Norvégia kiverésével 1972 után lett ismét Európa-bajnoki résztvevő Magyarország. A Bundesliga 2-ben szereplő Geuther Fürth magyar védője, Korcsmár Zsolt korábban a norvég Brann Bergenben is játszott. A 24-szeres válogatott játékos a bukaresti Eb-selejtező után került ki a nemzeti csapatból sérülése miatt. A keresztszalag-szakadás után lábadozó 26 éves játékos a Digi Sport hétfő reggeli műsorában értékelte a norvégok elleni pótselejtező párharcot.
– Megkönnyezte a vasárnap estét?
– Nem könnyeztem, de nagyon örültem. Hazai pályán is bemutattuk azt a csapatmunkát, amit Norvégiában. A kinti meccs után elhittem, hogy ez most már a mi kezünkben van, és nagyon bíztam a csapatban. Meg sem fordult a fejemben, hogy az első meccs után nem sikerülhet a kijutás. Emberfeletti volt az a mezőnymunka, amit a srácok a pályára kitettek – kezdte Korcsmár Zsolt.
– Jól ismeri a norvég miliőt, vajon miért bízták el magukat ennyire?
– Ez számomra is nagyon meglepő volt, hogy a sorsolás után milyen hírek jöttek Norvégiából. Nem is az edző és a játékosok, mert ők tisztelettel nyilatkoztak rólunk, inkább a norvég média volt az, amely nagyon elhitte. Reálisan nézve persze örülhettek nekünk, hiszen kaphatták volna az ukránokat, akik szerintem erősebbek, mint mi. Viszont nem adták meg a minimális tiszteletet, amit mindig meg kell adni egy másik csapatnak, mert azért nem Andorrával játszottak… Ezzel akkora nyomást tettek a saját csapatukra, hogy ők csak veszíthettek ebben a párharcban.
– Hogy tetszett a magyar védelem teljesítménye?
– Nagyon tetszett. Nem azt mondom, hogy világklasszis szintű volt a védekezésünk ezen a két meccsen, mert apróbb hibák csúsztak be. Hozzáállásból és küzdeni tudásból azonban csillagos ötösre vizsgáztunk. Szinte az összes fejpárbajt megnyertük, skandináv csapat ellen azért ez nem mindig volt így. Nem próbáltuk cifrázni, hanem rendkívül határozottan, a biztonságot választva játszottunk hátul. A védekezés mindig a csatároknál kezdődik, szerintem mindenki odatette magát, nagyon ott voltunk fejben és ez egy igazi csapatmunka volt. A kinti korai vezetésünk görcsössé tette a norvégokat, és ez a mi malmunkra hajtotta a vizet.
– Miben változott a Dárdaiból lett Storck-féle csapat?
– Alapjaiban szerintem nem volt nagy változás. Ugyanazzal a taktikával léptünk pályára, egy stabil védekezésből próbáltunk kontrázni, illetve támadásokat felépíteni. Arra is volt példa, hogy az ellenfél térfelén tudtuk birtokolni a labdát, de akkor sem tudtak minket megkontrázni, mert okosan négy-öt játékossal a labda mögött maradtunk, így labdavesztés után egyből vissza tudtunk zárni. Az biztos, hogy Bernd Storck húzott váratlanokat, mindkét meccs előtt meglepődtem, amikor megláttam a kezdőcsapatot, de igazából bejött neki, úgyhogy nagyokat húzott.
– Nehezebb volt kívülről nézni a meccseket? Hogyan alakul a rehabilitációja?
– Nagyon nehéz volt kívülről nézni. Amikor játszik az ember, akkor tud tenni valamit, így csak dörzsölöm a tenyeremet. Nagyon szerettem volna ott lenni a pályán, de ennek így kellett lennie valamiért. Jól alakul a rehabilitációm, most már heti két-három alkalommal a csapattal tudok edzeni. Még teljes tréningeket nem, és nem is minden gyakorlatot, de egyre jobban vagyok. Néha picit fáj még a térdem, néha kicsit hamarabb elfárad, de úgy gondolom, hogy jó úton járok és egy pár héten belül teljes értékű munkát végezhetek.
– Van rá esély, hogy már idén tétmeccsen játszhasson?
– Nem tudom, hogy meccset játszhatok-e. Nekem az a legfontosabb, hogy a januári felkészülésre jól legyek. Bónusz lenne, ha már idén meccset tudnék játszani. Az a legfontosabb, hogy a felkészülést el tudjam kezdeni a csapattal, és a tavasz szezonban meg tudjam mutatni magam.
– A válogatottban is készül a visszatérésre?
– Persze ott van a fejemben, de most a legfontosabb, hogy a klubomban játsszak. Ha nem sikerül magam visszaverekedni, akkor nincs miről beszélni. Próbálok minél jobban erre koncentrálni, és akkor lehet esélyem visszakerülni a válogatottba.
