A közelmúltban látott napvilágot a hír: távozott a Kaposvári Rákóczi korábbi csapatkapitánya, Zahorecz Krisztián. Távozott, mert távoznia kellett! Most már azt is tudjuk, hogy a másodosztályú Baja csapatánál folytatja pályafutását. A 36 éves védő a dicső múlt szép emlékeiről, a váltás körülményeiről és a közeljövőről is beszélt a Rangadó érdeklődésére.
– A hírek szerint nem békében és barátságban távozott Kaposvárról…
– Az elválás módja nem volt korrekt az edző és a vezetők részéről – nyilatkozta a Rangadó megkeresésére Zahorecz Krisztián. – Volt egy szezonzáró ebédünk a bajnokság végén, ahol az edző közölte, hogy számít rám, ha meg tudok egyezni a vezetőkkel. Másfél hét szabadság következett, aztán indult a felkészülés. Még akkor sem szólt senki, hogy mégsem kellek, edzettünk, zajlott a felkészülés, és egyszer csak közölte az edző, hogy a vezetők nem számítanak rám, de szerintem ez az ő döntése volt, csak már nem tudta máshogy eladni… Nem tartom korrektnek, hogy eddig húzták ezt az ügyet.
– Ha már az előző szezon végén tudja, hogy nem maradhat a somogyiaknál, talált volna más élvonalbeli klubot magának?
– Nem tudom, de az biztos, hogy több esélyem lett volna NB I-be igazolni.
– Azért csak vannak szép emlékei is Kaposvárról!
– Természetesen, hiszen hét évet töltöttem ott, és mindig a hatodik-hetedik hely körül voltunk. Akkor kerültem oda, amikor a csapat feljutott az NB I-be. Jól sikerült minden évük, egy nehezebb időszakunk volt, 2006 ősze, amikor kieső helyen álltunk, de utána ragyogó tavaszt produkáltunk, mindössze kétszer kaptunk ki, és akkor is a hetedik helyen végeztünk. Szép emlékek voltak! Megvan a varázsa annak a stadionnak. Kicsapat a Kaposvár, de mindig tudtunk meglepetéseket okozni.
– A bajaiakon kívül keresték máshonnan is?
– Volt egy ajánlatom az osztrák harmadosztályból, de oda ki kellett volna költözni, ezért nem fogadtam el. Jó, hogy összejött a Baja, örülök neki.
– Kaposváron hét évet töltött, nem vándormadár-típus…
– Így van! Bajára egyelőre egy évet írtam alá, majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgaim. Ha Kaposváron maradhattam volna, akkor ez lett volna az utolsó szezonom, jövő tavasszal befejeztem volna a játékot. Most azonban úgy vagyok vele, hogy ha elkerülnek a sérülések, lehet, hogy folytatom, előre nem tudom megmondani. Új közegbe kerültem, úgy hallottam, hogy itt Baján jó a közösség, ezek új motivációk számomra.
– Mihez kezd, ha abbahagyja a futballozást?
– A családunk három éve belépett egy komoly dologba, ami másfél éven belül realizálódik, azzal foglalkozom majd. Az edzősködésben nem gondolkodom, mert tudom, hogy működik ez az egész Magyarországon. Ki jut kispadhoz és ki nem… Én pedig nem fogok haverkodni azért, hogy valahol edzői állást kapjak. Csak azért meg nem végzem el a tanfolyamokat, hogy legyen egy papírom…
