A Lech Poznan magyar válogatott légiósa, Kádár Tamás fél évig egyetlen magyar lapnak sem nyilatkozott. Most elsőként a Rangadó.hu-nak adott interjút, amelyben klubja tavaszi céljairól, kedvenc posztjáról, Kleinheislerről, valamint a lengyel ligába szerződő magyarokról is beszélt.
– Rosszul kezdtük a bajnokságot, nekem is voltak hibáim, úgy éreztem jót tesz, ha hátrahúzódok kicsit a nyilvánosságtól. A fő ok az volt, hogy a fejem újra tiszta legyen, és tudjak rendesen koncentrálni a meccseken. Tökéletes volt számomra, hogy nem láttam magam vissza sehol a médiában Lengyelországban, és a válogatott meccsei után Magyarországon sem. A teljesítményemen is lehetett látni, hogy jobban megy a játék. Hálás lehetek a sajtónak, mert megértették, hogy mit miért teszek, elfogadták az érveimet. Nem voltam megsértődve, nem haragudtam senkire. Szó sem volt arról, hogy soha többet ne nyilatkoznék. Úgy éreztem, a tavaszi szezon kezdetekor érdemes nekem is új szakaszt nyitnom, most jött el az ideje, hogy ha kíváncsiak rám, hogy ha érdekes ami velem történik, akkor a sajtó rendelkezésére álljak. Ez az első interjúm azóta – mesélte Kádár Tamás.
– Címvédőként a hatodik helyről várják a tavaszi folytatást. Miképp gondol vissza az őszre?
– Rosszul kezdtünk, ebben közrejátszott az, hogy heti két meccset játszottunk. Az edzőnk akkoriban nem nagyon nyúlt hozzá a csapathoz, mindig tizenhárom-tizennégy játékos játékos volt a pályán. Az Európa Liga-szereplés miatt rengeteget utaztunk, és alig volt idő regenerálódásra, elfáradtak azok, akik egyfolytában a pályán voltak, nem is jöttek a pontok. Frusztrált lett az egész társaság, hiszen címvédőként a kieső helyen álltunk. Jött egy edzőváltás, ami jót tett a csapatnak. Azóta teljesen más az egész légkör, az új tréner rotálta a gárdát, mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy bizonyítson.
– Az alapozás utolsó hetében járnak. Belülről hogy érzi, jól sikerült a csapat téli felkészülése?
– Nehéz volt, mert több játékos is távozott, ugyanakkor csak kettőt igazoltunk, ők az utolsó héten jöttek. Nem mondanám, hogy már beilleszkedtek. Az elvégzett munkára azonban nem lehet panasz, kemény volt. Két edzőtábor, hajtós edzések, jó ellenfelek az edzőmeccseken. Először Cipruson voltunk, ahol igazából csak az erőnlétre helyeztük a hangsúlyt. Spanyolországban már több volt a taktika, és ott már négyszer meccset is játszottunk. Nem az eredmények voltak a fontosak, hanem hogy megfelelő fizikai állapotba kerüljünk az első bajnokira. Nem alacsonyabb osztályú csapatokkal mérkőztünk, akiket kitömtünk, hanem elég nehéz mérkőzéseket vívtunk. Úgy gondolom azonban, hogy ilyenkor erre van szükség, erős csapatok ellen tudjuk felmérni, hogy éppen hol tartunk.
– Vasárnap már bajnokit játszanak hazai pályán a Termalica B-B. ellen. Milyen tavaszt vár, hova érhet oda a Lech Poznan a szezon végén?
– Előbbre kell lépnünk a tabellán. Lengyelországban mienk az egyik legnagyobb klub, tavaly bajnokok lettünk, elvárás tehát van bőven. A nemzetközi porondon már nem vagyunk érdekeltek, úgyhogy nem lesz annyi meccsünk, mint ősszel, ez pedig könnyít a helyzetünkön. Nem szabad azonban ennyire előre gondolkodni. Nagy lökést adhatna a csapatnak, ha vasárnap győzelemmel tudnánk kezdeni a tavaszt.
– Az már körvonalazódott, hogy a baloldalon vagy belső védőként számítanak önre a tavasszal?
– Biztos vagyok benne, hogy váltakozni fog, ugyanúgy, mint eddig. Az új tréner érkezése óta egyébként többet szerepelek a baloldalon, és tudatta is velem, hogy szerinte ott jobb teljesítményre vagyok képes. Úgy látom, becsül azért, mert mindkét poszton tudok jól focizni, ráadásul az egyik balhátvédünket eladtuk Törökországba. Én megbékéltem ezzel a helyzettel, elfogadom, hogy soha nem tudhatom, hogy hol kell bizonyítani.
– A válogatott szempontjából van ennek jelentősége? Ott is szerepelt már mindkét poszton. Bernd Storck szövetségi kapitánnyal beszéltek erről?
– Az utolsó néhány mérkőzésen a szélen szerepeltem, de előtte belül is játszottam. Ugyanaz a helyzet tehát, bár alapjában véve azt gondolom, annak, hogy hol vagyok többet a Poznanban, a válogatott szempontjából nincs jelentősége. Bernd Storcknak határozott elképzelései vannak, ennek megfelelően fogja összerakni a nemzeti csapatot. Van persze egy érzelmi oldala is dolognak. Nem titok, hogy a belső védő poszt közelebb áll a szívemhez, jobban fekszik nekem, de a kérdésről a szakemberek véleménye megoszlik. Bernd Storck is azt szeretné, hogy a szélen játsszak, mivel balhátvéd poszton igazából nem vagyunk sokan. Kérte, hogy barátkozzak meg a gondolattal, hogy ott kell jól teljesítenem. Elfogadtam. Nekem a nemzeti csapatnál is az a legfontosabb, akárcsak a klubomnál, hogy jól szerepeljünk.
– Mit szólt ahhoz, hogy Holman Dávid távozott a Poznantól?
– Az egyik szemem sírt, a másik örült. Nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, emiatt egy kicsit sem voltam boldog, de annak örülök, hogy egy jó csapathoz került. Remélem, hogy folyamatosan megkapja azt a játéklehetőséget, amit Poznanban is meg kellett volna kapnia.
– Ennek ellenére a lengyelországi magyar légió tovább bővült a télen.
– Lehet látni, hogy a lengyel liga nem egy gyenge bajnokság, sem taktikailag, sem fizikálisan. Úgy gondolom, hogy egy magyar játékos számára kiugró lehetőség lehet. Többen bizonyítottunk már, és stabil helyet vívtunk ki magunknak. Gyurcsó Ádámnak és Gosztonyi Andrásnak is azt kívánom, hogy ők is elérjék mindezt.
– Az meglepte, hogy Kleinheisler László és Balogh Norbert is európai topligába tudott szerződni?
– Egyáltalán nem. Kleinheislert láthattuk, hogyan játszott a norvégok ellen. Mindenki azt gondolta, hogy behívják a keretbe, de majd csak a padon fog ülni. Aztán a szövetségi kapitány lépett egy merészet, de utólag már mindenki belátta, hogy jó döntés volt. Az ő átigazolásuk nem csak a személyes érdekük, az egész magyar focinak jót tesz. Hasznára lehet a válogatottnak, mert hiába lesz egyre jobb a magyar foci, azt be kell látni, hogy külföldön jobb lehetőség van a fejlődésre.
– Mit gondol az Eb-csoportbeli ellenfelekről? Mennyi esélyt lát a továbbjutásra?
– Kaphattunk volna erősebb ellenfeleket is, jól jöttünk ki ebből a sorsolásból. Azonban így is három olyan csapattal találkozunk majd, akikről ki kell mondani, előrébb tartanak nálunk, hiszen még izlandi játékosok is topbajnokságokba játszanak. Nehéz lesz, de a norvégok ellen is mindenki azt mondta, hogy nem lesz esélyünk. Nekünk ez így jó, a csapat gerince megvan, dolgozni kell tovább keményen. Abban biztos vagyok, hogy csalódottak nem leszünk az Európa-bajnokság után.
