A 24 éves Szakály Péter nyolcéves korában kezdett futballozni Nagyatádon. Középiskolai tanulmányait Kaposváron folytatta, és a Rákóczi labdarúgója lett. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban az a Prukner László volt az osztályfőnöke, aki egyben a klub vezetőedzője is volt. A 2004–2005-ös idényben lett stabil tagja az együttesnek, rendszeresen szerepet kapott a középpályán.
Az utánpótláskorú játékosokra építő MTK meg is kereste, de visszautasította az ajánlatot. Szereplt az U20-válogatottban, 2008 januárjában pedig Debrecenbe igazolt. A hajdúságiakkal minden hazai sorozatot megnyert, kétszeres bajnok, illetve egyaránt egyszeres Magyar Kupa-, Ligakupa- és Szuperkupa-győztes.
A Rangadónak nyilatkozva a csapat tudatos táplálkozásáról, a magyar játékos-piac helyzetéről, a DVSC célkitűzéseiről, az együttes nyelvi szokásairól, a hazai mezőny erőviszonyairól, az esetleges csapatkapitányi szerepvállalásáról és a külföldi lehetőségről is beszélt.
– Mindig együtt ebédel a csapat?
– Általában igen. Nemrég vezettünk be egy új rendszert, az eddigi svédasztalos helyett már tányérszervizes étkezéseink vannak. Az orvosi stábunk figyel a játékosok optimális táplálkozására, ezért vannak, akik kevesebbet, vannak, akik többet kapnak, szinte mindenkinek személyre szabott az adagja. Persze, a játékosnak is partnernek kell lennie, hogy mindez értelmet nyerjen, mert úgy nyilván nem működne, ha valaki kevesellné az adagját, és ebéd után máshol is enne. Próbálunk ezen a téren is profibbak lenni, mint eddig, bár hozzáteszem, az étkezésekkel eddig sem volt baj – mesélte a Rangadó érdeklődésére Szakály Péter.
– A vége felé közeledik a felkészülés, milyen volt, hogy telt az elmúlt néhány hét?
– Egy picit féltünk, hogy ellenségünk lesz a nagy meleg, de eleinte, amikor a munka érdemi része zajlott napi két edzésen, akkor jó időben tudtunk dolgozni. A múlt hét volt, meg ez a hét lesz az igazi erőpróba mindenki számára. Szombaton például 43 fokban játszottunk edzőmeccs. Sajnos ez ellen nem lehet tenni semmit.
– Számos felkészülési mérkőzésen vannak túl, váltakozó sikerrel.
– Az első hétvégén csak negyvenöt percet kapott mindenki, aztán már jött a kilencvenperces terhelés. Fontos meccseket játszottunk, vegyes eredményekkel. Ebben az időszakban igazából a terhelés a lényeg, nem is az eredmény, de persze ilyenkor is nyerni szeretnénk. Becsületesen álltunk hozzá, de a szervezet sem azonosan reagál a terhelésre. Én eleinte jól mozogtam, aztán volt egy kis holtpont, nem tudtam azt a teljesítményt nyújtani, ami elvárható lett volna. Azért dolgozunk, hogy optimális állapotban legyünk a bajnoki rajtra.
– A játékoskeret változásainak ismertében hogyan alakul a csapat erőssége?
– Leginkább külföldieket igazoltunk, hiszen a magyar piac eléggé eltorzult, a hazai klubok olyan összegeket kérnek a játékosokért, amit a gazdag egyesületek sem engedhetnek meg maguknak. Próbáltunk minőségi külföldieket idecsábítani, akik erősítést jelentenek, és segítenek céljaink elérésében.
– Általában mennyi idő kell ahhoz, hogy összeálljon a csapat, beilleszkedjenek a külföldiek?
– Hamar megtaláltunk a közös hangot és nyelvet, de persze még egy kis időnek és néhány mérkőzésnek el kell telnie. Ehhez csapatépítő összejövetelek, programok is szükségesek, hiszen ha a pályán kívül egységesek vagyunk, akkor a pályán belül is jobban tudunk egymásért küzdeni.
– Milyen nyelven zajlik a kommunikáció?
– Leginkább angolul, de néha tanuljuk a franciát, illetve a külföldiek a magyar. Amikor gyakoroljuk az idegen szavakat, nagy nevetés támad az öltözőben.
– Konkrét célkitűzés a bajnoki cím visszahódítása?
– A DVSC-nek nem is lehet más célja, mint a bajnokság megnyerése, és az európai kupaszereplés kiharcolása. Persze tudjuk, hogy a többi csapat is nyilván első akar lenni. A Magyar Kupa és a Ligakupa is nagyon fontos számunkra, volt olyan szezon, amikor triplázni tudtunk. Meglátásom szerint évről évre erősödik a magyar bajnokság játékosállományban és színvonalban is. Eddig csak néhány csapat volt a dobogó közelében, most már öt-hat-hét együttes fog küzdeni az érmekért. Szerintem meghatározó lehet rajtunk kívül a Ferencváros, a Videoton, a Kecskemét, és a Paks. Győrben a játékosállomány jó szereplésre enged következtetni, a Zalaegerszeg is biztos pont a magyar labdarúgásban, és melléjük nőnek fel a kisebbek, akik mindig okoznak meglepetéseket, például a leginkább fiatalokra építő Újpest, illetve a Kaposvár.
– A következő idényben nem indulnak a nemzetközi mezőnyben. Ennek van jó és rossz oldala is?
– Nem tudom, mi lehet a jó oldala. Sokkal jó lett volna hamarabb kezdeni, és selejtezőt játszani, de ezen már kár keseregni. Számunkra ennek csak rossz oldala van, de le kell zárnunk ezt a fejezetet, és új lapot nyitni.
– Azt beszélik, hogy ön lesz a DVSC új csapatkapitánya!
– Egyelőre nem tudom, hogy lesz, csak az biztos, hogy ezen a héten a döntés. Ott vagyok a jelöltek között, nagyon bízom benne, hogy én leszek, de még az sem derült ki, hogy választás vagy kijelölés lesz, ez minden edzőnél másként működik.
– Szívesen vállalná?
– Igen, mert nagy megtiszteltetés és felelősség egy ilyen nagy múltú klub csapatkapitányának lenni, ez pluszmotivációt jelentene nekem.
– Több játékossal, köztük önnel kapcsolatban is szóba került a közelmúltban egy izraeli lehetőség. Ennek mi a háttere?
– Jelenleg én is csak annyit tudok ezzel kapcsolatban, amennyi a sajtóban megjelent. Nem kell neki túl nagy feneket keríteni, ha lesz komoly érdeklődés, az úgyis a klub felé érkezik. Ha aktuális lesz, érdemes vele foglalkozni.
