Egészen hihetetlenül, minden rekordot megdöntve – hét győzelem, három döntetlen, 20-7-es gólkülönbség – kezdte a Bundesliga 2016-17-es kiírását a történelme során első ízben élvonalba jutó RB Leipzig. A Red Bull által szponzorált csapat több magyar játékost és stábtagot foglalkoztat: Kalmár Zsolt és Gulácsi Péter mellett másodedzőként Lőw Zsoltot is, aki már több ízben megszólalt a Rangadón.
Mivel a Lipcse a legutóbbi fordulóban pontszámokat tekintve már a Bayern Münchent is befogta a tabellán, oldalunk ismét elbeszélgetett a játékospályafutása során hosszú éveket Németországban töltő egykori válogatott labdarúgóval.
– Az RB Leipzig még az előző, Bundesliga 2-ben kezdett szezonban sem állt ilyen jól tíz fordulót követően. Ekkora különbséget jelent az azóta igazolt három-négy játékos?
– Nem gondolom, hogy ez lenne az oka. A nyári érkezők közül csak Naby Keita és Timo Werner kap rendszeres játéklehetőséget. Sokkal fontosabb az a tény, hogy a futballisták egy év alatt magukévá tették a rendszerünket, bizonyos automatizmusok felfedezhetőek a játékunkban. A 2015-16-os idényben addig csiszoltuk a csapat játékát, hogy mára van egy olyan biztos alapunk, amire lehet építkezni. Stabilabb, saját magunk számára kiszámíthatóbb az együttes. Persze előnyt jelentenek az újak is, hiszen olyan posztokra igazoltunk, ahol úgy gondoltuk, kvalitásban tudunk lendíteni a játékunkon, de nem ez a fő ok.
– Elkaphatja a szezon végén a Lipcse a Bayern Münchent?
– Eléggé földtől elrugaszkodott ötlet ezt gondolni. Azért a Bayern az elmúlt évtizedek világfutballjának domináns csapata, amely a legutóbbi Bundesliga-évadban is egyeduralkodónak számított. Nálunk sokkal nevesebb gárdák sem tudták tartani a lépést velük. Boldogok vagyunk, hogy ilyen lendülettel sikerült kezdenünk az élvonalbeli szereplésünket, megérdemelten állunk ott, ahol. Egy mérkőzésünk sem a szerencsén múlt, megdolgoztunk a pontokért. Egyelőre azonban még nem is játszottunk minden csapattal, hátra van a Leverkusen, a Schalke, a Bayern München, az Ingolstadt, a Frankfurt. Butaság volna elkezdeni azon gondolkodni, hol végezhetünk. Az idény elején a biztos bennmaradást tűztük ki célul és gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy ezt sikerült elérnünk. Már huszonnégy pontunk van és úgy néz ki, átlépjük majd a negyven pontos határt, amelyet a kiesés szempontjából rengeteg csapat emlegetni szokott.
– Az eddigiek alapján reálisnak tűnik, hogy elérjék valamelyik Bajnokok Ligája-szereplésre jogosító pozíciót. Amennyiben ez sikerülne, a Lipcse továbbra is ragaszkodna ahhoz az elvéhez, mely szerint csakis fiatal játékosokat igazol?
– Igen. Ez a klubfilozófiánk. Azt szoktuk mondani, hogy huszonnégy év a határ, mindenképpen ennél fiatalabb játékosok igazolásában gondolkodunk. Ők képlékenyek, formálhatóak, könnyebben edzhetők, átalakítható a futballról alkotott elképzelésük. Szintén nem elhanyagolható tény, hogy sokkal gyorsabban regenerálódnak, mint idősebb társaik. Rövid időn belül komoly fejlődésre képesek, ezt a mi utunk is bizonyítja. Egy huszonhat-huszonhét éves futballista már úgy gondolja, mindent tud a labdarúgásról, bizonyos beidegződéseket nehéz kiverni a fejéből.
– Mennyit érzékelnek abból, hogy a csapat körül nő a felhajtás?
– Sokat. A feladatunk az, hogy ezt minél inkább kordában tudjuk tartani. Sok ellenfél, tréner, szakember nyilatkozik rólunk, sőt már a Bayern játékosai – Hummels, Müller, Robben, Lahm – is elkezdték ezt az elmúlt két-három hétben. Persze jól esik, hogy elismerik a munkánkat, de ezt ki kell zárnunk és nem szabad elbízni magunkat tőle.
– Hogyan értékelné a válogatott szereplését?
– Figyeltem őket. Láttam a feröeri és a Svájc elleni mérkőzést is, valamint a legutóbbi, Andorrával szembeni találkozót. Ez egy kicsit döcögősen indult, hiszen nehéz ilyen mélyen védekező csapatok ellen futballozni, de aztán kijött a különbség, magabiztos győzelmet arattunk. Vannak a csoportunkban erősebb csapatok, de ha a mieink fejlődése töretlen marad, reális esélyünk is lehet a kijutásra.
