Szeptember 15-én, azaz ma ünnepli hetvenedik születésnapját Albert Flórián, a magyar labdarúgás legendás alakja! Mindenki tudja róla, hogy Császár a beceneve; hogy ő az egyetlen aranylabdás magyar labdarúgó; hogy kiemelkedő képességű játékos volt, nagyon fiatalon lett elismert játékos; hogy kiválóan cselezett. A Rangadó.hu a jeles alkalom apropóján összegyűjtött néhány olyan érdekességet, amelyet eddig talán kevesen tudtak Albert Flóriánról!
1956 után a legendás magyar válogatott, az Aranycsapat felbomlott. A nyomukban járó utánpótlás legjobbjai is szerteszét szaladtak a nagyvilágban. A legjellemzőbb megállapítás ezek után nem lehetett más, mint az, hogy teljesen kilátástalan, gyógyíthatatlan űr maradt utánuk. Felvetődött a kérdés: elkövetkezhet-e még majd egy felemelkedés?
Nosztalgiázó évek után egy-egy szivárvány színesítette a magyar égboltot. A hihetetlenül gazdag termőtalajból gomba módra nőttek fel a szakemberek által máris sokra tartott ifjú tehetségek. A Ferencváros Üllői úti pályáján például egy nyúlánk gyerkőc feltűnően jó labdakezelésével, játékintelligenciájával, kivételes cselezési képességével és nagy gólerejével emelkedett ki társai közül. Indokoltnak tűnt tehát az a várakozás, amellyel a szakemberek és a szurkolók Albert Flórián, vagy pedig ezután már csak Flóriként ismert és emlegetett fiú további pályafutását várták.
Tudta-e, hogy:
• Hatodik gyerekként született a népes családban. Korán elhunyt édesanyja sokác volt, és vele hatéves koráig főleg szerbül beszélt, elérve az anyanyelvi szintet.
• Budapestre költözése után a Hernádi utcai iskolába járt, ahol az a dr. Lakat Károly volt egyik tanára, aki sikeres játékos és edző volt. A sors később úgy hozta, hogy a Ferencvárosnál is az edzője lett.
• Pontosan a tizenhatodik születésnapján játszott először az ifjúsági-válogatottban, a bulgáriai Várnában. Ezután még 17 alkalommal volt tagja az utánpótláscsapatnak.
• 1958-ban, 17 évesen lett válogatott játékos. Ezt megelőzően legutóbb 25 évvel korábban történt hasonló eset. Debütálása remekül sikerült, s további 75 alkalommal tartotta meg helyét az együttesben, sőt ha nem történik súlyos sérülése, talán ő lehetett volna, aki beéri Bozsik Józsefet a százszoros válogatottsággal.
• Kezdeti parádés alakításai közé tartozott az NSZK elleni 4-3-as mérkőzésen lőtt gólja, amelyről egy külföldi újságíró ezt állapította meg: „Játékát figyelve úgy tűnt az embernek, mint amikor egy valahol nála lapuló zseblámpa egyik pillanatról a másik kigyullad. Látszólag unottan sétálgatott a pálya közepén, amikor aztán egy hozzákerült labdával a német kapu felé iramodott! A mezőnyjátékosok csak mint elsuhanó árnyat láthatták, lavinaszerűen közelítette meg Tilkowsky kapuját, s amikor már mindenkit a tizenhatoson kívül felejtett, nem kegyelmezett a német kapuvédőnek.” Hetekig szerepelt ez az akciója a nemzetközi sajtóban olyan képekkel illusztrálva, amelyeken a német védelem tagjai a zöld gyepen csücsülve szájtátva bámulták a magyar „Villámot”.
• Nagy szenzáció volt, de nem hatott óriási meglepetésként, hogy 1967-ben elnyerte a France Football 1956-tól kiírt pályázatának első díját, az Aranylabdát, mert a magyar sportújságírók közül Lukács Lászlónak, a Népszabadság szerkesztőjének volt némi fülese arról, hogy Albert Flórián is a jelöltek között van. Olyanokat előzött meg, mint az angol Bobby Charlton, a német Beckenbauer, illetve a portugál Eusebio, mégpedig úgy, hogy a második helyezettet 28 ponttal verte a szavazáson.
• Az angliai világbajnokság után meghívták Brazíliába, gyakorlatilag egy tanulmányútra. Vendéglátói rajta keresztül a magyar futball szervezettségére, edzésmódszerére és egyéb titkaira voltak kíváncsiak. Mérkőzést is játszott, méghozzá a Flamengo középcsatáraként a Vasco de Gama ellen. Alkalmi együttese 2-0-ra nyert, Albert két gólpasszt adott.
• Meghívták a világválogatottba. 1968. november 7-én, Rio de Janeiróban rendezték a Brazília–Világválogatott találkozót, amely a hazaiak 2-1-es győzelmével végződött. A világ legjobbjai között még két magyar helyet kapott, az ugyancsak ferencvárosi Szűcs Lajos és Novák Dezső.
• Európa-válogatott is volt, méghozzá az 1972-es Amerika–Európa összecsapáson.
• Az 1962-es világbajnokságon négy találattal a torna társ-gólkirálya volt.
• Magyarországon kétszer választották az év játékosának (1966 és 1967).
• 1969. június 15-e volt az a nap, amikor a Dánia–Magyarország (3-2) világbajnoki selejtezőn, Koppenhágában tulajdonképpen törést szenvedett a pályafutása. Ennek az volt az előzménye, hogy nem sokkal előtte Dublinban az ír–magyar selejtezőn igencsak haloványan játszott, ezért a szaklap alapos bírálatban részesítette. Nos, Albert a dánok ellen csak azért is megmutatta, hogy ő még mire képes. Hogy ez mindenképpen dac volt, arra utal, hogy egy jobb oldali magyar támadás után hevesen összecsapott a hazaiak hatalmas termetű kapusával. Súlyos lábtörést szenvedett. Ekkor még senki sem gondolhatta, hogy ez a válogatott mérkőzés egyben befejezése lesz csodálatos futballkarrierjének. A gondos orvosi ápolás még lehetővé tette ugyan időnkénti pályára lépését, de már csak árnyéka lehetett önmagának.
• A futballpályáktól való végső búcsújára 1974. március 17-én került sor, a Zalaegerszegi TE elleni bajnoki mérkőzésen, amelyen utolsó gólját is belőtte.
• Kacérkodott az edzői pályával, elvégezte az ehhez szükséges tanfolyamokat, tanulóéveket a TF-en, majd igazi megméretésére ebben a szakmában Líbiában került sor. Bengáziban dolgozott vezetőedzőként. Nem volt leányálom, hiszen az arab életkörülményekkel, életfelfogással csak nehezen tudott megbirkózni. Ennek ellenére elégedettek voltak munkájával, de soha többé nem tért vissza, hiába árasztották el újabb és újabb ajánlatokkal. Itthon a Ferencváros vezetőségében végezte és végzi ma is a mindennapos szakmai és irányító munkát, de érdekesség, hogy soha nem lett szeretett csapata vezetőedzője.
• Albert Flórián sokáig kacérkodott azzal a gondolattal, hogy újságíróként tevékenykedik tovább a sportéletben. 1959–1967 között a Magyar Távirati Iroda sportosztályán gyakornokoskodott, igyekezett elsajátítani az újságírás alapelemeit, és tehetséges ifjoncnak bizonyult az írógép mögött is. Jó meglátások, gazdag szakmai észrevételek élénkítették írásait. Nem jött zavarba, ha német vagy szláv nyelven folyt a társalgás, amelyhez azután hozzávette az angol nyelv alapismereteit is. Az edzőség abbahagyása után mégis a vendéglátóiparban látta további jövőjét, nemhogy megfogadta volna az őt igen kedvelő, és életét élénken figyelő jóakarók tanácsát, miszerint próbálkozzon a rádióriporterséggel.
• Albert Flórián szülőfaluja első díszpolgára. A határmenti bácskai településnek korábban nem volt díszpolgára, 2007-ben a helyi képviselő-testület döntése alapján ő volt az első, aki megkapta a címet. 2010-ben Budapesten is díszpolgárrá választották.
• Jelentősebb elismerései: a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje; az FTC örökös bajnoka; az FTC aranydiplomása; a Halhatatlanok Klubjának tagja; a Nemzet Sportolója.
• Négyszeres bajnok, négyszeres bajnoki ezüstérmes, háromszoros gólkirály, egyszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes; a Vásárvárosok Kupájában nyert arany-, ezüst- és bronzérmet is; olimpiai bronzérmes, Európa-bajnoki bronzérmes.
• Pályafutása alatt végig, 1958-tól 1974-ig a Ferencváros játékosa volt. Az FTC színeiben bajnoki és különböző kupamérkőzéseit összeszámolva összesen 537 mérkőzésen lépett pályára a felnőtt csapatnál, ezeken 383 gólt szerzett. Az egycsapatos labdarúgók listáján olyan ismert labdarúgókkal szerepel együtt, mint Farkas János (Vasas), Sárosi György (Ferencváros), Szusza Ferenc (Újpest), Tóth József (Csepel), Tóth Mihály (Újpest), Zámbó Sándor, (Újpest), illetve Tony Adams (Arsenal), Franco Baresi (Milan), Santiago Bernabéu (Real Madrid), Wes Brown (Manchester United), José Antonio Camacho (Real Madrid), Jamie Carragher (Liverpool), Iker Casillas (Real Madrid), Steven Gerrard (Liverpool), Ryan Giggs (Manchester United), Sepp Maier (Bayern München), Paolo Maldini (Milan), Gary Neville (Manchester United), Manuel Pellegrini (Universidad de Chile), Carles Puyol (Barcelona), Paul Scholes (Manchester United), Uwe Seeler (Hamburg), Francesco Totti (AS Roma), Berti Vogts (Borussia Mönchengladbach), Lev Jasin (Dinamo Moszkva)
