mutatójával vetekszik. Ettől persze az MLS nem kel versenyre a topligák színvonalával, de azok góltermelésével igen. Azt gondolom, hogy egy olyan gólerős csatár számára – mint amilyen Nikolics – fekszik az észak-amerikai bajnokság stílusa. A Toronto FC-ben futballozó Sebastian Giovinco nemrég épp arról beszélt egy interjúban, hogy számára nagyon élvezetes, hogy az MLS-ben nincsenek „agyonvédekezve” a meccsek és a gólok elkerülése helyett a minél több gól szerzése a cél. Nikolics számára ez a közeg ideális lehet. Persze sok múlik azon, hogy az elmúlt években sereghajtó Chicago Fire-t mennyire sikerül megerősíteni a téli átigazolási időszakban. A gólokhoz ugyanis szükség van a megfelelő előkészítőkre is.
– Az első interjúkból kiderült, sokat várnak honfitársunktól az Egyesült Államokban. Mit gondol, lehet Nikolics Nemanja a Chicago Fire új vezére?
– Az biztos, hogy ezt várják tőle. Kiemelt játékosként igazolták, ami a financiális előnyök mellett felelősséggel is jár. Ez egy teher, amit tudnia kell viselni. Veljko Paunovic, a Fire vezetőedzője a Nikolicsot bemutató interjúban arról beszélt, hogy minden adott ahhoz, hogy a magyar válogatott csatár jól tudja kezelni ezt a vezérszerepet: Paunovic kiemelte például, hogy nyelvi akadályok nem lesznek, mivel Nikolics kiválóan beszél angolul. Emellett a szerb vezetőedző arról is beszélt, hogy Nikolics láthatóan nagyon hamar magáénak érezte a felvázolt terveket és a Chicago jövőképét. Paunovic szerint Nikó „pontosan arra vágyott, amit a Chicago kínál”.
– Gólok tekintetében mer jóslatokba bocsátkozni?
– Kétszámjegyű góltermelés biztosan „benne van” Nikolicsban, de hogy pontosan mennyi, az több tényezőtől is függ. Például attól, milyen igazolásokat hajt végre a Fire a középpályára. Sokat számít az, milyen lesz Nikolics összhangja a csapat mostani támadóival, a ghánai válogatott Accammal, a korábbi Videotonos csapattárssal, Alvarezzel és a holland De Leuw-vel. Ezeken kívül sok függ a taktikától is: attól, hogy az előbb felsorolt támadójátékosok közül ki lesz Nikolics állandó társa és a többiek milyen szerepet kapnak. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy az ellenfelek milyen hamar jönnek rá, hogy kiemelt figyelmet kell szentelniük a magyar válogatott csatárnak.
– A Chicago Fire a mögöttünk hagyott szezonban gyengén szerepelt. Mit vár a klubtól az új idényben?
– Fejlődést. Azt várom, hogy Veljko Paunovic és Nelson Rodriguez ambiciózus terveiből most már a pályán is viszontlátunk valamit. Nikolics érkezésével a támadósor állományát már sikerült fejleszteni, de azért azt hozzá kell tenni, hogy David Accam személyében eddig is volt ott nemzetközi szinten is jegyzett játékosuk. Elől tehát alakul a Fire, a többi csapatrészt illetően azonban még van feladat bőven.
– A középpályán kulcsszerep hárulhat az esetlegesen érkező Schweinsteigerre, hiszen 2016-ban a Fire rendelkezett a legkisebb labdabirtoklási aránnyal. Azt gondolom, a védelemmel lesz a legtöbb dolga Paunovicnak. A 2016-os szezonban a Fire kapta holtversenyben a legtöbb gólt az MLS-ben: 34 találkozón 58-at. Ezt mindenképp csökkenteni kell és ehhez igazolásokra lesz szükség. Egy, de inkább kettő olyan MLS-veterán védővel kellene megerősíteni a keretet, akik már sok csatát láttak és akik vezetnék és irányítanák a társakat a védelemben. Tehát a hátsó alakzaton még dolgozni kell, nem is keveset. Az ugyanis nem elvárható, hogy Nikolics mindig egy góllal többet rúgjon, mint amennyit a Chicago Fire kap.
– Összefoglalva: Nikolics leigazolása önmagában nem oldja meg a Fire problémáit, de a jó irányba tett lépés. Ezentúl jelzi azt a szurkolók számára, hogy a klubvezetésben megvan az ambíció ahhoz, hogy a többi csapatrészt is rendbe tegyék. Ha ez sikerül, megcélozhatják a rájátszást érő helyek egyikét, mondjuk az ötödik-hatodik pozíciót. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a Keleti Főcsoportban olyan csapatokkal kell megküzdeniük a Playoff-helyekért, mint például az idén MVP-nek választott David Villával felálló New York City, a Nagydöntőt játszó, Giovincót felvonultató Toronto FC, az évek óta kiegyensúlyozottan teljesítő New York Red Bulls, vagy a fiatal dél-amerikaiakat igazoló MLS-újonc Atlanta. Lesznek tehát riválisok bőven. És akkor még nem beszéltünk a szívós Montrealról, vagy mondjuk Kaká Orlandójáról…
– Nikolics érkezése óta szemmel láthatóan a magyar drukkereket is egyre inkább érdekli/foglalkoztatja az MLS. Örül ennek a tendenciának? Ebből a Jenkifocin mit tapasztal?
– A Jenkifoci közel háromezer lájkolója azt mutatja, hogy szerencsére Magyarországon van már egy állandó bázisa az MLS-nek és az amerikai labdarúgásnak. Természetesen az tagadhatatlan, hogy nem olyan jelentős méretű rajongótábor, mint amivel egy-egy európai élbajnokság rendelkezik hazánkban, de jelenleg nem is reális cél velük versenyezni. Ez a közösség azért szereti ezt a bajnokságot, mert szórakoztató, sokgólos mérkőzéseket láthatunk egy-egy európai vagy dél-amerikai sztárral, valamint sok feltörekvő, fiatal észak-amerikai és közép-amerikai tehetséggel.
– Németh Krisztián 2015-ös MLS-szereplése természetesen bebizonyította, hogy egy-egy magyar játékos Amerikába igazolása érthetően felerősíti a bajokságra irányuló reflektorfényt. Amikor Némó az MLS-ben szerepelt, a Jenkifoci látogatói kiemelt figyelemmel kísérték a vele kapcsolatos híreket, ez az oldal forgalmi mutatóiból is jól látszott. Az már most is látható, hogy Nikolics is hasonló érdeklődést vált ki, sokan érkeztek úgy az elmúlt napokban az oldalra, hogy korábban nem sokat tudtak az észak-amerikai bajnokságról és most szeretnék megismerni ezt az érdekes és izgalmas ligát, mely ismeretlen mivolta miatt, sokak számára egzotikusnak és újszerűnek hat.
– Abban bízom, hogy a magyar játékosok itteni szereplése hatására egyre többen megismerik az MLS-t és rájönnek arra, miért szeretem én és az oldalam néhány ezer látogatója ezt a ligát. Nem hibátlan és nem topbajnokság, de a világon csak négy-öt topbajnokság van, mellettük pedig létezik nagyon sok színvonalas liga – az MLS is egy közülük. Sok góllal, nagyon nagy hajtással, nulla színészkedéssel, sok futással, látványos gólokkal, cselekkel, nagy küzdeni tudással, hihetetlen fordításokkal. Nem tökéletes, de rendkívül szórakoztató bajnokság.
– Januárban a felkészülést a Sporting Kansas Cityvel kezdi meg Sallói Dániel. Tőle mit vár az új szezonban?
– Sallói Dani nemrég interjút adott a Jenkifocinak, és videós beszélgetésben válaszolt az oldallátogatók kérdéseire. Ott elmondta, az idei szezonban az a célja, hogy bekerüljön a csapatba Kansasben, megvesse a lábát és igazolja, hogy egy jó játékos, akivel számolni kell. Tavaly több mérkőzésen leülhetett már a Kansas kispadjára, mielőtt hazatért volna Magyarországra, de pályára nem léphetett. Ez teljesen rendben van, ne feledjük, egy mindössze 20 esztendős tehetségről beszélünk. Idén azért fogok drukkolni, hogy mielőbb bemutatkozasson a Kansasben és minél több MLS-meccsen kapjon lehetőséget, akár csereként is – hiszen azért is keményen meg kell majd küzdeni. Ez a harc jobb játékossá teszi majd őt, fejlődésében pedig előre léphet.
