Légiósok

Király Gábor Kuvaitban is példakép lett

A tíz éve kint élő szakember, Elbert András a Rangadónak beszélt az ottani körülményekről, az NB I-ről, és a magyar kapusokról is.

Elbert András 2006 októberében még az akkor másodosztályban szereplő Vecsés kapuját védte, két hónappal később pedig már Kuvaitban segédkezett az Al-Salmiya utánpótláscsapatában, ott, ahol Egervári Sándor tevékenykedett a felnőtteknél. A magyar kapusedző pedig azóta is Délnyugat-Ázsiában tevékenykedik, és elismert szaktekintélyként néznek fel rá az országban. Köszönhető ez annak is, hogy nagyon nagy gondot fordít a saját tudása frissítésére, és gyarapítására, ezért nem csak az interneten elérhető videóanyagokból merít új ismereteket, hanem több nemzetközi kapusedző-konferencián is részt vesz saját költségén. Az egyik idei hollandiai konferencián olyan előadóktól tanulhatott, mint Claudio Filippi (a Juventus kapusedzője), vagy Luis Llopis (a Real Madrid kapusedzője). Legutóbb Portóban pedig az oktatók között volt Thomas Schlieck (Dortmund kapusedzője) és Andrew Sparkes (Swansea kapusedzője) is. De hogy hogyan került ilyen távolra hazánktól?

– Bakó Attila barátom az Al-Salmiya kapusedzője volt akkor már jó pár éve, ő vitte ki Egervári Sándort, és az egész magyar stábot is a csapathoz. Attila felhívott, hogy az utánpótláscsapatokhoz keresnek egy kapusedzőt, és lenne-e kedvem kimenni Kuvaitba. 2006 augusztusában jött a megkeresés, decemberben pedig elkezdtem a munkát az Al-Salmiyánál. Nagyon könnyű volt eleinte megszokni az itteni életet, örültem a lehetőségnek. Minden nap meglepetések, újdonságok vártak, a dolog akkor kezdett érdekessé válni, amikor mindennapi ritmussá vált az élet, akkor voltak nehezebb periódusok. Szerencsés embernek tartom magam, hogy itt lehet, és azt csinálom, amit szeretek. Tíz éve itt élek, úgyhogy ami másnak furcsa lenne, nekem már egyáltalán nem az – kezdte Elbert András.

Elnézték az utolsó forduló időpontját

– Csak hogy azért egy-két focival kapcsolatos furcsaságot említsek, volt olyan eset, hogy kimentem edzést tartani a gyerekekhez a Salmiyánál, és közölték velem, hogy nincsen edzés, mától mindenki pihenőn van, a holnapi meccs elmarad. Hazamentem, másnap úgy voltam vele, mégis bemegyek az egyesülethez megbeszélni a vezetőkkel, hogy mégis hogyan tovább. Aztán az a látvány fogadott, hogy a pályán rengetegen vannak, köztük a három játékvezető. A mérkőzést megnyertük, aztán pedig mindenki mehetett pihenőre. Ilyen Európában biztos nem fordulhatna elő. Egy másik fura eset: a meccseken kötelező mentőautónak, és rendőrnek lenni. Itt vagyok tíz éve, és legalább nyolc-tíz olyan eset volt, hogy azért késett 20-30 percet a kezdés, mert valamelyik egység nem volt jelen. A szervezettség hagy némi kívánnivalót maga után.

A kispályán is besegít

– A futsallal idekint is elég hamar kapcsolatba kerültem, ifj. Tajti József – aki szintén Kuvaitban dolgozott – pályaedzője volt az akkori futsalválogatott szövetségi kapitánya, és 2007 nyarán megkért, hogy segítsek nekik az Ázsia Kupára való felkészülésben, ekkor kerültem először szorosabb kapcsolatban kint a kispályával. Amikor lejárt a szerződésem 2010-ben a Salmiyánál, akkor ott az utolsó két hónapban besegítettem a klub futsal gárdájánál, sajnos a kupadöntőt elveszítettük, viszont a kapusunk nagyon jól védett, ez pedig jó referencia volt nekem – folytatta az interjút a Budapest Honvéd és a BVSC korábbi kapusa.

Elbert András aztán 2010 júniusától 2011 január végéig tartó időszakot Magyarországon töltötte az FTC akadémiáján szintén ifj. Tajti Józsefnek köszönhetően, majd februártól visszatért az Al-Fahaheelhoz, ahol egy félévig csak a futsalosok mellett dolgozott, majd két évig párhuzamosan tevékenykedett a futsalosoknál, és a labdarúgóknál.

– Ennél a klubnál is játszottunk egy kupadöntőt, amit szintén elveszítettünk, nem volt szerencsénk. Ez után megkértek, hogy dolgozzak a focicsapatnál is, ahol a második évemben megnyertük a másodosztályt, viszont nem jutottunk fel, mert a következő évben csak egy csoport lett az élvonalban.

Jelenleg az Al-Arabi együttesénél dolgozik, amely csapattal 2014-ben elveszítették a második számú kupa döntőjét. Tavaly sikerült elhódítani a Crown Prince Cup-ot, és csupán egy gólnyira voltak attól, hogy a bajnokságban is az élen végezzenek. Az első számú kupasorozatban pedig az idén ezüstérmesek lettek. Nagy öröm számára,hogy négy éve ugyancsak kint dolgozik a Kheitan Clubnál Vadon Lajos, mint kapusedző, és Molnár Levente is ugyanebben a munkakörben,ő Abu-Dhabiban keresi a kenyerét az Al-Wahda felnőtt csapatánál, ahol 3. helyet értek el a bajnokságban, és ezzel kvalifikálták magukat az Ázsiai Bajnokok Ligájába is. Elbert elmondása szerint a kuvaiti bajnokság színvonala nagyon messze van Európától, viszont 2013-ban láthatta mindenki, milyen nehezen győzte le a magyar válogatott a kuvaiti nemzeti tizenegyet 1-0-ra.

Nincsenek profi klubok, nehéz az előrelépés

– Nehéz lenne a magyar, vagy az európai szinthez hasonlítani a bajnokság színvonalát, mert nagyon nagy a differencia. A második számú Ázsiai kupában – mint Európában az Európa Liga – viszont az utóbbi 5-6 évben mindig volt egy vagy két kuvaiti döntőse, ez azért sokatmondó. Az ázsiai Bajnokok Ligájában azért nem indulhatnak a kuvaiti csapatok, mert az állam tartja el azokat, és akkora a befolyásuk gazdaságilag, és minden téren, hogy ez a FIFA-alapszabályával ellentmond. Addig nem játszhat itteni együttes az ázsiai BL-ben, amíg nem lesz profi klub a ligában. Sajnos minden sportágra igaz, hogy félprofi, vagy amatőr szinten működnek az egyesületek. A rendszer felépítését tekintve talán a 70-es, 80-as évekbeli Magyarországot éljük – mondta Elbert honlapunknak, aki aztán a pályák állapotáról, és a játékosok továbblépési lehetőségeire is kitért.

– Borzasztó meleg van, a stadionokat pedig nagyon nehéz úgy karbantartani, hogy az mindenki igényét kiszolgálja. A legnagyobb probléma az, hogy a stadionban edz, és játszik három csapat, így pedig nehezen lehet fenntartani a minőséget. Inkább azt mondanám, hogy jó pályák vannak, mint rosszak, az idei évben fokozottan figyeltek a pályák állapotára, viszont az gond, hogy kevés az edzőpálya – vázolta fel az infrastruktúrát Elbert. Az emberek szeretik a focit. Tavaly a bajnoki címért harcoltunk, akkor nálunk az átlag nézőszám 15-20 ezer volt, illetve idén a kupadöntőn is teltház volt, közel 25 ezer emberrel.

– Rengeteg tehetséges labdarúgó van itt, viszont olyan nincs, aki Európában is megállná a helyét. Nincsenek rákényszerítve, hogy magasabb színvonalú bajnokságba menjenek játszani, mert itt olyan körülmények között élnek, ami jobb, mint Európában. Az én kapusom éppenséggel kivétel ez alól, mert neki szándékában áll szerencsét próbálni, de mivel kuvaiti, még próbajátékra sem fogják elhívni, attól függetlenül, hogy a válogatott kezdő kapusa. Egy nagyon jó NB I-es kapus lenne Magyarországon, nagyon jó felépítésű, jó mentalitású, de sajnos szinte lehetetlenség, hogy eligazoljon – mesélte a kapusedző.

Gyenge minőségű külföldiek az NB I-ben

A jelenleg az Al-Arabinál dolgozó szakember figyelemmel kíséri a magyar bajnokságot, folyamatosan nézi az összefoglalókat, és néhány barátjával is tartja a kapcsolatot, akik az első-, vagy a másodosztályban dolgoznak. Jónak tartja a tizenkét csapatos NB I-et, hiszen ha van egy jó széria, akkor egyből az élbolyba kerül valaki, ha pedig jön egy rossz sorozat, akkor a kiesés veszélye is fenyegethet, ezáltal sokkal kiélezettebb a mezőny.

– A külföldiek minőségével azonban nem vagyok megelégedve Magyarországon, a légiós kapusokéval pedig még úgy sem. Kuvaitban tizennégy klub van, és nem védhet külföldi kapus, ezt jó szabálynak tartom. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan kapus van – Király Gabit nem ide értve -, aki meghatározó, és jó színvonalon véd otthon a klubjában. Ez jelenleg még nem jelent akkora problémát, de nem látom az utánpótlást, 20-21 évesen már ott kellene lenni az első csapat kezdőjében. Dibusz egy nagyon jó példa erre, aki már fiatalon berobbant, manapság már stabil tagja a csapatának, és a válogatott keretnek, több ilyen kellene a magyar fociban.

Király Gábor Kuvaitban is példakép

– Ezúton is szeretnék gratulálni a magyar válogatott Eb-szerepléséhez. Nagyon nagy öröm volt látni, hogy ilyen jól fociztak a fiúk, Kuvaitban is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a teljesítményüket illetően. Király Gabi produkcióját még ott is külön kiemelték, a kapusaim és a többi szakmabeli is példaképként tekint rá, hogy ennyi idősen is ilyen szenzációsan védett.

Végezetül pedig említést tett Pálinkás Andrásról, az Újpest kapustréneréről, akitől szinte mindent köszönhet, amit eddig elért, majd a saját jövőjéről is beszélt.

– Itt kezdtem el kapusedzősködni magasabb szinten, Magyarországon csupán játékosként emlékeznek rám. Nehéz nekem innen a hazatérés, így egyelőre próbálom magamat itt hasznosítani, aztán ha jön egy jobb ajánlat, akkor szívesen váltok. Itt viszont már elismernek, sikerült jó hírnévre szert tennem. Nemrég írtam alá plusz egy éves szerződést az al-Arabinál. Ha nem jön jobb, akkor szeretnék maradni, ha lesz jobb ajánlat, akkor akár már országot is váltanék itt a térségben – fejezte be az interjút Elbert András.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.