A Rangadónak nyilatkozó 24 éves, szekszárdi születésű Heffler Tibor a Dunaferr SE utánpótlásában nevelkedett, onnan igazolt 2004-ben a Paksi FC csapatához, amellyel 2006-ban megnyerte a másodosztályt. Gyorsan alapemberré vált az előbb még csak középcsapatnak számító Paksnak, amellyel 2010-ben már Ligakupa-döntős, idén pedig bajnoki ezüstérmes volt.
Nemzetközi bemutatkozása is sikeres volt, hiszen együttese kettős győzelemmel (1-0, 4-0) búcsúztatta az andorrai UE Santa Coloma csapatát az Európa Liga-selejtező első fordulójából. Az MVM Paks következő ellenfele a norvég Tromsö, az első mérkőzést Székesfehérváron rendezik július 14-én, csütörtökön, 20 órától.
– Mondhatni, hogy ideális szezonkezdeten van túl a csapat?
– Az andorrai túra külső körülményeiről néhány szóban csak annyit, szemet gyönyörködtető tájakon, nagyon szép, hegyes-völgyes vidéken jártunk, ahol persze egy komoly mérkőzésen vettünk részt – mesélte a Rangadó megkeresésére Heffler Tibor. – A visszavágó eredménye önmagáért beszél, játékban is jobban produkáltunk Székesfehérváron, sokkal látványosabb akciókat tudtunk vezetni. Igaz, a helyzetkihasználásunk nem volt tökéletes, akár a dupláját is ki tudtuk volna hozni a találkozóból.
– A norvég Tromsö biztosan keményebb feladat lesz, hogyan készülnek?
– Már elkezdtük a felkészülést videóanyaggal is, egy kisebb összefoglalót tekintettünk meg ellenfelünkről. Azt szűrtem le, hogy dinamikus csapatról van szó, amelynek jó az erőnléte. A tévéfelvétel néha csal, de úgy tűnt, a magyar első osztályhoz képest gyorsabb futballt játszanak a norvégok, és gyorsabb a döntéshozataluk is. Ki-ki meccsekre van kilátás, természetesen azon leszünk, hogy továbbjussunk! Rangosabb ellenféllel találkozunk, talán papíron nem mi vagyunk az esélyesek, mégis ötven-ötven százalékot adok mindkét együttesnek!
– Zavaró, hogy a nemzetközi mérkőzéseiket nem játszhatják hazai környezetben, hanem Székesfehérvárra kell utazniuk?
– Egy profi játékosnak nem szabad ezzel foglalkoznia. Szép stadionban, gyönyörű körülmények között, jó füvön játszhatunk. Bízom bennem, hogy minél többen kilátogatnak a norvégok ellen is, és hozzásegítenek minket egy újabb jó eredmény eléréséhez.
– Az elmúlt évekhez képest szokatlan ez az idénykezdet, ezt hogyan kezelik?
– Egy labdarúgónak ez az álma, hogy minél több meccset játszhasson tét alatt, hiszen a barátságos felkészülési meccsek nem egyenértékűek a nemzetközi összecsapásokkal! Ha valaki ezt nem érzi át, nem örül ennek, nem ezt tartja elsődlegesnek, akkor nincs miről beszélni.
– Vajon nem megy-e a nemzetközi részvétel a bajnoki szereplés rovására?
– Nem vagyok jövőbelátó, de szerintem nem, mert van olyan szakmai hátterünk, hogy erre is fel legyünk készülve. Vannak közöttünk olyanok, akik már régebben is játszottak a nemzetközi porondon, de van olyan is, akinek ez az első ilyen szereplése. Például nekem, hiszen eddig csak az utánpótlás-válogatottban volt szerencsém hasonló élményekhez.
– A Paksi FC egy furcsa kivétel, egy üdítő színfolt a hazai élvonalban, hiszen csak magyar játékosok alkotják a keretét Érzik ennek pozitív hatását?
– Természetesen! A csapategység kiemelkedő a pályán belül és azon kívül is. Mindenki teszi a dolgát rendületlenül, de közben mindenki számíthat a másikra, bármi probléma adódik. És ugye nyelvi nehézségek sincsenek.
– Ön 2004 óta tagja az együttesnek. Nem vágyódik máshova? Korábban szóba került a Debrecen, tavaly pedig az Újpest.
– Nem vagyok nagy vándormadár. Valóban, volt két lehetőségem, amelyek bizonyos okokból nem valósultak meg. Itt, Pakson teljes mértékben megtaláltam a számításimat, jó a csapat, jó a vezetőség, szeretnék tudásom legjavát nyújtva minél rangosabb eredményeket elérni.
– Immár a testvére, Norbert is a csapattársa, ráadásul az andorraiak elleni visszavágón gólt is lőtt!
– Nagyon örültem neki, hogy ilyen jó játékkal és góllal tudott debütálni. Viccesen megjegyezhetném, hogy eddig százszázalékos a mutatója, hiszen egy mérkőzésen szerepelt, és egy gólt lőtt! Kívánom, hogy hasonló folytatása legyen, illetve folytassa, amit Pápán sikerült kialakítania maga körül.
