Amikor 1997-ben, négy év után visszajutott az élvonalba a Diósgyőr, a nyitómeccsen 18000 néző előtt 5-1-re megverte a Honvédot.
A várakozásoknak megfelelően ezúttal is jelentős érdeklődés mellett, kiváló hangulatban kezdődött a mérkőzés, hiszen 6500 néző figyelte a helyszínen a találkozót, és a szurkolók hangja betöltötte a környéket.
A meglehetősen lagymatag első percek nem sok jóval kecsegtettek a nagy melegben, de hamarosan megélénkült a játék, mindkét kapu többször forgott veszélyben. A legnagyobb helyzeteket a diósgyőriek alakították. Az újonc szenegáli L’Imam Seydi lőtt egy lesgólt, majd a 27. percben a spanyol José Luque talált az üres kapu helyett az oldalhálóba. A drukkereknek nem sok idejük jutott a bosszankodásra, hiszen hamarosan ünnepelhettek: a 28. percben egy zalaegerszegi védelmi hiba után Seydi találata jelentette a szezon első DVTK-gólját (1-0).
A találat hatására felszabadultak a hazai játékosok, így a játék képe ezután sem változott. Túlzás lenne állítani, hogy a ZTE kizárólag védekezésre volt kényszeríteni, mert olykor a dunántúliak is megközelítették ellenfelük kapuját, de a tizenhatoson belülre nem jutottak. A borsodiak viszont továbbra is számos helyzetet alakítottak ki, a támadósorban Seydi, és a kameruni George Menougong futballozott rendkívül agilisan. Csank János már a 38. percben változtatott csapata összetételén, a 250. élvonalbeli meccsét játszó Horváth András helyett a holland Prince Rajcomar állt be.
A félidő vége előtt, a 42. percben jött a második hazai gól, egy szépen felépített támadás után José Luque remek egyéni megoldása jelentette az újabb találatot (2-0). Az egyre nehezebb helyzetbe kerülő vendégek, és a boldog hazaiak is a szünetet várták már, amikor a 45. percben az egyre gyatrábban működő zalaegerszegi védelmen átszáguldó Seydi egy biciklicsellel elvitte a labdát Vlaszák Géza kapus mellett, és a hálóba passzol (3-0). A szünetre tehát eldőlt a meccs!
A pihenő után az osztrák-szerb középpályás, Aleksandar Stanisavljevic is pályára lépett a Zalaegerszegben, a második félidő egyébként is inkább a cserékről és a szabálytalanságokról, sárga lapokról szólt, mint a látványos, közönségszórakoztató játékról.
Varga Róbert a 72. percben tökéletes gólhelyzetben buktatta a spanyol Francisco Gallardót, amiért kapott egy sárga lapot. Mivel néhány perccel korábban is elkövetett egy hasonló szabálytalanságot, ki kellett volna állítani, igen ám, de Vad II István játékvezető az előző esetnél tévedésből Bulatovicsnak adott sárgát, így a magyar játékos a pályán maradhatott.
A 82. percben aztán elérte a végzet Bulatovicsot, aki a második sárga után pirosat kapott. A sors furcsa fintora, hogy a 85. percben egy szöglet utáni kavarodást kihasználva éppen Varga Róbert passzolt a kapuba, így megszerezte a becsületgólt a ZTE (3-1). És még mindig nem volt vége, a balhátvéd Gohér Gergő a 90. percben állította be a végeredményt egy újabb szépen felépített diósgyőri támadás végén (4-1).
A borsodiak tulajdonképpen 25 percnyi jó játékkal is fölényesen, magabiztosan, és megérdemelten nyertek a némileg tartalékos, és rendkívül visszafogottan teljesítő ZTE ellen.
Benczés Miklós, a Diósgyőr edzője: – Nekem mindig az a legfontosabb, hogy a lefújáskor győzelem álljon a Diósgyőr neve mellett. Ilyen sok nézőt nem könnyű szórakoztatni, nekünk most sikerült. Az elején nem játszottunk jól, az ívelgetős játék nem a mi focink, utána azonban átálltunk a rövidpasszos futballra, amellyel szerintem sok csapatnak gondot okozhatunk majd. Mi mindig próbáljuk ezt játszani, az eredményességünk attól függ, milyen ellenállást fejt ki az ellenfél. Szerintem ma volt ekkora különbség a két csapat között, az eredményt korrektnek tartom.
Csank János, a Zalaegerszeg edzője: – Remélem ez volt a szezon leggyengébb játéka! Két-három olyan rossz teljesítmény volt csapatomban, amivel kevesebben voltunk, ez meglepő volt számomra is, még meg kell ismernem egy-két embert… Rossz, hogy itt kezdtünk, és az is, hogy most. Kellene még egy-két hét, hogy megfelelően összeálljunk. A legnagyobb problémát az egyéni hibáink jelentették. Nem tudtunk játszani, mert akiknek az lett volna a dolguk, hogy felhozzák a labdát, gyengén csinálták, bizonytalanok voltak. Jobb, pörgősebb volt a Diósgyőr. Bulatovic kiállítását sajnálom, de ezt a meccset az első félidőben buktuk el. A szünetben azt mondtam, hogy a második játékrészt nyerjük meg, de ez sem sikerült. Nem is csoda, ha ilyen gólt kapunk, mint ez a negyedik… Lest integetnek, és olyan dolgokat csinálnak, amiket egyáltalán nem kértem. Igaz, hogy akkor már össze-vissza volt a védelem, de ilyet nem lehet csinálni az élvonalban. Okosabb lettem bizonyos szempontból, de elment a meccs. Nehezen tudom elképzelni, hogy nagyot tudnának javulni azok, akik hibázgattak. Nem is értem ezt az egészet, mert nehéz előkészületi meccseket játszottunk, azokon nem érzetem, hogy néhányan ilyen hibákra képesek.
