Első tétmérkőzésére készült a Videoton FC élén Paulo Sousa vezetőedző, a Kecskemét ellen. A csapat délelőtt indult el Székesfehérváron, útközben Jakabszálláson tartott pihenőt, ahol az ebéd után a pihenő, majd a taktikai értekezlet következett. Addigra Sousa már eldöntötte, hogy kik alkotják majd a kezdőcsapatot, amelyben Elek Ákos ismét szerephez jutott. Eddig még soha nem látott felszerelésben – fehér mez, fekete sportnadrág – lépett pályára a Videoton. Nem mondhatni, hogy zsúfolásig megteltek volna a lelátók, ahol háromszáz fehérvári szurkoló foglalt helyet – tudósít a Fejér megyei Hírlap.
A hazaiak kezdték a döntőt, az első percekben – ahogy mondani szokás – ismerkedtek egymással a felek. A hatodik percben Eleket kellett ápolni, miután Litsingi könyöke találkozott a válogatott középpályás arcával. A partvonal mellett hosszasan kezelték, mezt is kellett cserélnie, majd letapasztott állal tért vissza percek múlva a pályára. A 13. percben egy szöglet után Walter Lee elé került a labda, ám a kaputól öt méterre, fordulásból a léc fölé durrantott. Mindkét szakvezető, Tomiszlav Szivics és Paulo Sousa is a technikai zóna széléről figyelte, instruálta a játékosait, majd a 22. percben a Videoton szakvezetője máris elküldte melegíteni Polonkai Attilát.
Nem volt folyamatos a játék, Fábián Mihály játékvezető sokszor a sípjába fújt, hiszen a láthatóan feszült hangulatú összecsapáson sok volt a szabálytalanság, amire néhány futballista még rá is játszott. Érdekes volt látni a két gyerekkori jó barát, Mohl és Nagy párviadalait: haverság ide, vagy oda, a pályán ellenfelek voltak. A 31. percben cserélt a KTE: Tököli Attila jelezte, hogy ennyit bírt a lába. Közben Fábián esett gondolkodóba, hogy mit ítéljen: szögletet a fehérváriak javára, vagy hazai kirúgást? Előbb a sarokrúgás mellett döntött, majd változtatott.
Közben Polonkai szorgosan melegített, türelmesen várt a sorára, majd visszaült a kispadra. A 37. percben Brachi jó 35 méterről végezhetett el szabadrúgást, Németh Gábor a léc alól tenyerelte ki a labdát. A 44. percben Ebala is megmutatta, ért a szabadrúgás elvégzéséhez: ő is 35 méterről vette célba a kaput, Tujvel kiütötte a középre érkező labdát. Ez volt az első félidő utolsó momentuma, gólt nem láthatott még a közönség.
A szünetben aztán Sousa beállította Polonkait, aki Sándor Györgyöt váltotta a csapatban. Az első veszélyes helyzet a hazaiak előtt adódott, ám Foxiék elpuskázták a lehetőséget. Ismét felforrósodott a hangulat, de nem a színvonal, hanem a sűrű fetrengések miatt. Ha meg reklamált a vétlen játékos, mint Mitrovics, amikor felrúgták, azonnal sárga lapot kapott. Az 57. percben Sousa taktikázott: Walter Lee-t átküldte a jobbszélre, a balra pedig átvezényelte Nagyot. Gyűrte, gyömöszölte egymást a két csapat, ám eredménytelenül. Az viszont látszott, hogy a Videoton valamivel tudatosabban játszott, mint a Kecskemét. Viszont Foxi a 64. percben könnyen bevehette volna a kaput, hiszen Tujvel a hátsójára pottyant a gólvonalon, de a bal lábával még bravúrosan kirúgta a labdát.
A 66. percben megfogyatkozott a vendégcsapat: Liptáknak szabálytalanság miatt a második sárga, majd a piros lapot mutatta fel Fábián. Paprikássá vált az összecsapás, az emberelőny birtokában elkezdett támadni a hazai csapat, de csak lesgólt ért el. Viszont a bajnoki címvédő a 83. percben már érvényeset: Alves parádés csellel hámozta át magát a védőkön, majd 13 méterről a kapu jobb oldalába lőtte a labdát, 0-1. A hátralévő időben az eredmény már nem változott, Szuperkupa-győztes lett a Vidi!
