Légiósok

Futballdoktor lesz a magyar kapus

Szeróvay Mihály még csak 33 éves, de már tanársegédként tevékenykedik az egyetemen.

Szeróvay Mihályt tehetséges kapusnak tartották itthon, nem csoda, hogy a Ferencvároshoz akkor is szerződés kötötte, amikor olyan játékosok voltak a csapatnál, mint Szűcs Lajos vagy Németh Gábor. Aztán egy véletlen folytán kilenc esztendővel ezelőtt, 24 évesen Finnországba került, ahol előbb a másodosztályban bajnoki címet nyert, majd évekig játszhatott az élvonalban. Ma már a futballdoktoriján dolgozik, és a finn labdarúgás szinte minden szegmenségből kiveszi a részét.

Itthon mindezek ellenére szinte semmit nem tudnak róla, és hagyják, hogy tudását és tapasztalatát külföldön használják ki…

A mifocink.comcikkéből kiderül, hogy a futball mellett mindig nagy hangsúlyt fektetett a tanulásra: a TF-en sportmenedzser, a Szent István Egyetemen közgazdasági diplomát szerzett, majd Spanyolországba került, de nem a foci miatt. Fél évet Valenciában töltött tapasztalatgyűjtés céljából, az Európai Unió önkéntes szolgálatának keretein belül.

Egy hátrányos helyzetű embereket segítő szervezetnél dolgozott, iskolákban tartott műhelyfoglalkozásokat a rasszizmusról és az emberi jogokról, emellett sportprogramokat szervezett. „Ám mivel focicsapat mindenütt van, én is jelentkeztem a helyi csapatnál, így lettem az Atletico Vallbonense kapusa” – mesélte.

Spanyolország után következett Finnország, 2007-ben. Oda szintén nem a foci, hanem a tanulás miatt költözött. A sportdiplomájához szükséges mesterképzést akarta elvégezni, de ahol erre lehetősége volt, ott is talált egy futballcsapatot… A Jyväskylän Jalkapalloklubi (JJK) akkoriban a másodosztályban szerepelt, ám Szeróvay érkezése után megnyerte a bajnokságot, felkerült az első vonalba, a kapus pedig profi szerződést kapott.

A két ország (mármint a magyar és a finn) és a két futballkultúra között leginkább mentalitásbeli különbségeket tapasztalt, de a módszerek tekintetében is kétségtelenül előrébb jártak az északiak.

Öt évig volt a JJK kapusa – néhány meccset kölcsönben a Hakában és a Hameenlinna csapatában is védett – viszonylag korán, harmincévesen döntött úgy, hogy felhagy a profi futballal, de teljesen elégedett a pályafutásával.

„Gyerekkoromban arra vágytam, hogy profi játékos legyek, és ezt elértem. Játszhattam külföldön, sőt,volt olyan év, amikor engem választottak a csapat legjobb játékosának. Csapatommal belekóstolhattam az Európa Liga légkörébe, igaz, csak a selejtezőben szerepeltünk, de életre szóló élményt jelentett. Ráadásul nagyon megszerettem Finnországot. Alacsonyabb osztályban ma is játszom, sőt futsalozom is, de már mezőnyjátékosként.”

A sport mellett a tanulást sem hanyagolta el: a mesterképzés befejezése után immár a doktoriját írja, és a finn futball szinte minden szegmenségben részt vesz. Manapság már az egyetemen tanársegédként is tevékenykedik. Munkája nyolcvan százalékában kutatásokat végez, cikkeket publikál a sporttársadalom-tudomány területén, de emellett angolul és finnül tanít sportmenedzsmentet, sportglobalizációt, sportmarketinget.

„Korábban egy utánpótlás-nevelő klubnál utánpótlás-igazgató voltam, ma pedig – társadalmi munkában – a klub igazgatótanácsában is benne vagyok. Emellett részt veszek a helyi labdarúgó-szövetség munkájában is, tagja vagyok a klubfejlesztési bizottságnak. Tehát mint mondtam, a futball nem tűnt el az életemből, sőt az teszi ki mindennapjaimat.”

Kérdés, a magyar futball tudja-e (akarja-e) valamikor hasznosítani azt a rengeteg tapasztalatot és tudást, amit Szerovay Mihály ez elmúlt években megszerzett…

„2017 elején lesz kész a doktorim. Az biztos, hogy számos lehetőség lesz előttem akadémiai kutatás és az oktatás területén, de a gyakorlati munka is vonz. Szívesen dolgoznék kluboknál vagy a szövetségben, vagy például a sportbizniszben. Nem titok, szeretek Finnországban élni, mert itt minden kiszámítható. Tudod, mikor mennyi adót kell fizetned, tudod, mikor mennyi fizetést kapsz, és azt mindig időben meg is kapod. Hogy mást ne mondjak, itt a futballisták is bejelentett alkalmazottak. Itt ha valakivel valamit megbeszélsz, az úgy is lesz, és ez nagyon pozitív. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem mennék haza, hiszen nyitott vagyok az újra, a másra.”

Olvasói sztorik