A kedd esti angol Ligakupa-elődöntőben két élvonalbeli gárda csapott össze, amelyek abban is hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőnek van magyar kapusa: Bogdán Ádám liverpooli története közismert, de bizonyára kevesen ismerik a Stoke City felnőtt keretéhez tartozó 18 éves hálóőrt, Gyollai Dániel. A Chelsea elleni bajnokin már a kispadra is leülő magyar fiatal a Digi Sport reggeli műsorának volt a vendége.
– Hol nézte a keddi mérkőzést, beszéltek utána Bogdán Ádámmal?
– A stadionban a lelátóról néztem a Liverpool elleni találkozót, amelyen sajnos nem úgy játszott a csapat, ahogy kellett volna. Bogdán Ádámmal telefonon beszéltünk a meccs előtt néhány szót, a mérkőzés után pedig az öltözőnél találkoztunk, úgyhogy tartjuk a kapcsolatot. Februárban volt szerencsém játszani is ellene egy U21-es meccsen, ő akkor tért vissza sérülésből. Az akkori meccs után mutatkoztam be neki, telefonszámot cseréltünk, és azóta nagyon jó kapcsolatot ápolunk – kezdte Gyollai Dániel.
– Két és fél éve igazolt a Stoke-hoz, tavaly nyáron kapott profi szerződést, és novemberben a Chelsea ellen bekerült a felnőtt keretbe. Mivel érdemelte ki ezt az előrelépést, és hogy rendszeresen a felnőttekkel gyakorolhat?
– A sok kemény munka, és az áldozatok ára az, hogy bekerültem a csapatba. Két és fél évig keményen harcoltam azért, hogy egyáltalán legyen esélyem itt maradni. Szerencsére megvolt a gyümölcse a kemény munkának.
– Tizenhat évesen miért döntött úgy, hogy minden rizikó ellenére belevág az angol kalandba?
– Egy próbajáték után keltettem fel a Stoke City érdeklődését. Ötéves korom óta focizom, és nekem a futball a mindenem. Jött a lehetőség, hogy Angliába egy Premier Ligás csapathoz mehetek, én csak szerettem volna kipróbálni magam, és szerencsére a szüleim is elengedtek. Itt senki nem nézi, hogy honnan jöttem, és mennyi idős vagyok. Amíg teljesítek, addig minden rendben van.
– Kapus paraméterek szempontjából hogyan jellemezné magát? Mit érez az erősségeinek?
– Százkilencvenhét centi magas vagyok, úgyhogy nem vagyok kicsi. Elég erősnek is tartom magam, nem vagyok pálcika, ami nem hátrány az angol fociba. Úgy érzem, hogy megvannak az alapok, és úgy gondolom, hogy mentálisan nagyon erős vagyok. Az első évemben volt egy kilenchónapos térdsérülésem, ami mentálisan nagyon megerősített.
– Edwin van der Sar a nagy példaképe. A mai hálóőrök között van kedvence?
– Van der Sar azért a nagy kedvencem, mert fiatalabb koromban nagyon szerettem a Manchester Unitedet. Amíg otthon voltam, azért vékonyabb volt az alkatom, de egy fejjel mindenkinél magasabb voltam, pont mint Van der Sar, és többen úgy gondolták, hogy rá hasonlítok. A jelenlegi kapusok közül Courtios, de Gea és persze Butland a kedvenc kapusaim.
– Mit tanult a már angol válogatottban is bemutatkozó csapattársától, Jack Butlandtől?
– Az ő példája megmutatja számomra, hogy nem kell huszonhat-huszonhét évesnek lenni ahhoz, hogy valaki bekerüljön egy Premier Ligás csapat kapujába. Sokan úgy vélik, hogy három-négy évre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy nyugodtan tudjon játszani az angol élvonalban. Szerintem ezt Butland teljesen megcáfolta, és megmutatta, hogy ő huszonhárom évesen az első szezonjában is megoldja a feladatokat.
– Hogy képzeli el magát öt év múlva?
– Nagyon szeretnék egy Premier League-s csapatban védeni, de ha ez nem sikerül, akkor tapasztalatgyűjtés szempontjából egy másod- vagy harmadosztályú csapat is megfelelne. Remélhetőleg onnan tovább tudnám magam építeni, hogy feljebb léphessek. Ameddig lehet, addig szeretnék Angliában maradni.
