2000 tavaszán bajnokcsapatot ünnepeltek Dunaújvárosban, napjainkban, teát bő egy évtizeddel később pedig annak örülnek, hogy újra másodvonalbeli együttese van a településnek. A Dunaújváros Pálhalma Agrospeciál SE-nek túl sok köze nincs a hajdani aranycsapathoz, hiszen a jelenlegi gárda a megyei harmadosztályból jutott el NB II-ig.
A két korszakot három játékos köti össze: Salamon Miklós, Kóczián Ferenc és Sztanó Miklós. Illetve utóbbi már nem is játékos, hiszen néhány héttel ezelőtt, a NB III Duna-csoportjának megnyerése után visszavonult az aktív élsporttól, s immár Nagy Zoltán vezetőedző segítőjeként dolgozik az együttes mellett.
– Időben elkezdtük a felkészülést, dolgozunk, csináljuk az eltervezett munkát – kezdte a Rangadó érdeklődésére Sztanó Miklós. – Abszolút ismerem a csapatot, senki nem hatott rám idegenül. Annyi a különbség, hogy most nem játékosként, belülről látom az együttest. Régebben el voltam foglalva a saját dolgaimmal is, most viszont talán jobban látom a csapat egészét.
– Csak a dunaújvárosiak kedvéért vállalta az edzősködést, vagy hosszútávra tervez, és később szívesen dolgozna más csapatoknál is?
– Ebbe egyelőre így nem gondoltam bele. Eltökéltem, hogy az aktív játékot abbahagyom, de már akkor mondtam, hogy teljesen nem kívánok elszakadni a labdarúgástól. Bár a B-licences edzői tanfolyamot már régen elvégeztem, tehát számítottam rá, hogy egyszer ilyen lehetőséget kapok, erre a feladatra most nem készültem teljesen tudatosan, de kapóra jött a felkérés.
– Hosszú és eredményes játékos-pályafutása során bizonyra bőségesen tudott tapasztalatot szerezni.
– Persze, az ember nyitott szemmel járkál a saját közegében. Az évek során tudatosan próbáltam edzői szemszögből, edzői szemmel is nézni, próbáltam megérteni, mit miért csinálnak, és ezek a tapasztalatok lerakódtak bennem. Nyilván más, amikor játszik az ember, illetve amikor segítenie kell a felkészülésben.
– A kezdetektől aktív részese volt a csapat újjászületésének, fejlődésének. Hogy látja, tartható ez a tempó, nem jön újabb visszaesés?
– Valóban, amikor öt évvel ezelőtt Pálhalmára kerültem, a megyei másodosztályban vitézkedtünk, tehát legalulról kezdtük, és azóta jó néhány osztályt léptünk felfelé. Úgy érzem, Dunaújvárosban van igény a másodosztályú labdarúgásra. Régen a Kohász SE, aztán a Dunaferr SE, végül a DFC keretein belül működött a futball a városban. Ez most egy alulról jövő kezdeményezés, nagyon bízom benne, hogy stabilizálni tudjuk a helyünket az NB II-ben. Az edzéseink továbbra is Pálhalmán lesznek, de a meccseinket a dunaújvárosi stadionban játsszuk.
