Három vereséggel kezdte a bajnokságot a Haladás Sopron Bank. A rossz rajt egyik oka a sok sérült lehetett. Simon Attila sem lehetett ott a pályán, mert egy régi térdsérülés hetekre harcképtelenné tette.
– Lassacskán rendbe jön a térde?
– Hatodik hete vagyok sérült, az elmúlt két hétben hosszabb távokat futottam, és már elkezdtem az erősítéseket is – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére Simon Attila. – Ezen a héten beszállhatok a csapat labdás edzéseibe is, csak arra kell figyelnem, hogy az ütközések során ne a térdemre kapjam a rúgást. Ezzel kapcsolatban a csapattársak egyébként korrektek.
– Mikor és hogy kezdődött ez az egész?
– December 26-án a Haladással részt vettem egy teremtornán, mert nem akartam egész télen punnyadni. Aztán az első percben eltört a térdkalácsom, de nem érzékeltem, ezért végigjátszottam a meccset. Fél évet ki kellett hagynom, aztán a nyári felkészülési időszakban egyre jobb formába kerültem, jól ment a játék, lőttem a gólokat. De az első meccs előtt éreztem, hogy fáj a térdem, és az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy megint elrepedt. Bár ez a sérülés kisebb mértékű, mint a korábbi, mindenképpen meg kellett várni, hogy összeforrjon a csont.
– A lelátóról azért végignézte csapata bajnoki meccseit?
– Pécsen nem voltam ott, mert akkor még akkut volt a sérülésem, és nem tudtam volt egyedül vezetni hat órán keresztül. A többi mérkőzést láttam.
– Nem lehet szívderítő érzés kívülről nézni a társakat, pláne akkor, amikor nem megy a csapatnak…
– Kenesei Krisztián volt az egyetlen csatár a keretben, mivel Oross Márton is megsérült. Ez nagyon rosszul jött, mert korábban a kétcsatáros játékot gyakoroltunk, amit így nem tudtunk megvalósítani. A támadófoci döcögött, de a ZTE ellen végre talpra álltunk. Újra két csatárral álltunk fel, a régi játékunkat játszhattuk, végre elindult valami.
– A rossz kezdés után lendületet adhat, hogy sikert arattak a nagy rangadón!
– A sérüléssel bajlódók közül többen felépültek, és valóban sokat dob a csapaton, hogy megnyertük a rangadót. Ha a ZTE győzött volna, valószínűleg mélyebbre süllyedünk, így viszont szerintem elindulunk felfelé.
– Mikor léphet végre pályára tétmeccsen?
– Már teljes erőbedobással együtt készülök a többiekkel, és ha Aczél Zoltán a jövő héten már olyan formában lát, akkor a kispadra leültethet, de még ebben sem vagyok biztos.
– Nincsenek túl jó passzban, hiszen testvére, a Palermóban játszó Ádám is megsérült.
– Az U21-válogatott Wales elleni felkészülési mérkőzésén eltört a bokacsontja, leghamarabb októberben állhat edzésbe. Ráadásul harmadik fivérem, a Győrben játszó András is sérült, ő a Siófok ellen szenvedett bokaszalag-szakadást. Nem először fordul elő, hogy mi hárman együtt vagyunk sérültek, de egyszer csak visszaadja a sors…
