Hosszú interjút közölt Adorján Krisztiánnal a hungarianfootball.com portál. Mindössze 16 éves volt, amikor 2009-ben a Liverpool FC utánpótlásába került. A szurkolók és a vezetők is kedvelték, hiszen a második idényében 23 meccsen 18 gólpasszt adott, majd a felnőttek amerikai túráján is részt vehetett.
Ennek ellenére 2013-ban a holland Groningent választotta, ahol 19 bajnokin három gólt szerzett és egy gólpasszt adott. A holland klub szurkolói is megkedvelték, ám egy év elteltével az olasz harmadosztályú Novara játékos lett. Első és második itáliai idényében bosszantó sérülések hátráltatták, de mostanság már ismét jól teljesít.
Egyre jobb formája mellett Bernd Storck szövetségi kapitány sem ment el szó nélkül, meghívta a 23 éves labdarúgót a legutóbbi edzőtáborozásra. Klubja nem engedte el, de ha a fejlődése és a teljesítménye töretlen marad, a jövőben is számíthat a német tréner invitálására.
Adorján Krisztián elmesélte, hogy az MTK-nak köszönhetően kerülhetett Angliába, két év alatt kétszer is próbajátékon vett részt, mire közölték, hogy költözhet. Persze, nagyon boldog volt, mert álmában sem gondolta, hogy ilyen fiatalon csatlakozhat egy ilyen nagy klubhoz, de nagyon nehéz dolga volt, különösen az első fél évben.
Egy családnál lakott, de nem beszélte a nyelvet, viszont sokat fejlődött Angliában. „Az első hat hónap után minden könnyebbé vált. Elfogadtam, hogy az angol futball stílusa sokkal erősebb és gyorsabb. El sem tudtam képzelni, hogy ennyit fejlődhetek. Nagyon hálás vagyok, hogy lehetőséget kaptam a Liverpoolnál ilyen fiatal korban.”
Ennek ellenére azt mondja, nem volt nehéz a távozásról döntenie, mert látta, hogy nem kapna rendszeres játéklehetőséget az első csapatban, márpedig hétről-hétre futballozni kell, ha valaki nem szeretne megrekedni a fejlődésben.
Mint felidézte, számos ajánlata volt több országból. „Azért Olaszország mellett döntöttem, mert úgy éreztem, ez lesz a legjobb megoldás számomra a jövőre nézve. Nehéz megmondani, miért éppen ezt az országot választottam, talán azért, mert szimpatikus volt.”
Az még soha nem jutott eszébe, hogy visszatérjen és Magyarországon futballozzon, mindenképpen külföldön szeretné folytatni. Természetesen az első két esztendőben Itáliában is rendkívül nehéz dolga volt. „Az egész első szezonban izomsérüléssel küzdöttem. A második évadban újra egészséges voltam, de az akkori edzőmnek a labdarúgásról alkotott elképzelése nagyon különbözött attól, ahogy én játszom. Szóval nem kaptam lehetőséget, pedig nagyon keményen dolgoztam az edzések során, hogy jó formában legyek és készen álljak, ha megkapom a lehetőséget.”
A mostani szezonban végre olyan edzője van a Novarának, akinek az elképzelései illenek Adorján stílusához, ezért is örül, hogy egyre több alkalommal léphet pályára, és újra élvezi a focit.
Fiatal honfitársunk a szurkolók kérdései közül is megválaszolt néhányat. Először arról beszélt: nem igazán csalódott, amiért soha nem kapott komoly lehetőséget a Liverpoolnál.
„Azt hiszem, a legtöbb esetben a fiatal játékosok azért hagyják el a nagy klubokat, hogy folytatódjon a fejlődésük és építsék a karrierjüket. Sokat edzettem az első csapattal és részt vettem a szezon előtti túrákon is. Szerettem volna a felnőttek között játszani, de azt hiszem, mindenki tudja, milyen nehéz egy nagy angol klubnál haladni a ranglétrán. Tudod, hogy amikor nagy pénzeket költenek egy játékosra, akkor ő fog játszani. Talán egy másik edző felfigyelt volna rám, és ad egy esélyt, de ez a futball. Sok olyan tényező van, amit egy játékos nem tud befolyásolni.”
A Groningen csapatánál töltött időszakra úgy emlékszik, hogy nagy élmény volt számára, hiszen mintegy húsz meccsen szerepelhetett, ami segítette a fejlődését. Nagyon jó bajnokság a holland, fiatal játékosokkal, és a klub szurkolóiról is kellemes emlékei vannak – tette hozzá.
„Élveztem a Hollandiában töltött időt, és még mindig, minden hétvégén megnézem a Groningen eredményeit. Igazság szerint előnyben részesítettem Olaszországot vagy Spanyolországot. Tudtam, hogy Hollandiában könnyebben lehetnék első osztályú játékos, mégis az olaszokhoz jöttem, és itt építem a pályafutásomat. Akkor is, ha ez azt jelentette, hogy alacsonyabb osztályban kell kezdenem. Nem hibáztatok senki Groningenben, jók voltak hozzám, minden jót kívánok nekik.”
Örök dilemma, hogy fiatalon kell a labdarúgóknak külföldre menniük, vagy csak száz-kétszáz magyar NB I-es meccs után… „Azt hiszem, ez mindenkinél más. Én jobb oktatásban részesültem külföldön, és nagyon boldog vagyok, hogy így történt. Ez volt a lehető legjobb út számomra, de más lehet, hogy más játékosoknál ez máshogy van.”
Ami a jövőt illeti, Adorján szeretne arra koncentrálni, hogy minden alkalommal élvezze a futballt, a többit pedig a sorsra bízza.
Meglátása szerint a magyar labdarúgás jó úton halad. „Azt hiszem, a magyarok megmutatták az Európa-bajnokságon, hogy képesek számos remek játékost nevelni. Én is nagyon várom, hogy a nemzeti csapatban játszhassak, amikor eljön az ideje. Ami a világsztárrá válást illetni, nem vagyok benne biztos, hogy ezt bárki képes irányítani. Nem gondolom, hogy Messi, Maradona vagy akár Puskás tudása egy különös edző eredménye. Ilyen játékosokból csak egy vagy kettő van minden generációban. Hogy honnan jönnek, az pedig szinte lényegtelen” – vélekedett Adorján Krisztián.
