Miriuta László elmúlt néhány éve kalandosra sikerült. Előbb a Kolozsvártól jött el a klub csődje miatt, majd Győrben is az érkezése után derült ki, hogy nagy a baj. Rövid marosvásárhelyi időszak után legutóbb annál a Cottbusnál vállalt munkát, ahol játékosként 1998 és 2002 között szerepelt (innen lett magyar válogatott is), és ahol edzőként már az utánpótlás munkáját is segítette korábban. A harmadosztályban a kiesés elől kétségbeesetten menekülő klub április közepén vált meg tőle, azóta munkanélküli. A Rangadó.hu azonban most felkereste a korábbi kiváló középpályást.
– Mivel foglalkozik, amióta elváltak az útjai a Cottbusszal?
– Két hete itthon vagyok, a házat rendezgetem. Nemcsak úri passzióból nem keresek magamnak csapatot, jelenleg nem is tehetem meg. A németekkel ugyanis nem bontottuk fel a szerződésem, amely május 30-ig él. Hivatalosan szabadságon vagyok. A bajnokságból még egy forduló van hátra, utána ki kell látogatnom Cottbusba.
– Ettől függetlenül tárgyalhat más csapatokkal is.
– Természetesen igen, de nem akarom elkapkodni. Megvárom, mi lesz a Cottbus sorsa, aztán gondolkozom a jövőn. Figyeltem az NB I alakulását, nem zárom ki, hogy Magyarországon vállaljak munkát, de még semmi sem biztos.
– Mi volt a probléma Németországban?
– Remekül kezdődött a szerepvállalásom, hiszen nem kevesebb mint tizenhárom mérkőzést tudtunk le zsinórban veretlenül. A probléma az volt, hogy ebből tízszer csak döntetlen jött össze… Összesen öt győzelem, tizenkét döntetlen és négy vereség volt a mérlegem. Erre mindig azt mondjuk, hogy nyertünk volna inkább hétszer öt vereség mellett, előrébb lennénk. Ha a bajnokság akkor kezdődik, amikor odamentem, nagyjából a tizedik helyen álltunk volna. A valóságban viszont kinevezésemkor az utolsó előttiek voltunk tizenkét forduló után.
– Miért kellett távoznia?
– Kirúgták a sportigazgatót, aki engem szerződtetett, ezek után nekem is távoznom kellett. A cél a bennmaradás volt, ahogy most is az.
– Mi a véleménye az idei Ferencvárosról?
– Bizonyosan jó, hiszen rendkívül simán nyerte meg a bajnokságot. Kíváncsi vagyok, mire mennek a nemzetközi kupában. Erősebbnek tűnnek, mint tavaly, amikor a Zseljeznyicsar megállította őket. Drukkolok nekik.
– Az FTC nem lesz kiemelt a Bajnokok Ligája második selejtezőkörében. Ön szerint felkészült a küzdelmekre a Fradi?
– Sok múlik azon, hogy hogyan sikerül igazolniuk. Meglepő lenne, ha nem tudnák tovább foltozgatni, erősíteni a keretet. Abba nem szeretnék belefolyni, találgatni, hogy hol lenne rá a legnagyobb szükségük, ezt az edző és a vezetőség bizonyára tudja.
– Milyen esélyekkel vág neki a magyar válogatott az Eb-nek?
– Az első meccs a legfontosabb. Nem szabad kikapni, az önbizalmat adhat. Az osztrákok rendkívül jó csapatot alkotnak. Bízni kell a továbbjutásban.
– A román válogatott sorsolását jobban figyelemmel kísérte?
– Nem mondanám, de azért szemmel követtem. Az első meccsük a franciák ellen pokoli nehéz lesz, de nem lehetetlen a továbbjutásuk. Nagyjából egyforma csapatokról beszélünk, ha az albánokat és a svájciakat említjük.
