A múlt hétvégén átadták a szlovákiai FC DAC 1904 Dunaszerdahely új stadionját, a DAC Arénát, a hazaiak pedig 2-0-s győzelmet arattak a Tencín ellen. A találkozót végigjátszotta a házigazda magyar játékosa, Vida Kristopher, aki így értékelte a találkozót a Rangadó.hu megkeresésére.
– Sokat dobott a játékunkon, hogy végre itthon játszhattunk szombaton. Nagy lökést adott számunkra, hogy csaknem hétezer szurkoló szorított értünk a lelátón, és buzdított minket kilencven percen keresztül. Az első félidőben mi domináltunk, ám fölényünket nem sikerült gólra váltani a szünet előtt. A fordulás után a hajrá már egyértelműen a miénk volt, sikerült két gólt szereznünk, úgyhogy azt hiszem, igazán parádésra sikerült a stadionavató mérkőzésünk – meséli a 21 éves támadó szellemű játékos.
– A hetvenkettedik percben tört meg a gólcsend, a találatot ön készítette elő, így főszerepet vállalt csapata nagyon fontos sikeréből egy igazán remek hangulatú mérkőzésen.
– Igazából már az is örömmel töltött el, hogy ezen a történelmi mérkőzésen a kezdőcsapatban kaptam helyet. Az pedig természetesen még szebbé tette az egészet, hogy gólpasszt is sikerült adnom, nagyon boldog voltam. Kilencven percen keresztül remek hangulat uralkodott a stadionban. A második félidő első tíz percében jobb volt az ellenfél, de olyan tábor állt mögöttünk, hogy sikerült átvészelnünk a nehezebb pillanatokat – szurkolóinknak is köszönhető a siker. Hasonlóban egyébként már volt részem, hiszen a holland légiós-éveim alatt kiváló hangulatú, óriási stadionokban léphettem pályára. Amikor a De Graafschap játékosa voltam, az élvonalban hazai pályán rendre tizenkétezer ember előtt léptem pályára, ez akkor telt házat jelentett. A hollandiai éveknek köszönhetően tudtam, mire számíthatok egy stadionavató mérkőzésen, de bevallom: jó volt újra átérezni mindezt, már Szlovákiában.
– Nemrégiben László Csabát nevezték ki a DAC élére, milyen szakembernek ismerte meg honfitársát?
– Más felfogásban dolgozunk vele, mint az előző edzőnkkel. László Csabánál sokkal nagyobb hangsúly van a taktikán, de ezentúl nagy figyelmet kap az is, hogy csapattá érjünk össze, és tudjunk egymásért küzdeni. Úgy látom, jó úton halad az együttes, hiszen a hétvégi már második győzelmünk volt Csabával, kiváló szakembernek ismertem meg.
– Az őszi nagy hajrára nézve milyen célokat tűztek ki maguk elé?
– Még három bajnoki és egy kupameccs vár ránk ebben a naptári évben, azt gondolom, olyan találkozók állnak előttünk, ahol begyűjthetjük a három pontokat. Most a kilencedik helyen vagyunk a tabellán, de a közvetlen riválisnak még komoly előnye van előttünk. Célunk csak az lehet, hogy a maradék őszi találkozókat behúzzuk. Hazai pályán jók az esélyeink, de bízom az idegenbeli bravúrban is. Az idény elején egyébként azt a cél tűztük ki magunk elé, hogy az első hatban kellene végezni, ehhez tartjuk magunkat.
– Nyáron a holland De Graafschap együtteséből igazolt új csapatába, a Dunaszerdahely színeiben pedig egyre több lehetőséget kap. Hollandia után sikerült megszoknia az új közeget?
– Az előző edzőnél az idény első harmadában kevesebb lehetőségem volt a bizonyításra, de az utóbbi mérkőzéseken már jóval több játékidőt kapok, a lehetőséggel próbálok maximálisan élni. Folyamatosan játszani szeretnék kezdőjátékosként, ezért dolgozom, hiszen akkor vagyok a legboldogabb, ha a pályán segíthetem csapatomat. A közeget már sikerült megszoknom, több társammal tudok magyarul beszélgetni, igaz, Hollandiában sem voltak nyelvi nehézségeim, mivel hollandul és angolul is beszélek. Itt, Dunaszerdahelyen jó a kapcsolatom az edzői stábbal is, minden adott ahhoz, hogy jó szezont zárjunk.
– A magánéletben is sikerült már berendezkednie?
– Az első hónap nehezebb volt, hiszen a barátnőmmel több szállodában is megfordultunk, amíg nem találtunk lakást. Utána viszont Dunaszerdahely mellett megtaláltuk a tökéletes otthonunkat, szeretünk itt élni, végre sikerült teljesen berendezkednünk. A kedvesem mellett a kiskutyám a másik nagy rajongóm, mindketten végigszurkolják a meccseinket, ha nem élőben, akkor itthon a televízió előtt. Már csak a tökéletesen passzoló mezt kell megtalálni a kutyusomra, és akkor végre ő is igazi szurkolóvá érhet.
– Kipróbálta magát és bizonyított már a holland élvonalban, most a szlovák első osztályban szerepel. Milyen alapvető különbséget tapasztal a két focikultúra között?
– Hollandiában vannak olyan csapatok, mint az Ajax Amsterdam, a PSV Eindhoven vagy éppen a Feyenoord – ők más szintet képviselnek. A hollandoknál azt tapasztaltam, hogy a játékosok a legrizikósabb helyzetekből is megpróbálják kihozni a labdát, hiszen ehhez megvan minden technikai adottságuk. Összességében a holland foci nagyon technikás és sok a taktika, de úgy látom, hogy László Csaba is ezt szeretné forszírozni csapaton belül. Szlovákiában nagyon hajtanak a csapatok, sokkal agresszívabb a foci, mint Hollandiában volt.
– Egyre komolyabb rutint szerez felnőtt élvonalbeli mérkőzéseken, ám az utóbbi időben a válogatott bő keretében egyelőre nem találkozhattunk Vida Kristopher nevével. Számít a meghívóra Bernd Storcktól?
– Ha a felnőtt találkozókat nézzük, akkor láthatjuk, hogy lassan már száz mérkőzést játszottam a „nagyok” között. Úgy érzem, egyre rutinosabb játékossá érek, és szerencsére nem csak pár perceket töltök a pályán. Klubszinten arra törekszem, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsak, hiszen az a célom, hogy a válogatottnál is felfigyeljenek rám. Utánpótlás szinten az U19-es csapatig számították rám, igaz, nagyobb eseményre már ott sem vittek ki, ez korábban sajnos eléggé megviselt. Szeretnék válogatott lenni, azért kezdtem el focizni, hogy a felnőtt csapatban is magamra húzhassam a címeres mezt – zárta szavait Vida Kristopher.
