A Metz elleni 0-0-ra végződő mérkőzést még a kispadon nézte végig, a Paris Saint-Germain ellen azonban már a kezdőcsapatban találta magát a Dijon új igazolása, Lang Ádám. A párizsiak elleni meccset 3-0-ra elveszítették, és a magyar játékos számára sem sikerült túl szerencsésen a 90 perc, de az előző fordulóban sikerült javítaniuk, hiszen hazai környezetben 3-0-ra legyőzték a Rennes-t. A Rangadónak a válogatott focistája mondta el élményeit az első két francia bajnokijával kapcsolatban.
– A mérkőzés előtti napon tudtam meg, hogy a világsztárokkal teletűzdelt PSG ellen a kezdőcsapatban fogok debütálni, egyáltalán nem izgultam, nem volt tele a gatya. Aztán jött az a fránya tizenötödik perc, ami nagyon peches volt. Próbáltam zárni a beadás szögét, aztán pedig olyan gellert kapott a labda rajtam, ami eléggé ritkaságszámba megy, talán százból egyszer fordul elő ilyen jelenet. Egyáltalán nem gondolkoztam utána az öngólomon, hiszen volt még a meccsből 75 perc hátra. Nyilván bosszús voltam, de tovább kellett lépni, aztán pedig már azon voltam, hogy megpróbáljuk kijavítani ezt csapatszinten. Az öltözőben sem hozták fel nekem a csapattársak és a vezetők ezt az öngólt, csupán annyit kérdeztünk a meccs végén, hogy “Miért pont velünk történt ez?” – emlékezett vissza a középhátvéd, majd kitért a sokkal szebb pillanatokat hozó legutóbbi találkozóra. – Örülök, hogy a Rennes ellen sikerült javítanunk, úgy gondolom, teljesen reális eredmény született. Az első félidőben nagyon jól játszottunk, végig mi domináltunk. Sokat mozogtunk és passzoltunk, valamint rengeteg hibára kényszerítettük az ellenfelünket. Kétgólos előnyben mentünk szünetre, ami eléggé megnyugtató volt. A második játékrészben kicsit defenzívebben játszottunk, nem volt olyan nagy vállalkozó szellem támadásban, mint azelőtt. Olyan érzésem volt, mintha az lenne a célunk, hogy csak gólt ne kapjunk. Ekkor volt 1-2 kisebb helyzetük, majd egy kapufájuk is, ami igazából nem jelentett volna problémát, ha bemegy, végül a kontragólunkkal elkönyvelhettük a három pontot.
Lang Ádám közel három hete edz együtt a csapattársakkal, ennyi idő alatt pedig már levonhatta azokat a következtetéseket, hogy azt kapta-e a Dijontól és a francia bajnokságtól, amire számíthatott.
– Teljesen megfelelő az infrastruktúra, csak a focira kell koncentrálnia itt az embernek. Az öltöző kulturált, mellette található rögtön a konditerem, a stábban pedig megtalálhatóak olyan emberek is, akik a segítségünkre vannak akkor, ha plusz munkát szeretne végezni egy játékos. Nagyon jó minőségűek az edzőpályák, minden adott a remek felkészüléshez. Lényegi különbségnek tekinthető, hogy itt sokkal többeket vonz a futball, nem kérdés, hogy az emberek a városban meccsel töltik a hétvégéjüket, szinte mindig megtelik a stadionunk. Sokkal inkább focistának érzi magát itt az ember. Igaz a nyelvet egyelőre még nem értem, és nem tudom, miket kiabálnak be az emberek, de a reakcióikból egyértelműen leszűröm a szeretet. Talán azt is jobban értik, hogy mi miért történik a pályán, hogyha valaki hibázik, az miért volt, és úgy érzem, negatív hangok még nem igazán hangoztak el a nézőtérről – foglalta össze a veszprémi nevelésű 23 éves focista, majd arról is szót ejtett, milyen szakmai különbségek észlelhetőek a magyar bajnoksághoz képest.
– Sikerült felvenni könnyen a ritmust az edzéseken is, ha esetleg nem érteném az edző utasításait egy-egy gyakorlatnál, akkor megnézem, hogyan csinálják a többiek, és egyből megértem. Ami az iramot illeti, itt sokkal inkább offenzívabb futballban gondolkodnak a csapatok, köztük mi is. Amennyiben van lehetőség, egyből jön a mélységi passz és a ritmusváltás, vagy pedig keresik az egy az egy elleni szituáció lehetőségét, ami miatt nagy tempója van a játéknak, hiszen az ellenfelet is futásra készteti. Felvállalják a csapatok a kockázatot, szerintem a labdavesztés lehetősége meg sem fordul a fejükben. Ezen kívül pedig egyénileg is képzettebb labdarúgók alkotják a bajnokságot. A lehetőséget itt is megkapom a támadó pontrúgásoknál, egyértelműen számolnak azzal, hogy ezeknél a szituációknál én is a kapu elé érkezem. A Rennes ellen is volt lehetőségem fejelni, de az sajnos nem sikerült olyan jól – tette hozzá Lang Ádám.
A játékos hozzátette, eddig hotelben lakott, de sikerült ingatlant találni a városban, és hétfő óta már lakásban él, ezen felül pedig már Dijon belvárosában is többször járt, a francia másodosztályban szereplő honfitársával, Bese Barnabással azonban még nem találkozott.
– Szabadidőmben próbáltam már felfedezni a várost, nagyon szép hely Dijon. Kulturált, tiszta és rengeteg ember mozog a belváros sétálóutcáin a munkaidő letelte után. Nyüzsgő kis városka, van élet, rengeteg étterem és régi történelmi épületek, megvan a maga kis sajátos hangulata. Bese Barnabással még nem futottunk össze idekint, Le Havre kb. 500 km-re van Dijontól, félúton, Párizsban tudnánk találkozni, de erre még nem volt időnk. Ő általában pénteken játszik, nekem hétvégente vannak a meccsek, a hétköznapokon pedig mindkettőnknek elég sűrű a programja. Persze amennyiben lesz lehetőség, találkozni fogunk, a legközelebbi alkalom erre azonban a Telki összetartáson lesz a vb-selejtezőkre készülve, ahová én vasárnap érkezem meg. Várom már, hogy újra együtt készülhessek a honfitársaimmal, mindig nagyszerű a hangulat, nagy örömmel megyek haza a többiekhez – zárta a Rangadónak adott nyilatkozatát Lang Ádám.
