Tavaly nyáron a Videotontól két évre Ausztráliába igazolt a korábbi válogatott labdarúgó, Sándor György. A rutinos középpályás a Perth Glory színeiben a szezonban 15-ször lépett pályára, csapata pedig jelenleg a hetedik, és a rájátszásba igyekszik. A 31 éves játékos a Digisport reggeli műsorában beszélt eddigi élményeiről.
– A Videoton vezetőinek döntése váratlanul érte tavaly nyáron? Még ma is Fehérváron játszana, ha nem küldik el?
– Nem küldtek el, lejárt a szerződésem, ahogy más játékosoknak is. Nem mondta ki soha senki, de a szezon közben nyilvánvalóvá vált, és tudtuk, hogy nem lesz szerződéshosszabbítás. Szerintem még mindig a Vidiben játszanék, ha olyan ember kezében lett volna a döntés, akinek szimpatikus vagyok, vagy aki szerint fontos vagyok a csapat számára – kezdte Sándor György.
– Elégtétel volt, amikor látta, hogy mi lett ön nélkül az őszre a Vidiből?
– Szó sincs erről, nagyon rossz volt látni a csapat szenvedését a bajnokság elején. Több barátom is játszik a Videotonban, és amikor tehetem, akkor szurkolók a televízió előtt a srácoknak. Igazából a mi szezonunk sem indult túl jól, szinte egy cipőben jártunk, de tudtam, hogy idővel a Vidi a helyére kerül, és ott fog vitézkedni a dobogós helyezések egyikén.
– Nehéz volt beilleszkedni egy teljesen más világba?
– Teljesen jól ment a beilleszkedésem. Nagyon barátságosak és kedvesek a csapattársaim, és mindenki a klubnál. Kicsit nehéz volt megszokni a hatalmas időeltolódást, és az időjárást is, mert itt nagyon meleg van, hiányzik is a téli havazás. A beilleszkedésem zökkenőmentes volt.
– Az itthoni dolgokhoz képest mit volt a legnehezebb megszokni?
– Az időeltolódás és a rengeteg repülés. Perth nagyon messze van a többi nagyobb várostól. Tízcsapatos az ausztrál bajnokság, és mindenkivel háromszor találkozunk, utána kezdődik a rájátszás. Ha Sidney-be utazunk egymás után kétszer, vagy az új-zélandi Wellingtonba, akkor hatalmas távolságokat repülünk egy bajnoki meccsre. Utóbbinál még öt óra időeltolódás is van a perthi zónához képest, ez eléggé megviseli a szervezetet, és személy szerint engem is.
– Milyen előnyei vannak a bajnokságnak a játékot illetően?
– Először is a hátteret emelném ki, a sporttudományi része a focinak nagyon fejlett. Komoly stáb dolgozik a csapat mellett, ez mindenképpen előny. Nagyon odafigyelnek ránk, szabályozzák a terhelést is. A másik része, hogy kipróbálhatom magam egy teljesen más futballkultúrában. Fiatal bajnokságról van szó, és úgy érzem, hogy az angol mentalitás nagyon komolyan jelen van itt. Fizikailag megterhelő a liga, sokat kell futni, sok ütközés van, és látványos is a játék. Az mindenképp az előnye, hogy kipróbálhatom magam egy ilyen futballkultúrában.
– A Perth Gloryt három pont választja el a rájátszást jelentő hatodik helytől. Milyen minőséget képvisel a csapat, az NB I-ben hol végezne?
– Biztos vagyok abban, hogy játszanánk jó mérkőzéseket magyar csapatokkal. Ez egy nagyon fiatal klub, még csak húszéves, tehát idősebb vagyok a saját klubomnál. A Perth Glory kevesebb játékost foglalkoztat, mint a magyar csapatok nagy része. Úgy érzem, hogy itt azért még tanulják a labdarúgást. Egyelőre más sportágak élvezik a népszerűség előnyeit. A krikett és a rugby népszerűbb, mint a futball. Érdekes lenne játszani a Vidivel vagy a Fradival, mindenesetre én örülnék, ha egy barátságos meccs erejéig legalább hazalátogatnánk.
– Milyen a légkör a mérkőzéseken, és mennyi néző van a stadionokban?
– Nagyon sokat dolgozik a klub marketingosztálya, és érdekes volt számomra, hogy nekünk, játékosoknak is sok az ilyen jellegű feladatunk. A csapattársaimnak jobb az angoljuk, mint nekem, és nagyon sokat járnak iskolákba, vagy olyan rendezvényekre, ahol népszerűsítik a klubot, és magát a labdarúgást is. Hazai mérkőzésen az idei szezonban tízezer néző volt a rekord, de idegenben játszottunk már huszonötezres közönség előtt is. Az átlag nézőszám tehát magasabb, mint Magyarországon. Nagyon szép stadionok vannak, a szurkolók kulturáltan nézik a meccseket, és kicsit ez hiányzik otthonról, lehetnének egy kicsit fanatikusabbak, szenvedélyesebbek. Énekeljenek, buzdítsanak, tapsoljanak. Ezt egyébként meg is teszik, csak kicsit visszafogottabban.
– Közben Vadócz Krisztián is csatlakozott a csapathoz…
– Krisztián mindenképpen komoly minőséget hozott a csapatba. Nagyon profi játékos, jelentős tapasztalattal bír, valamint fizikálisan, technikailag és mentálisan is nagyon rendben van. Erősítés a klub számára, és én is örülök, hogy magyar csapattársam van itt a világ végén.
– Két évre szerződött a csapatához. Biztos abban, hogy kitölti ezt az időt?
– Jól érezzük magunkat a feleségemmel, tényleg nagyon barátságosak az emberek, de sokszor van honvágyunk. Nagyon messze van Magyarország, nem tudunk csak úgy hazarepülni, ez egy komoly negatívum. Nem tudom, hogy kitöltöm-e a két évet. A klubnál ragaszkodnak hozzám, ami nagyon jó érzés.
– Fog még a magyar élvonalban futballozni? Ha választhatna Újpest, vagy Videoton?
– Remélem! Szeretem az NB I-et, és Magyarországot. Bízom benne, hogy ha egyszer hazatérünk, akkor szükség lesz rám. Mindkét klubban nagyon jól éreztem magam, de ezen még sosem gondolkodtam – mondta végül Sándor György.
