Sallai Roland igazi futballista-családból származik. Édesapja, Tibor bajnok lett a Csank János-féle Váccal, nagybátjya, Sándor pedig 55-szörös válogatott játékos volt, aki a Debrecen és a Honvéd mellett Svájcban is játszott a 80-as években.
A következő generációból származó Roland is a magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígéretének számít. Diósgyőrben, Siófokon és a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián nevelkedve több száz gólt szerzett utánpótlás-játékosként (volt olyan idénye, amikor egyetlen szezon alatt összesen 110-et!), majd 2014-15-ben NB I-es játékossá vált. A második vonalba visszazuhanó csapattól júliusban került kölcsönbe az olasz Palermóhoz. A Rangadó.hu most nagybátyját, Sallai Sándort kérdezte a 19 éves játékossal való kapcsolatáról, valamint az ifjú rokon karrierjéről.
– Jóval szorosabb köztünk a kapcsolat, mint nagybáty és unokaöcs között általában szokott lenni. Azokon a hétvégéken, amikor nem játszik, rengeteget lábtengózunk együtt a kertben kialakított pályánkon. Minden meccsét látom, telefonon is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot – avatott be a “családi ügyekbe” Sándor.
– A tanácsadás elsősorban az édesapja feladata, aki élből el is szokta neki mondani, mit gondol. Én lényegesen korlátozottabban szólok bele ebbe. Figyel, elfogadja, amit mondok, szavaim meghallgatásra találnak, de nem viszem túlzásba, nem célom, hogy előbb-utóbb megutáljon – fogalmazott a korábbi Honvéd-játékos.
– Az NB II-höz képest ég és föld a különbség ezzel a palermói szerződéssel. Majd az idő megmondja, hogy valóban jól döntött-e, de mindenképpen logikus volt Olaszországba mennie. Nagyon örült neki, hogy kimehetett, mindent meg fog tenni azért, hogy pályára is léphessen. Ott majd szembesülhet azzal, milyen munkát kell elvégeznie ahhoz, hogy a profi világba bekerüljön – mondta Sallai Sándor.
A Palermóról már korábban is köztudomású volt, hogy Zamparini elnök hatására hajlamosak nagyon rövid időn belül leváltani a vezetőedzőt, de játékosok is gyorsan lapátra kerülhetnek. Ez Balogh Norbert 2016 januári átigazolása óta még inkább szem elé került a magyarok számára, így joggal vetődik fel a kérdés: nem tart ettől az ifjú középpályás?
– A profi világban farkastörvények uralkodnak. Mindenért meg kell küzdeni, főleg egy ilyen csapatnál. Ez az összes fiatalnak előnyére válik. Bízom benne, hogy felveszi a kesztyűt és megmutatja magának, az apjának, Felcsútnak és az egész világnak, hogy igenis érdemes arra, hogy tehetségként emlegessék. Mi több: ne csak emlegessék, de stabil kezdő is legyen – értékelt a debreceni származású egykori szélső.
– Szerintem a szeptemberi vb-selejtezőkre már kerettag lesz a némileg átalakuló válogatottban. A tudása alapján helye is van ott. Ami a fejében van, az nem tanítható. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy ritkán találkozni ilyen játékossal. Technikailag is virtuóz, abszolút kétlábas. A minap Détári Lajossal beszélgettünk, és egyetértettünk abban, hogy talán ő volt az utolsó olyan magyar labdarúgó, aki gyakorlatilag egyformán jól tudta használni mindkét lábát. Egy ilyen tudású játékosnak ott kell lennie a nemzeti csapatnál – szögezte le az 55-szörös válogatott labdarúgó, aki szerint Roland még rengeteg örömet szerez a szurkolóknak.
– Végre lesz egy olyan futballistája a válogatottunknak, akinek a labdaérintéseiért szívesen járnak ki az emberek a stadionokba – tette hozzá.
– Több száz gólt lőtt az utánpótlásban, az NB I-ben is jól mutatkozott be tizenöt percek erejéig, az elején gólt is lőtt. Aztán jött egy holtpont, kicserélődött a Felcsút. Hol játszott, hol nem, ráadásul rengeteg különböző poszton. Éreztem benne egy törést, de ez a szerződés most plusz erőt adhat neki. Még egyszer mondom: ha fizikálisan-mentálisan utoléri a nemzetközi szintet, sok öröme lehet benne a magyar szurkolóknak – hangsúlyozta a nagybáty, aki a fiatal labdarúgók külföldre igazolásával kapcsolatban egyébként szkeptikus.
– A mai világban nagyon divatos lett, hogy aki még kettőt sem tud rúgni a labdába, de megkérdezik, már külföld a célja. Csínján bánnék az olyan kijelentésekkel, miszerint valaki kinőtte az NB I-et. A légióskodáshoz nagyon sok alázat kell, az alapja az, hogy a hazai élvonalban már sztenderd kezdő legyen valaki. Szerintem Roland tart már ott, hogy joggal távozhatott külföldre – zárta szavait a legendás Honvéd-játékos.
