Múlt csütörtökön vált hivatalossá, hogy László Csaba veszi át a szlovák bajnokságban szereplő DAC Dunaszerdahely irányítását. A székelyudvarhelyi születésű tréner korábban dolgozott a magyar válogatott másodedzőjeként, valamint a Ferencváros, a skót Hearts és legutóbb az MTK Budapest vezetőedzőjeként is. Az 52 éves szakember a hétvégén a Trnava elleni idegenben elszenvedett 1-0-s vereséggel debütált a kieső helyen álló DAC kispadján.
– Az eredmény miatt természetesen nem örülhetünk, de a csapatnak volt tartása – kezdte a Rangadó.hu érdeklődésére László Csaba. – Az első félidőben összesen két kapura lövésből kaptunk egy gólt, de a második játékrészben megnyerhettük volna a meccset. Sajnos a helyzeteink kimaradtak, de azt hiszem, hogy az alap megvan. Számunkra most az a legfontosabb, hogy stabilizáljuk a csapatot. Aki a tizenegyedik helyen áll, az lényegében nem álmodozhat. Fejlődnünk kell és előrébb lépni, ezek a mostani elvárások. A hátralévő hét őszi mérkőzésből minél többet szeretnénk megnyerni, és akkor tudjuk stabilizálni a helyzetünket.
– Miképp jött a dunaszerdahelyi lehetőség, és miért döntött úgy, hogy belevág?
– Az utóbbi időben Írországból, a skót másodosztályból, és Ciprusról is volt megkeresésem. El is gondolkoztam, de aztán jött a dunaszerdahelyi lehetőség, és úgy éreztem, egyfajta szívügy is Dunaszerdahelyen edzőnek lenni. Ha megnézzük, hogy melyik az a három csapat, amely megmozgatja a magyar futballszurkolókat érzelmileg, akkor szerintem mondhatom a válogatottat, a Ferencvárost és a Dunaszerdahelyet. Úgy gondolom, hogy minden szempontból jó döntést hoztam. Nagy kihívás számomra a DAC vezetőedzőjeként dolgozni, és ennek mindenféleképpen meg szeretnék felelni. Nem ismertem az itteni embereket, de itt a környéken minden a DAC-ról szól, mindenkinek a szívügye. Gyönyörű stadion épül, ami félig már készen van, valamint új edzőpályák is vannak. Szerintem később Dunaszerdahely lehet a szlovák futball fellegvára. A csallóközi emberek mentalitása nagyon hasonló a székelyhez, mondtam is viccesen, hogy a konok székely megérkezett a csallóközi DAC-osokhoz.
– Az első benyomásai alapján mik a legnagyobb különbségek a szlovák és a magyar labdarúgás, illetve bajnokság között?
– Sokszor felvetődik, és ez egy nagyon érdekes kérdés. Látva a szlovák válogatottat számtalanszor feltettem magamnak a kérdést, hogy a szlovák futballisták vajon miért tudnak alkalmazkodni a Premier League-hez, a Bundesligához vagy az olasz bajnoksághoz. Magyarországon ugye szeretjük a technikás, taktikus, kicsit visszafogottabb futballt, ez a stílus nagyon kiütközik szinte minden csapatnál. Meglepődtem itt az első edzésen, mert az volt a benyomásom, mintha Skóciában lettem volna. Nem csak azért, mert szakadt az eső, hanem mert a játékosok a tréningen sokkal dinamikusabbak voltak, teljesen más volt a hozzáállásuk. Keresik a párharcokat, odacsúsznak egymásnak, amiből aztán nincsen semmi probléma, felállnak és mennek tovább. A hétvégi bajnokin is tapasztaltam, hogy itt inkább a többet futó, dinamikusabb, és a párharcokat jobban kereső futballt próbálják játszani. Érezni lehetett, hogy erősek a játékosok, és az erő dominál ebben a bajnokságban. Talán emiatt is könnyebb a szlovák futballistáknak külföldön beilleszkedni, és ezért nincs annyi problémájuk, mint a Magyarországon nevelkedő játékosoknak. Szembetűnő, hogy Magyarországon a technikai és taktikai képzés előrébb jár bizonyos szempontból, de itt Szlovákiában ez párosul egy-egy elleni párharcokkal, és a játék dinamikája már edzésen is meglepett. Senki nem fogta vissza magát.
