Hogy repül az idő! Az elmúlt évek legmeghatározóbb és legismertebb magyar futballistája, Dzsudzsák Balázs ma már 30. születésnapját ünnepli. Pedig mintha még csak tegnap történt volna, hogy egy egész ország figyelte drukkolva, hogyan hódítja meg egy debreceni suhanc előbb Eindhovent, majd Hollandiát, végül kis túlzással egész Európát; még csak tegnap volt, hogy egy teljes ország legnépszerűbb beszédtémája volt, vajon hova igazol ez a tehetséges, a PSV-ben brillírozó fiatalember.
Dzsudzsák Balázs klubszinten azóta az Anzsi Mahacskalát, a Dinamo Moszkvát, a Bursasport és az al-Vahdát is megjárta, ennél azonban számunkra sokkal fontosabb az, amit a magyar nemzeti csapat színeiben tett: 86 eddigi mérkőzésén 20 gólt szerezve, minden összecsapáson szívvel-lélekkel hajtva nyerte el és tartotta meg a magyar futballszurkolók szeretetét, majd idén az elmúlt évtizedek legnagyobb sikerét elérve vezette ki – immár csapatkapitányként – a válogatottat a franciaországi Európa-bajnokságra.
Pedig nem indult sikersztorinak ez az év Dzsudzsák számára: a Bursasporban sérülések és egyéb okok miatt alig játszott, minden sorozatot figyelembe véve mindössze egy gólt és egy gólpasszt jegyzett tavasszal. Az Európa-bajnokságon azonban újra felfigyelt rá a kontinens, igazi vezérként, nagyszerűen játszva, a későbbi győztes portugáloknak két bombagólt vágva vezette a nemzet legjobbjait a kontinensviadal nyolcaddöntőjéig. A torna után épp ezért ismét szóba hozták a szélsőt pár patinás, európai topligában játszó együttessel, Balázs azonban végül az arab emírségekbeli al-Vahdánál kötött ki – ahol a gyengébb kezdés után hamar magára talált, és már három gólnál illetve négy gólpassznál tartva alapemberré vált.
Szívből kívánjuk, hogy Balázs sport- és magánéleti téren is további szép sikereket érjen el, némiképp önző okokból pedig azt is reméljük, hogy a magyar válogatottal elért nyári bravúr még csak a kezdete valami még nagyobb sikernek.
Boldog születésnapot, és kellemes ünnepeket, kapitány!
