Azon kevés magyar játékosok közé tartozik Nagy Ádám, akinek sikerült szintet lépnie a karrierjében a sikeresnek mondható franciaországi Európa-bajnokság után. A Bologna játékosa ezúttal az index.hu-nak nyilatkozott, aki beszélt többek között arról, miért választotta a Bolognát, és az eddigi tapasztalatairól is szót ejtett.
– Egy olyan héten, amikor csak vasárnap játszunk, a hétfő pihenőnap, a kedd és a szerda nagyon erős, akkor kapjuk meg a legnagyobb terhelést. Azután már egyre inkább a meccsre figyelve készülünk, de még a csütörtök is elég kemény – kezdte Nagy Ádám, aki aztán reagált azokra a véleményekre, amelyek szerint a “magyar játékostemetőbe” igazolt. – Biztos sok emberben felmerült, miért jöttem ide. A többi lehetőségről nem beszélnék, azt az időszakot már lezártam. Nem is tartom lényegesnek, és a klubommal szemben sem lenne etikus arról beszélni, mi volt. Sokkal több értelmét látom elmondani, hogy miért a Bolognát választottam. Egyrészt az én véleményem szerint – és szerintem rengeteg ember hasonlóan gondolja – az olasz bajnokság ott van a top öt bajnokság között. Függetlenül attól, hogy nálunk úgy van megbélyegezve az olasz foci, hogy a “magyar játékostemető”. Sajnos az elmúlt évek során tényleg nem volt olyan játékos, akinek olyan nagyon kijött volna itt a lépés, de én nem ebből indulok ki, mert azt gondolom, hogy ugyanúgy adott a lehetőség itt is. Hogyha az ember él vele, és mellette keményen dolgozik, akkor nem hiszem, hogy Olaszország feltétlenül játékostemető lenne – folytatta a Fradi korábbi középpályása.
– Szerintem az egy sztereotípia sokaknál, főleg, aki nincs benne a fociban, hogy “hú, biztos a játékosügynök járt itt a legjobban”, ami egy elég nagy butaság. Megvoltak a lehetőségeim, és én voltam az, aki azt mondta, hogy “igen, ide szeretnék jönni”. Sokat nyomott az összképben, hogy nagyon régóta figyeltek. A Bologna talán egyike volt azoknak a kluboknak, akik a legrégebb óta követték a meccseimet, már az Eb előtt is. Az is fontos volt, hogy tudjak a klubnál beszélni az vezetőedzővel, a másodedzővel, és olyan visszajelzést kapjak tőlük, hogy tisztában vannak a képességeimmel, és megvan velem a tervük a jövőre nézve. Hogy fel akarnak építeni, kész játékost akarnak faragni belőlem. Ez az egész nagyon megfogott, megtetszett. Ehhez még hozzájött, hogy az olasz bajnokságot sokkal taktikusabbnak tartom, mint bármelyik másikat, így itt nagyon jól el tudom sajátítani a mozgásokat mint védekező középpályás, de mint támadó-középpályás is. Függetlenül attól, hogy valaki a 6-os vagy a 8-as poszton játszik a 4-3-3-as játékrendszerben, fontos, hogy taktikailag is érett legyen, tudja, hol a helye, mikor és hová kell húzódni támadáskor vagy védekezéskor. Azt gondolom, hogy ez az igazolás még jobban összejött, még jobban sikerült, mint vártam. Akár a klubra gondolok, akár magára a csapatra vagy a városra, szóval minden így együtt. Szakmailag pedig ott tartok, amit kitűztem magamnak, szépen lassan, fokozatosan megyek feljebb és feljebb a lépcsőfokokon.
Nagy Ádám hozzátette Roberto Donadoni személye is szerepet játszott a döntésben. Bármikor, amikor valami kérdése volt a csapattal kapcsolatban, tudott vele beszélni, kommunikálni, és ez is nagyban befolyásolta. A válogatott középpályás aztán önkritikusan megjegyezte mi az, amiben a legtöbbet kell fejlődnie.
– A támadójáték. Úgy érzem, hogy amikor támadóbb szerepkörben játszom, lásd például az első Olasz Kupa meccsünket, akkor bennem van, hogy taktikailag szabadabb pozícióban vagyok, és kicsit bátrabban tudok előremenni. Itt Olaszországban abban is rengeteget tudok fejlődni, hogy akkor is többet menjek előre, amikor védekező-középpályás szerepkörben vagyok – nyilatkozta az Indexen Nagy Ádám, akit az Inter elleni bajnoki meccsről is kérdeztek.
– Nagyon nehéz volt tényleg, de azért, mert az Inter egész játéka úgy épült fel, hogy megossza a középpályánk figyelmét. Gyakorlatilag nem is lehetett csak a Banegára figyelni, mert olyan mozgásokat csináltak, olyan váltásokat, hogy elég volt egy tizedmásodpercre elgondolkoznom, és az már elég is a felpasszra, amivel ha megfordult, akkor onnantól életveszély. Pont ezekből látszott, hogy mi is az a taktikai gondolkodás, amiben még van hová fejlődnöm.
A teljes interjút itt olvashatja el.
